2010. 3. - Szakszervezetünk Elnökségének állásfoglalása az erdőgazdasági vezetőcserékkel kapcsolatban
Az 1945-ös rendszerváltás óta a mindenkori aktuális hatalom személyzeti
politikája néhányszor már alaposan beletenyerelt szakmánk életébe is. A folyamat mindjárt 1944/45-ben elkezdődött az ún. igazolásokkal, amikor is köztisztviselő vagy az állami szféra más dolgozója csak akkor kaphatott ott (ismét) munkát, ha a sebtében felállított helyi hatalmi szervek által kiadott igazolás szerint politikai szempontból erre alkalmasnak találtatott. Ehhez a viszonyítási alap az 1918/19-es őszirózsás forradalom és a kommün, majd a Horthy-, illetve Szálasi-rendszer idején tanúsított magatartás volt. Nem sok kellett ahhoz, hogy valaki rossz (vagy semmilyen) igazolást kapjon. Elég volt ehhez -mondjuk - helyi leventeparancsnoknak, vagy a Vitézi Rend tagjának, esetleg a kiürítési parancsnak engedelmeskedően Nyugatra távozottnak és onnan visszatértnek lenni. S az igazolási eljárást számos helyen fűszerezte helyi önkényeskedés, aminek „köszönhetően" az eljárás alá vont személy állami állás helyett akár rendőrhatósági felügyelet alatt, érthetőbb módon: egy internálótáborban is találhatta magát fél- vagy egy évre. Munkahelyére pedig politikailag alkalmasabb személy került.
E kezdetektől - amelyek azonban már az „új idők új dalai" voltak - lépjünk egyet a mai kor erdészéhez némileg közelebb álló történelmi fejlemények irányába.
Két régi história
Emlékezetes eset volt 1949-ben az akkor már harmadik éve eredményesen működő Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek (MÁLLERD), mint az erdőgazdálkodás állami szektora középirányító szervének átalakítása Erdőközponttá, a termelő egységeit jelentő erdőigazgatóságoknak pedig nemzeti vállalatokká.
Az állampárt (Magyar Dolgozók Pártja) 1948 júniusában történt létrejötte utáni hónapokban tömegesen áramlottak be szakmánkba is az un. munkáskáderek az állásukból kurtán kirúgott erdészek, de főleg erdőmérnökök helyébe. Jogállamiságot akkoriban senki nem emlegetett; annál többet a proletárdiktatúrát, a munkásosztály vezető szerepét. S gyakran idézték ezzel kapcsolatban V.I. Lenin mondását is, ami szerint „a diktatúra erőn és nem jogon alapul".
Ezt követően azután 1955-ig az egyik átszervezés a másikat követte az erdőgazdaságban is, persze, ezeket az alkalmakat is felhasználva újabb személycserékre.
Fájdalmas és igazságtalan események voltak ezek, de az emberek mégis úgy-ahogy beletörődtek a helyzetbe, mert tudták, hogy miről van szó.
Ugyancsak széles körű izgalmat keltő és az elkerülhetőnél jóval több lelki sebet osztó eset volt például 1969/70 telén a fagazdaság országos átszervezése, amikor is az erdőgazdaságok és elsődleges faipari vállalatok összevonása révén általában megyénként alakítottak ki egy erdő- és fafeldolgozó gazdaságot, elvileg az un. új gazdasági mechanizmus ágazati kiteljesítése jegyében, a területi tőkekoncentráció révén. Ekkor a központi „így akarom"-ot jócskán megtetézték a helyi pozícióharcok is (alaposan rácáfolva a híres kollegiális selmeci-soproni szellemiségre, amelyről egyébként mi, erdészek oly előszeretettel zengedezünk).
Az asszisztencia
Az 1940-es, 50-es évek szervezeti-személyi változtatásai esetében is lehettek a hatalomnak kollaboránsai a szakma köreiből. Ámbár a hatalom akkoriban nemigen szorult rá. A „munkát" az ismeretlenségből előtűnt párttitkárok és személyzetisek kapott irányelveik birtokában e nélkül is elvégezték. „Több mint ezer elbocsátás jelzi már az utat, amit megtettünk az erdészet dohos fellegvárának kiszellőztetése érdekében." - írta elégedetten a MÁLLERD apparátusának „demokratizálásával" kapcsolatban Osváth István, a szervezet párttitkára az „Erdőgazdaság" című korabeli folyóirat 1949. január 15-i számának 3. oldalán. (S ez még csak a kezdet volt.)
