1870. január - Nagyméltóságú Miniszter Úr!
Az országos erdészeti egyesület újabban is sajnosan értesült arról, hogy erdeink pusztítása nem kevesedik, s hogy addig, míg óhajtva várt,erdőtörvényeink létrejöhetnek, erdőbirtokunk állománya tetemes kárt szenved, és nem egy község tartamos termőképességű földje változtatik terméketlen talajú birtokká.
Egyesületünk hivatásszerű kötelességének ismeri a köztudomásban levő erdőpusztítások megakadályozását kérni, hogy így a sok esetben képzelt jogosultság leple alatt elkövetett erdőkárosítások és falopások elhárítására, az ország egyik nagyjelentőségű birtokának védelmére kellő oltalmat eszközölhessen.
Midőn a Nagyméltóságod előtt is bizonyára fájdalommal ismeretes erdőpusztításoknak lehető meggátlása czéljából kérést intézünk, ennek szomorú megvilágítása és indokolására csupán azon megható számokat
idézzük, melyeket pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága az államvagyonról ő Felségéhez intézett folyó évi előterjesztésében a kincstári birtokon elkövetett erdőkárosítások felől kimutat, melyek szerint a hazai
erdőterületnek kerek számban egyhatodát képező államerdőkben az 1860-dik évtől kezdve az 1869-dik évig elkövetett, illetőleg tetten ért és a valószínűen mintegy felére tehető károsítási esetek összes pénzértéke
801754 forint, melyből a felterjesztés idejéig 323840 forint értékig menő esetek tárgyaltattak; a megítélt kártérítésből pedig végrehajtás útján csak 127692 frt. hajtatott be s így egyedül a kincstári erdőkben elkövetett károk értékéből az államvagyonnak a nem tárgyalt esetek után 478113 forintot, a tárgyalt, de be nem hajtott esetek után pedig 195498 ft, vagyis e két utolsó tételt, összevéve, 671062 forint követelése, illetőleg szenvedett kára van.
Tudjuk, hogy a nagyméltóságú belügyminisztérium még az 1867-dik évben kiadott 20330 számú körrendeletével Magyar- és Erdélyország összes törvény hatóságait felhívja, hogy azok az illető járásbírákat úgy a múlt időből származó, valamint az újabban bejelentett erdei károk behajtása s az erdőpusztítások meggátlása végett fennálló hazai törvényeink értelmében gyors és erélyes eljárásra utasítsák, s e tekintetben tevékenységük felett különösen őrködjenek.
Mindazonáltal miként értesültünk és miként ezt a fenébb megjelölt számok is szomorúan igazolják, a tisztelettel idézett rendelet az óhajtott sikert nem eredményezte, miért is tekintve azon körülményt, hogy a károsítok nem fenyítése, azokat újabb kihágások elkövetésére bátorítja és az erdőpusztítást mintegy közvetve terjeszti, hogy a más személyét és birtokát nem tisztelő, büntetlenül járó-kellő erdőtolvajok merészségükben annyira mennek, hogy az erdészeti tisztviselőknek és erdőőröknek sok esetben életére is törnek: bátorkodunk Nagyméltóságodat teljes tisztelettel megkérni, hogy addig is míg hazai viszonyainknak minden irányban megfelelő új erdőtörvényt nyerhetnénk, az ország törvényhatóságait újabban is felhívni méltóztatnék, mikép azok a megyei vagy városi tisztségeket utasítsák, hogy az erdei kihágásokat és fatolvajlásokat érdemlett szigorral büntessék és hogy a tárgyalás alatt levő vagy ezután feljelentendő károsítási eseteket, melyek az újabb polgári törvénykezési rendtartás tárgyában hozott 1868. évi LIV. t. cz. III. czíme 95. §-ának h. pontja szerint is, ha bűntényekkel párosulva nincsenek, sommás eljárás alá tartoznak, gyorsan elintézzék, a kimondott ítéleteket végrehajtsák: végül pedig, hogy a nem szakértők által kezelt községi erdőket is, a közérdek igényeinek megfelelő felügyelet alá vegyék.
Buda-Pesten 1869. évi nov. hó 21-kén. Az országos erdészeti egyesület nevében. Keglevich Béla, elnök. Bedő Albert, egyleti titkár.