s mert a kormányzók bölcsessége csak akkor üti meg az elégséges mértékét, ha nemcsak a jelennek dolgoznak, hanem a jövőre is bírják a szükségszerű előrelátás tudományát s nem csupán akkor intézkednek, midőn már
nyakukra jött a baj: nem tarthatjuk feleslegesnek e lapokban is rámutatni arra, mi a hasonló ínség elhárítására szolgálhat, s mert a baj megismerése után szükséges a gyors orvoslásra gondolni és minden esetre jobb, ha ez előbb mint sem akkor történik, midőn az előrelátó bölcsesség
intézkedéseinek gyümölcseit már aratni kellene.
Valóban szomorú és fájdalmas, hogy a földmívelés minden ágazatára páratlan jó talajjal bíró Magyarországon éhező és ínségben szenvedő munkás nép lehet oly gyér lakosság mellett is, mint a minővel most bírunk. Tényleg
azonban ma így van, mert Árva, Liptó, Trencsén, Turócz és Szepes vármegyékben a múlt év burgonyatermése rossz volt, s mert az említett vármegyék lakosságának többé vagy kevésbé kedvező helyzete a burgonya termésének minőségével mindig összhangzó arányban áll s ezért a mindennapi kenyérben szükséget szenvedő helyzet most is bekövetkezett. Sokat írnak most arról, hogy miként lehetne az ily szenvedéseknek állandóan elejét venni s nevezetesen gyárakat és ipart ajánlanak mint egyedül üdvözítő biztos forrást.
Ugyanez időben hallunk és olvasunk arról, hogy Angliában, az ipar legelső hazájában 600.000 munkás lép a munka-megtagadás szomorú terére, azért, hogy mindennapi életét jobb munkabérek elérésével tegye tűrhetőbbé s
íme megtörténik az, hogy ott. hol virágzik az ipar, szenvedésbe jut nem csak a helyi vidék, de az egész állam s magának fővárosának, Londonnak közönsége is; honnan megbízható magán úton is arról tudósítanak, hogy a kőszén hiányától való félelem miatt ezen tüzelőanyag felhasználásával
a legmegengedhetőbb nélkülözésig kell menni és London lakosai közül sokan inkább ülnek bundában a hideg szobában, mint-sem a főzéshez szükséges szén bírását a fűtésre való felhasználás következtében veszélyeztetnék; e
helyzet súlya alatt pedig a háztartásra szükséges szén ára egyszerre 30—40%-kal felemelkedik, — a gyáripar az egész országban megrémül, a kohók munkáit beszüntetik, az agyagiparosokat elbocsátják, a vasúti vonatok számát leszállítják s mind ezt azért, mert nincs szén, mert a bányamunkások
sztrájkolnak!
Ha Anglia kopár hegyoldalain erdők állanának, nem kellene a nélkülözés és félelem ama kínjait szenvedni, melyet most Anglia kormánya és lakossága kiáltanak s melynek ismétlése évről-évre megújul, nem, mert akkor az erdők rendes vágásaiban nemcsak napokra és hetekre, de hosszú időre előre
rendelkezésre állana a használatra előkészített tűzi és szénfa s a munkások napokra vagy épen hetekre terjedhető sztrájk-ideje alatt készen állana a napi életre szükséges és az év különböző szakaira felosztva s a sztrájkra nem hajlandó földmívelő nép által termelendő tüzelő-anyag, mely
segítséget nyújthatna addig, míg a sztrájkok ismétlődő kérdése megoldást nyerhet. Az pedig mindenütt helytelen, ha a fűtés egyedül a kőszénre van alapítva.
Hazánkat illetőleg is el lehet mondani a legbiztosabb meggyőződéssel, hogy ha Árva, Liptó, Trencsén stb. vármegyék most kopár hegységein a hajdan lepusztított erdők helyett újakat neveltek volna, akkor ama vármegyék népeinek téli keresetforrása most nem hiányoznék, mert az erdők munkát és ezzel kenyeret adnának addig, míg a földmívelő nép más keresethez juthat. És így is volt ez addig, míg a felvidéki birtokos osztály erdejét rendesen kezelte s míg maga alatt is le nem vágta a fát, vagyonának ez állandóan
jövedelmező tőkéjét erdőtörvényünk megalkotása előtti időben tönkre még nem tette ; míg most nem kis részben maga is csaknem hasonló nélkülözések sorsára jutva tengődik, eddigi jobbágya pedig kétségbe esve fordul Amerika felé vagy itthon tűri és szenvedi a kenyér hiányát.
Ám óhajtsuk az ipar kifejlődését, hirdessük annak szükségét és támogassuk is a földmívelési érdekek által feltételezett okszerűség határáig, de ne feledje senki, hogy az iparos Anglia előbb jelzett helyzete felette élénk tanúságot
képez s hogy a mely országnak termőföldjében oly gazdag ereje van, mint hazánknak s erre oly gyér népessége, mint a mi földünknek, addig a legelső szükség a termőföld kellő kihasználására és megmívelésére törekedni
s ez a földmívelés lehető legbelterjesebb kifejlesztése.
Erre kell tehát minden vidéken, minden vármegyében dolgozni; a mi pedig mostani Ínséges vidékeinket illeti, jó lesz mélyen emlékezetünkbe vésni és teendőink legsürgősebbjei közé sorozni, hogy a felvidék népének biztos megélhetésére a legbizonyosabb orvosság azok kopár hegységeinek
megfelelő fanemekkel való erdősítése s most meglevő erdeinknek leggondosabb megvédelmezése és fenntartása s hogy irtózzék mindenki olyanok szószólójává lenni, kik a pillanatnyi érdek kielégítése végett a nép jövőjét biztosító erdők feláldozását vagy azok megrontó kihasználását kívánják. Bedő Albert.
1892. április - 1892. márczius - A földmívelő Magyarországon éhező és kenyeret kérő vármegyék s az iparos Angliában nem dolgozó 600 ezer munkás emlékeztetnek arra, hogy a társadalmi rend fennállásáért és helyes irányban való vezetéséért felelős kormányok kötelesek arról gondoskodni, hogy a munkát teljesíteni kívánó nép munkát s ennek végzése által a mindennapi megélhetésre szükséges elegendő kereseti jutalmat kapjon;