Iménti másik példánk, az 1969-es átszervezés esetében az „oral history" már megőrizte három-négy, akkoriban vezető állásban volt derék kollégánk nevét, akik a hatalom bizalmas tanácsadóiként asszisztáltak a mészárosmunkához és szakmán belüli ismereteik birtokában „osztották a lapot" a ki megy, ki marad kérdésében. Úgy érezték, hogy bírákká emelkedhetnek azok fölé, akikkel tegnap még együtt meneteltek. Erről persze bizonylat nem készült, ámbár úgy hírlett, hogy szép jutalmat kaptak szaktanácsadói munkájukért. Bizonyos idő után azután nekik is menniük kellett, akár csak megbízóiknak. A mór megtette...
Két évtized múltán jött a polgári rendszerváltás, a maga személyi konzekvenciáival. A többség ezt éppúgy tudomásul vette, mint az 1948/49-es paradigmaváltást. A hámba betörni nem akaró próbálkozó persze akadt most is. Az egyik leváltott erdőigazgató elmesélte, hogy amikor behívatták a Kossuth Lajos tér 11. szám alatti intézménybe és a szakma éppen ügyeletes országos ágazatvezetője felszólította a munkaviszonyának kölcsönös megegyezéssel történő megszüntetésére, megkérdezte: s mi történik, ha nem mond fel „önként"? „Akkor jönnek a revizorok" - hangzott a válasz. (Ezt ma „átvilágításnak" titulálják.) Tízig számolt magában - és felmondott.
A társasági vezetés megújítása
Úgy tűnik, örök érvényű az antik közmondás, ami szerint semmi sem új a Nap alatt.
A közvélemény és benne a szakma a Magyar Fejlesztési Bank ZRt. 2010. július 14-én kibocsátott közleményéből értesülhetett arról, hogy a bank tulajdonosi joggyakorlása alatt álló 22 állami erdőgazdasági részvénytársaság vezetését (is) megújította, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 247.§.-a szerint átalakította, a kormányprogramban meghatározott hatékony és takarékos működés céljából. A társaságok igazgatóságait megszüntette, annak tagjait visszahívta. Az igazgatóságok jogkörét ettől fogva mindenhol egyetlen felelős vezető: a vezérigazgató (vagy ügyvezető) gyakorolja.
A közlemény ezt követően felsorolja, hogy a továbbiakban az egyes erdőgazdasági részvénytársaságoknál mely egyetlen felelős személy látja el a vezetői feladatokat.
A közlemény arról már diplomatikusan hallgatott, hogy ez a megújítás az erdészet esetében a 22 erdőgazdasági vezérigazgató közül 14 vezető azonnali felmentését és többségük munkaviszonyának kölcsönös megegyezésen alapuló megszüntetését jelentette két óra leforgása alatt július 14-én az MFB ZRt. Nádor utca 31. szám alatti székházában. Ez ennek a munkavállalói körnek a 64 %-a!
Az esemény, mint derült égből a villámcsapás érte és sokkolta a szakmát. Annál is inkább, mert nemsokára részletek is kiszivárogtak arról, hogy a leváltott vezérigazgatókkal milyen kurtán-furcsán, közönséges stílusban közölték vezetői pályafutásuk végét.
Szakszervezetünk Elnökségének állásfoglalása
Ezek után Elnökségünk indokoltnak látta, hogy mielőbb, augusztus 3-i ülésén napirendre tűzze és megtárgyalja az ügyet, mivel akkor már látható volt, hogy a szakma területén tevékenykedő és egyéb alkalmakkor szakmai érdekképviseleti szerepüket hangsúlyozó más szervezetek nem szándékoznak lépni ebben az ügyben.
Az Elnökség állásfoglalást alakított ki és azt levélbe foglalva megküldte Baranyay László elnök-vezérigazgatónak, az MFB ZRt. vezetőjének. Az Elnökség meglepetését, megdöbbenését és sajnálatát fejezte ki a történtek miatt. Annál is inkább, mert ezt megelőzően, július 6-án Dudás Péter főtitkárunk bemutatkozó levelet intézett az elnök-vezérigazgatóhoz, javasolva a kapcsolatfelvételt a két szervezet között. Az MFB vezetése tehát tudomással bírhatott szakszervezetünk létezéséről és tevékenységéről, de ennek ellenére egy ilyen nagy horderejű, szakmatörténeti mércével mérve is súlyos, mértékét tekintve pedig szinte párját ritkító intézkedéssel kapcsolatban teljesen mellőzte az ágazati munkaügyekben illetékes érdekképviseleti szervezetünkkel az előzetes eszmecserét.
