2010. november-december - 2010. december 2-án különleges eseményre került sor a Magyar Tudományos Akadémián. Délelőtt Prof. Dr. Mátyás Csaba, az MTA rendes tagja "Klímaváltozás és erdei ökoszisztémák - evolúció-ökológiai megközelítésben" címmel, délután Prof. Dr. Neményi Miklós, az MTA levelező tagja, a Nyugat-magyarországi Egyetem tudományos és külügyi rektorhelyettese „A biorendszer mérnökök szerepe az agrárium fejlődésében" címmel tartott akadémiai székfoglaló előadást.
Ez volt az első alkalom, amikor a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése magas színvonalú tudományos tevékenységük elismeréseként egyetemünk két tudós professzorát is beválasztotta rendes, illetve levelező tagjai közé. (Erre 2010 májusában került sor.) A két székfoglaló előadásban közös pontot jelentett, hogy témáik szorosan kapcsolódnak az egyetem által nemrég elnyert TÁMOP 4.2.2-08/1-2008/20 projekthez, melynek címe "Az erdő- és mezőgazdálkodás, valamint a megújuló energiaforrás technológiák és a klímaváltozás". A kutatásokat - bár különböző területekről van szó, összekapcsolja az is, hogy környezetünk és benne az ember jövőjére fókuszálnak.
Valahányszor a jövőnkről gondolkodunk, mindig szóba kerül a klímaváltozás problémája, amely szinte azonnal felveti a kérdést: van-e befolyása az embernek a jelenségre és tehet-e valamit a negatív hatások mérséklésére? Ezekre a kérdésekre adott tudományos választ Dr. Mátyás Csaba professzor délelőtti akadémiai székfoglaló előadásában. Az akadémikus szerint - aki a Délkelet-Európát sújtó klímahatások elemzésére 2008-ban a NASA, a NOAA és az Orosz Tudományos Akadémia közreműködésével a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karán klímakutató koordinációs központot hozott létre - az előre jelzett klímaváltozás szélsőséges hatásai közül elsősorban az aszályok erősödése fogja próbára tenni az erdőtakaró alkalmazkodóképességét. Az általánosan elterjedt véleménnyel szemben úgy gondolja, az evolúciósán kialakult, spontán alkalmazkodási mechanizmusok szerepe elhanyagolható, mert a változások annyira gyorsak, hogy „megelőzik" a spontán folyamatokat. Vizsgálatainak tapasztalatai szerint a feltételek romlásával az erdők esetében hirtelen, tömeges mortalitás (pusztulás) lép fel, amelyet az eddig alkalmazott modellek nem jeleznek előre megfelelően.
Tömeges pusztulások a legutóbbi aszályos periódusban (2000-2003) már előfordultak Magyarországon. A kutató emiatt a veszélyeztetett területek kijelölését tartja a felkészülés érdekében a legsürgetőbb feladatnak. Az eredmények alapján megerősítette, hogy van lehetőség a klímaváltozás hatásainak mérséklésére, de ehhez aktív, felelősségteljes emberi beavatkozásra van szükség az erdőgazdálkodásban és a természetvédelemben egyaránt. A kutatást, amely jelenleg az egyetem által elnyert TÁMOP 4.2.2-08/1-2008/20 projekt keretében folyik, több EU-s együttműködés is támogatja. Az eredmények iránt már eddig is széleskörű nemzetközi érdeklődés nyilvánult meg, többek között a NASA és FAO részéről.
- Kutatásaink rávilágítottak, hogy a síkvidéki szárazsági határ gyors változások színhelye lesz és speciális feladatokat jelöl ki nemcsak Magyarország, hanem az erdő-sztyepp határ mentén egész Eurázsia és Észak-Amerika számára. A probléma globális jellege miatt a további kutatáshoz nemzetközi együttműködésre van szükség. Jelenleg széles körben elterjedt az a vélemény, hogy a változásokra a választ a természet tudja legjobban, ezért például az erdők kezelésénél is egyre jobban vissza kell térni a természetközeli megoldásokhoz. Azonban a spontán evolúciós és ökológiai folyamatokra lassúságuk miatt nem hagyatkozhatunk, szükség van a felelős emberi beavatkozásra - mutatott rá az akadémikus.
Az élhető jövőhöz az egészséges élelmiszer, a tiszta víz, a környezetbarát energiaforrások és az egészséges környezet is hozzátartoznak. Ehhez elengedhetetlen a 21. század biológiai iparának fejlesztése, több területen történő forradalmasítása. Ehhez igyekeznek hozzájárulni a biorendszer mérnökök. Feladataikról, a munkájuk során alkalmazott módszerekről és eljárásokról esett szó Dr. Neményi Miklós professzor, biorendszer műszaki mérnök, a Nyugat-magyarországi Egyetem rektorhelyettese délutáni akadémiai székfoglaló előadásában. - Csodálatos dolog az alkalmazott fizikai, matematikai, kémiai és műszaki ismeretek birtokában az élő rendszerek viselkedésének és a környezet kapcsolatának a lényegét tanulmányozni. Arra törekszem, hogy az agrártermelésben, az élelmiszeriparban, a környezet-, illetve természetvédelemben lejátszódó folyamatokat megismerjem és modellezzem. Tapasztalataink birtokában munkatársaimmal olyan eljárásokat dolgozunk ki, amelyek alkalmazásával az élelmiszer és az egyéb célú biomassza alapanyag termelés fenntarthatóvá válhat, a biológiai anyagok feldolgozása pedig a kedvező eredeti anyagjellemzők megőrzése mellett történhet - mutatott rá az akadémikus.
A biorendszer mérnökök segítik az élő és élettelen rendszerek kapcsolatának harmonizációját. Ennek egyik jellemző példája a precíziós, termőhelyspecifikus növénytermesztési rendszerek műszaki-térinformatikai fejlesztése, amely lehetővé teszi, hogy a kezeléseket, a fizikai és kémiai beavatkozásokat a talaj és a növény állapotának megváltoztatása céljából, szükség esetén 1-2 cm-es pontossággal az adott helyen, „precízen" végezzék el. A térinformatikai eszközök felhasználásával a növény növekedésének és fejlődésének jellemzői, a betegségek és kártevők is szenzorálhatók.
Az előadás azokat a módszereket és eljárásokat is taglalta, melyek révén megvalósulhat az élő (növény) és élettelen (műszaki, informatikai) rendszerek "kommunikációja". A létrejövő adatbázisokat a legkorszerűbb matematikai módszerekkel dolgozzák fel, mint amilyen a Véges Elem Módszer, a Diszkrét Elem Módszer, a Fuzzy Rendszer, Neurális Hálózat Modellek, stb.
- Több olyan projektünk is folyamatban van, amely várhatóan jelentősen hozzájárul a vizsgált tudományterületek fejlődéséhez. Ilyen például a precíziós növénytermesztés „filozófiáját" gyakorlatba ültető műholdas, ún. hiperspektrális reflektancia alkalmazása, amellyel a növényi tulajdonságokat, a betegségeket és kártevőket, valamint a talaj állapotváltozásait követhetjük nyomon térben és időben. Másrészről ígéretesek azok a kísérleteink is, amelyek a sejtmembránok, illetve a sejtfal átjárhatóságának szabályozhatóságát hivatottak biztosítani. Az eredmények, amelyek várhatóan hasznos eljárást adnak a molekuláris biológusoknak, egyben a nano-méretű atomok, illetve molekulák szűrési technológiájának új távlatait nyitják meg - hangsúlyozta az akadémikus. Csiha Tünde Noémi, Gibicsár Anna
