Megemlékezés az 1971. évi Vadászati Világkiállításról (Erdészeti és Faipari Híradó)

2011. december - Budapesten, a Vajdahunyadvárban, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum konferenciatermében emlékülést bonyolítottak le az 1971-ben megrendezett budapesti Vadászati Világkiállítás negyvenedik évfordulója alkalmából. Szakköreinkben ismert, hogy nagyszabású nemzetközi vadászati kiállításokat rendeztek már korábban is, nem egyet, s nem kettőt. Ezt a rendezvényt azonban a kiállítások minősítésével foglalkozó nemzetközi iroda hivatalosan is világkiállításnak minősítette, mégpedig a „különleges kiállítások" kategóriájában. Ez volt Magyarországon az első és mindmáig egyetlen világkiállítás.
A mostani emlékkonferencia rendezője a Magyar Tudományos Akadémia Erdészeti Bizottsága, valamint az Országos Magyar Vadászkamara Kulturális Bizottsága volt.
Az OMVK Vadászkürt-együttes ünnepélyes szignálja, valamint a magyar vadászok zászlajának bevonulása után prof. dr.dr.h.c. Faragó Sándor, a Nyugat-magyarországi Egyetem rektora, az MTA-EB elnöke mondott megnyitó beszédet.
A rektor rámutatott, hogy a V. Vk. nemcsak nagy esemény volt, hanem egy pozicionálás is, a vadászat társadalmi helyzetének korabeli felmérése. A mostani rendezvény pedig a jelenlegi állapotok egybevetése a negyven évvel korábbiakkal. Kiemelte annak a tudományos konferenciának a jelentőségét, amelyet soproni tanszéki elődje, Bencze Lajos professzor szervezett a V.Vk. ideje alatt az Akadémián, ami egyben a vadászattudomány akadémiai rangra emelését is jelentette.
A rektort követően dr. Semjén Zsolt, a Magyar Köztársaság kormányának elnökhelyettese mondott üdvözlő beszédet. A V. Vk. aranybetűs lapja a magyar vadászat történetének, mondotta, amely a magyar vadászati kultúrát állította országunk részéről a kiállítás középpontjába. Döntő impulzust adott a hazánkba irányuló vadászati turizmus nagyobb arányú megindulásának, valamint (éppen ennek révén) pozitív országimázst épített.
Ez a három szempont ma is iránymutató, mert ezek a feladataink napjainkban is. A vadászat jelentősége jóval nagyobb a statisztikailag kimutathatónál. Politikai jelentősége pedig abban állt, hogy az egyre nagyobb számban hazánkba látogató magas közéleti rangú személyiségek, mint vadászvendégek révén Magyarország jó hírét terjesztette szerte a világban.
A levonható tanulságokat kamatoztassuk a jelenben egy újabb nagyszabású vadászati világkiállítás magyarországi megrendezésének megalapozásához, mondta befejezésül a miniszterelnök-helyettes, aki egyben az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke is. Ezt a megalapozást fogja szolgálni majd az a nagy országos vadászati múzeum is, amelyet a hatvani egykori Grassalkovich-kastélyban alakítanak ki, valamint több más regionális vadászati múzeum.
Beszéde végeztével dr. Semjén Zsolt saját kezűleg tűzte a Nemzeti Vadászrendet Zilai János, a Gemenci Erdészeti és Vadászati ZRt. fővadásza mellére. Az országos, sőt határainkon túl is ismertségnek örvendő szakembernek ez a kitüntetés most talán különösen jólesett, mert ismert vele kapcsolatban, hogy nemrég épült fel súlyos, veszélyes betegségéből A bevezető ünnepélyes mozzanatok után a konferencia prof.dr.dr. h.c. Solymos Rezső, az MTA rendes tagja elnökletével megkezdte munkáját.
Első előadóként dr. Tóth Sándor ny. minisztériumi főosztályvezető (s ma már egyben ismert vadászattörténész) a V. Vk. szakmai, tudományos és nemzetközi előkészítését ismertette. Szerencse, hogy erről éppen ő beszélt, mert fölöttébb autentikus személyiség ezen a téren: ebben az előkészítésben minisztériumi jobb keze volt a korabeli Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban a V.Vk. kormány-főmegbízottjának, Földes László miniszterhelyettesnek (akinek a neve azután a továbbiakban már nem sokszor hangzott el a konferencián, talán a mai politikai korszellemnek tulajdoníthatóan).
Az előadásból megtudhattuk például, hogy a V.Vk. megrendezésének gondolatát az a megbeszélés indította el, amelyet 1965-ben Földes László folytatott az akkor már Tanzániában élő híres Afrika-vadásszal, dr. Nagy Endrével a galgamácsai vadászházban. A gondolatot azután teljes egészében magáévá tette a vadászatkedveléséről ismert korabeli politikai felső vezetés és ez az erős politikai hátszél volt a sikeres megvalósítás egyik legfontosabb tényezője. A V.Vk. nemzeti sikerélménnyé vált, amire akkoriban nagy szüksége is volt a magyar társadalomnak.