Levelünkben felvetette az Elnökség azt is, hogy ha nem ún. politikai tisztogatásról van szó, hanem szigorúan szakmai alkalmasság mérlegelése alapján történtek az elbocsátások - vajon az MFB-nek a tulajdonosi joggyakorlással történt megbízatása és a vezetők elbocsátása közötti rövid idő alatt miként volt lehetősége az erdőgazdálkodás állami szektorában (több mint egy millió hektáron) folytatott munkát olyan alapossággal megvizsgálni és értékelni, hogy ez megbízható alapot nyújthasson a vállalatok vezetőinek azonnali leváltásához is. Hivatkozott arra, hogy az elbocsátott vezérigazgatók nagy többsége szakmai közmegítélés szerint köztiszteletben álló, jó szakmai hírnévnek örvendő, vezetői képességeit bebizonyított, innovatív és kreatív személyiség, akik eredményesen vezették (a gyakran nehéz külső feltételek között is) a gondjaikra bízott vállalatokat.
Az elnökségi állásfoglalás ugyanakkor nem mulasztotta el megjegyezni azt is: hasonló pozitív véleménye van a kinevezett új vezetők nagy többségével kapcsolatban is és szakszervezetünk együttműködésre törekszik valamennyiükkel, bár vezetői képességeiket természetesen a további gyakorlat fogja visszaigazolni.
Rámutatott az elnökségi állásfoglalás arra is, hogy a szakmának egyre növekvő feladatokat kell ellátnia egyre nehezebbé váló feltételek között. Ez csak úgy lehetséges, ha vezetők és beosztottak egyaránt politikai támogatást, a tulajdonos védelmét tudhatják maguk mögött, s nyugodt légkörben, egzisztenciális félelem nélkül dolgozhatnak.
Az Elnökség kifejezte azt a reményét, hogy a továbbiakban a részvénytársaságok alsóbb szervezeti szintjei nem fognak hasonló módon sorra kerülni.
Nyugodt légkört és együttműködést szeretnénk
Végül az Elnökség kifejezte azt a reményét is, hogy a továbbiakban kölcsönös és folyamatos munkakapcsolat, párbeszéd fog kialakulni az MFB ZRt. és Szakszervezetünk között, s nem születnek a munkavállalókat súlyosan és tömegesen érintő döntések az érdekképviseleti szervek bevonása nélkül.
Lapzártánkig egyik levelünkre sem érkezett válasz.
Meghívtuk az MFB ZRT.-t a XIV. Országos Erdészeti és Faipari Sportnapokra is Győrbe, mert úgy véltük, hogy egy ilyen nagyon közvetlen, kollegiális légkörű szakmai tömegrendezvény jó alkalom lehet az állami erdők tulajdonosi képviselője és a szakmában a legkülönbözőbb beosztási szinteken dolgozó kollégáink közötti találkozásra, ismerkedésre.
Meghívásunkra senki nem reagált.
Befejezésül mellékelten közöljük az erdészeti részvénytársaságok jelenlegi vezérigazgatóinak névsorát, mellettük feltűntetve az előző vezető nevét is.
Részvénytársaság Vezérigazgató
jelenlegi előző
Bakonyerdő Zrt. Varga László Uzsoki András
DALERD Délalföldi Erd. Zrt. Vass Sándor ua.
Egererdő Zrt. Jung László dr. Pallagi László
Északerdő Zrt. Zay Adorján Cserép János
Gemenc Zrt. Csonka Tibor ua.
Gyulaj EV Zrt. Gőbölös Péter Fehér István
Ipoly Erdő Zrt. Kiss László ua.
KAEG Kisalföld Orbán Tibor ua.
KEFAG Kiskunság Sulyok Ferenc Kiss Béla
Mecsekerdő Ztr. Keszi László Káldy József
NEFAG Nagykunság Zrt. Dégi Zoltán Bikkiné Tóth Ágnes
Nyírerdő Zrt. Szalacsi Árpád Kaknics Lajos
Pilisi Parkerdő Zrt. Zambó Péter ua.
SEFAG Zrt. Barkóczi István ua.
Szombathelyi Erdészeti Zrt. Bugán József Kronekker József
TAEG Tanulmányi Erdőg.Zrt. Jámbor László dr. ua.
Vadex Mezőföld Zrt. Kisteleki Péter ua.
Vérteserdő Zrt. Kocsis Mihály Széles Attila dr.
Zalaerdő Zrt. Rosta Gyula Feiszt Ottó
HM Budapest Zrt. Horváth Dénes Lukács Sándor
HM Kaszó Zrt. Galamb Gábor Tamás János
HM VERGA Zrt. Tengerdi Győző Kulcsár Zsolt
