2010/5. - Egy éve, 2009. szeptemberében indult "Egy nap az erdőért" kezdeményezésünk.
Komoly tervekkel és álmokkal láttunk neki a munkának - azt is mondhatnánk kesernyésen: nagy fába vágtuk a fejszénket. No, de mi is történt az egy év alatt? Célunk egészen röviden az volt, hogy minél több lakost bekapcsoljunk az erdő életébe, ösztönözzünk az aktív közösségi részvételre, közelebb hozzuk a döntéshozók, erdőgazdálkodók szféráját a lakossághoz, s végeredményben javítsuk a Sóstói-erdő és az emberek együttélését. Azaz úgy viruljon,
szépüljön, gyarapodjon az erdő, s annak minden természeti értéke - virágja, gombája, állata-, hogy azt még unokáink unokái is élvezni tudják. Ehhez akartuk az első lépéseket megtenni.
Mi sikerült mindebből?
Egy év alatt 13 önkéntes akciónk volt: szedtünk szemetet, gyűjtöttünk makkot, irtottunk tájidegen gyomnövényeket, építettünk és kihelyeztünk fészekodúkat, nyomon követtük az odúlakók fészkelését (kétszer), számoltunk védett virágokat, csalogattunk éjszakai lepkéket, fotóztunk és kirándultunk az erdészekkel is. Az akciókra több, mint 120 önkéntes - a kisgyerekektől a nyugdíjasokig - jött el, segített, tanult, s élvezte velünk együtt az erdőt. A legtöbben csak egy-két akción vettek részt, de kialakult egy olyan kisebb kör is, akik rendszeresen visszajártak. Sajnos nem minden akciónk volt sikeres: az utolsó két alkalomra (talán a rossz szervezés és időzítés miatt) senki sem jött el. Mindenesetre akcióink szerény, bár kézzelfogható hozzájárulást jelentettek az erdő védelméhez és ahhoz, hogy ember és természet, ember és ember, civil és hivatásos közelebb kerüljön egymáshoz.
Mind gyakrabban jelentünk meg a nyilvánosság előtt. Ebben nagy előrelépést jelentett "A mi erdőnk" honlap létrehozása, folyamatos frissítése. De az akciókkal, az erdőben folyó tevékenységekkel kapcsolatban a sajtó is egyre nagyobb érdeklődéssel fordult az erdő témája felé. Voltunk Kelet-Magyarország címlap, híradó-téma, komolyabb stúdióbeszélgetés tárgya is. A kép azonban itt sem rózsaszínű. Legnagyobb bánatunkra a honlapon nem indult meg a közösségi élet, a "második nyilvánosság".
Erdőjáró blogunkba és a Fórumra nagyon kevés bejegyzés érkezett. Ugyancsak sajnáltuk, hogy az erdő és a lakosság kapcsolatáról szóló kérdőívünk a vártnál kisebb érdeklődést váltott ki a médiából.
Komoly szakmai háttérmunkát is végeztek Egyesületünk munkatársai. Erről általában csak akkor adtunk hírt, ha valami nevezetesebb felfedezés történt, de az év során mintegy 40 terepnapot töltöttünk az erdőben természetvédelmi kutatómunkával. Folyt a védett fajok populációinak pontos felmérése, tájidegen gyomok feltérképezése, egyes erdőrészletek növényzetének monitorozása.
A kutatómunkába természetesen önkénteseink is bekapcsolódtak, hiszen közösen készített fészekodúink adatait országos elemzésben hasznosítják, csillagvirág felmérésünk pedig egy 8 éve folyó természetvédelmi monitorozás része, aminek eredményei is világosan látszanak.
A kutatásoknak-felméréseknek természetesen csak akkor van értelme, ha azok valahol a gyakorlatban is hasznosulnak.
Ezért is fontos, hogy folyamatos párbeszédet folytassunk az erdő sorsát meghatározó szervekkel: hatóságokkal, erdőgazdálkodókkal, természetvédelmi szervekkel.
Érdekérvényesítési munkánk eredményei lassan, de egyre biztosabban látszanak.
Számos konzultáció, terepi bejárás, vita, adatcsere és közös tervezés folyik az Emisszió Egyesület és az "illetékesek" között. A Nyírerdő Zrt-vel való együttműködés eredményeként a Sóstói-erdőben 2009-2010-ben megindultak az első kísérleti erdészeti beavatkozások, aminek során nagy tarvágásos területek nélkül biztosítható az erdő megújítása. Az érdekérvényesítés országos folyamataiban is részt vettünk több más civil szervezettel együtt, hiszen olykor törvényeket, rendeleteket is módosítani kell erdeink védelmében.
Sajnos az érdekérvényesítés gyümölcsei sokszor nagyon sokára érnek meg.
Érthető módon sokkolta a lakosságot a Tölgyes Csárda mögötti tarvágás, és nagy bánatunkra az erdészeti munkálatok nyilvánosságát szabályozó rendelet sem született meg. S végül nem értünk el haladást az erdő védetté nyilvánításának ügyében sem.
Mi tehát az egy év mérlege? Nehéz közhelyek nélkül fogalmazni. Talán óvatosan azt mondhatjuk: valami elindult. Valami, amit folytatnunk kell. Közösen. De a legfontosabb, amit minden érdeklődőnek, önkéntesnek,
támogatónak, velünk vitába szállónak üzenhetünk: Köszönjük!