Vajai László, a Vidékfejlesztési Minisztérium Erdészeti, Vadászati és Halászati Főosztályának vezetője előadásának bevezetésében lényegében ezt a megállapítást folytatta és erősítette meg, mondván: ma már történelmi távlatból láthatjuk, hogy a V.Vk. nemcsak a vadászok, hanem az egész magyar társadalom történetének jelentős eseménye, egy gigantikus rendezvény volt. A továbbiakban áttekintést adott a vadászati közigazgatásunk szervezeti alakulásáról 1990-től napjainkig.
Dr. Jánoska Ferenc egyetemi docens (NymE) „A szakirányú oktatás és kutatás helyzete és irányai a Világkiállítás idején és napjainkban" című előadásában - amely több helyen is kitért az oktatást megalapozó tudományos kutatásra is - egyrészt sok ismeretlen részletet is megvilágított; másrészt a végén érdemi következtetéseket vont le és hasznos javaslatokat tett.
Megtudhattuk például, hogy Selmecbányán már jóval az erdőmérnök-képzés megindítása előtt, az 1735-ben alapított Bergschuleban is oktattak vadászati ismereteket a leendő bányatisztek számára. Ugyanígy olyan korai, ma már nem létező szakoktatási intézményekben is a XIX. század elején, mint pl. a keszthelyi Georgicon erdész-vadász oskolájában, vagy a kismartoni erdésziskolában. A jelenről szólva a soproni Nyugat-magyarországi Egyetemet és a gödöllői Szent István Egyetemet meghatározó bázisnak minősítette mind az oktatás, mind a kutatás szempontjából.
Ami azonban ezen kívül van, az előadó szerint: kuszaság. A középfokú képzésben is bőven vannak nemkívánatos jelenségek. A legtöbb probléma azonban a felnőttképzésben tapasztalható, ahol szinte korlátlanul és ezért ellenőrizhetetlenül indítható modulszerű képzés. Az előadó javaslatai: szigorítás (a „papucsgyárakat" be kell zárni), a túlképzés visszaszorítása, a kutatások területén pedig az állami finanszírozás fokozása.
Prof.dr.dr.h.c. Faragó Sándor DSc, most már mint intézetigazgató egyetemi tanár az apróvad-gazdálkodás negyven évvel ezelőtti és mai helyzetéről, s gondjairól tartott előadást. Korabeli kiadványok címoldalainak bemutatásával illusztrálta, hogy a tudomány is készült a V.Vk.-ra. Majd pedig azt, hogy az elmúlt négy évtized alatt a művelési ág változás, a műtrágyázás és a növényvédő szer felhasználás változása miként hatott az apró vadállományra és a predátorokra is. Egyik tanulságként levonta azt a következtetést, hogy az apróvad, főleg a fogoly állományának alakulása a környezetváltozás legjobb indikátora. Az összetett rendszerek komplex megoldásokat kívánnak; a feladatok a negatív tényezők tükörképei.
Galamb Gábor, az egykori Lábodi Áll. Gazdaság ny. igazgatója (aki annak idején még részese volt a V.Vk. megrendezésének is) hasonló elemzéseket mutatott be, de a nagyvad vonatkozásában. Rámutatott például, hogy olyan nagyvad, mint a vaddisznó vagy az őz, de helyenként a szarvas is az elmúlt évtizedek alatt megjelent olyan helyeken is, ahol korábban jószerével hírüket sem hallották, főleg a Nagy-Alföldön.
Prof.dr. Náhlik András, a NymE Erdőmérnöki Karának dékánja, egyetemi tanár szintén a nagyvaddal foglalkozott előadásában. Diagramokon fontosabb fajonként mutatta be az állománylétszám és a kilövések, továbbá a vadkárok alakulását 1980-2000 között, s hogy ezek függvényében miként alakult a gazdálkodás pénzügyi eredménye. Szavai nyomán eléggé negatív kép bontakozott ki a vadgazdálkodás és vadászat szabályozására hozott egyes intézkedésekkel kapcsolatban, amelyek többnyire a megbízhatatlan adatokra épülő tervezésből eredtek (különféle kampányok, oktalan kímélések stb.). Előadását a helyzet megjavítására irányuló javaslatokkal zárta a professzor.
Marghescu Tamás, a Nemzetközi Vadvédelmi Tanács, a C.I.C. irodájának vezérigazgatója (amely Budakeszin működik) „A C.I.C. szerepe a vadgazdálkodás irányvonalainak meghatározásában" című előadása keretében elmondta, hogy a V.Vk.-n a FAO, vagyis az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezete mellett a C.I.C. is képviseltette magát. Majd bemutatta, hogy az 1929-ben Tótmegyeren (ma Palarikovo, Szlovákia) alapított szervezet az elmúlt évtizedekben miként vett részt különböző nemzetközi szervezetekben, illetve fórumokon a vadászat és a természethasznosítás más formáinak fejlesztését szolgáló különféle nemzetközi megállapodások létrehozásában. Egyik ilyen fontos tanácskozás legutóbb 2011. június 4-16. között zajlott le Pozsonyban a C.I.C. trófeabírálati rendszer megújításáról.
A vezérigazgató elmondta: a szervezet nagy hangsúlyt helyez a tömegkommunikációra, mert a társadalom egyre inkább elveszíti a kapcsolatát a természettel; a fiatalabb generációk, a gyermekek körében a tájékozatlanság meghökkentő példáival lehet találkozni.
Kőhalmy Zsolt, a Nemzetközi Szafari Klub (Safari Club International) magyarországi egyesületének elnöke az 1973-ban alapított szervezet tevékenységét mutatta be. Központja az USA-ban van, az Arizona-állambeli Tucsonban. Az 50 ezer egyéni tagot számláló nonprofit szervezetnek számos tagegyesülete van szerte a Földön; Európában 14, ezek egyike a magyar egyesület.
Az SCI tagdíjakból és adományokból nemcsak önmagát tartja fenn, hanem meglehetősen tekintélyes tőkét gyűjtve szakmai kiadványokat jelentet meg, vadvédelmi és kutatási programokat támogat, érdekérvényesítési tevékenységet fejt ki (lobbizik), humanitárius akciókat is lebonyolít, ismeretterjesztést végez, gondoskodik a vadászokról.
Az előadásban elhangzott számos konkrét példa közül megemlítjük a nemzetközi trófea-rekordkönyv kiadását, ami nem kevés pénzt hoz az SCI konyhájára, s amelybe bárki bekerülhet a maga rekordjával, ha megfizeti az ezért járó taksát. Magyarországi akcióik körébe tartozik pl. a vadászati kerekasztal megszervezése, vagy az új fegyvertartási törvény előkészítésében történő aktív részvétel. A tudományosan megalapozott vadvédelmet szolgálja pl. az alpesi kőszáli kecske kutatási projekt, az afrikai oroszlánprogram, Ázsiában az argali és a hópárduc program stb. Humanitárius akciót indítottak a vakok körében, hogy azok legalább tapintás révén alkothassanak valamelyes képet maguknak a különböző vadfajokról.
Fáczányi Ödön, a konferencia egyik főszervezőjének, az Országos Magyar Vadászkamara Kulturális Bizottságának elnöke azt mutatta be vetítettképes előadásában, hogy milyenhatással volt a V.Vk. a kultúra egyes területeire, mely alkotókat hozta felszínre, milyen alkotásokat inspirált. Ezek a területek: az irodalom, a festészet és szobrászat, fotó és film, építészet, zene. Íme néhány találomra felidézett név: Csergezán Pál, Csiszár József, Muray Róbert, Valaczkai Erzsébet festő, Balogh Péter grafikus; Farkas Pál, László Péter, Tóth Béla szobrász; Nagygyörgy Sándor, Féner Tamás, Magyar Ferenc természetfotós; Kollányi Ágoston, Schuller Imre filmrendező. A zene területén ekkor jött ismét egyre inkább divatba a vadászkürt, létrejöttek a vadászkürt együttesek, megszületett a Kőhalmy Tamás és Balázs Árpád által alkotott új Vadászhimnusz. Egyre gyakrabban lehetett hallani a V.Vk. után Hubertus-misék lebonyolításáról is, amiről a Rákosi-korszakban és a korai kádárizmusban szó sem lehetett.
Oláh Csaba, az 1991-ben alapított Vadászati Kulturális Egyesület elnöke főleg a vadászetika alapelveivel foglalkozott előadásában. Nyilván nem véletlenül, mert amint megtudtuk, egy új, nagy, egységes vadászetikai kódex kialakításán dolgoznak, amelyhez majd etikai fegyelmi szabályzat is csatlakozik.
Az előadások elhangzása után a rendező szervek képviselői szólaltak fel. Feiszt Ottó, az OMVK elnöke a magyar vadászat legkiemelkedőbb eseményének és életre szóló élménynek minősítette a V.Vk.-t, amelynek „Ember és természet" volt a jelmondata, s üzenete eljutott a címzettekhez. Szerencsés időpontban valósult meg, nemzetközi támogatást kapott, jól szolgálta Magyarország jó hírét. Ma már új ötletekkel és új elvekkel lehet csak sikerrel megvalósítani egy új V.Vk.-t.
Solymos Rezső akadémikus arra emlékeztetett, hogy ez a konferencia 2011-ben az Erdők Nemzetközi Évében, azon belül pedig a Magyar Tudomány Napja közelében került lebonyolításra; érdemes lesz hasonlókkal megismételni. Végül köszönetét fejezte ki Faragó Sándornak és Fáczányi Ödönnek a konferencia megszervezéséért, valamint az előadóknak a közreműködésért.
A rendezvény Faragó professzor zárszavával ért véget. Király Pál