2011/5. - „A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a
vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és
állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét
képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való
megőrzése az állam és mindenki kötelessége.” (Magyarország 2012-ben
hatályba lépő új alaptörvénye) Sokan és sokat tettek azért, hogy az új alkotmány szövege kitérjen az erdő fontosságára. E szimbolikus aktussal az erdészet rég megfogalmazódott óhaja valósult meg, és azok a törekvések is kifejezésre jutnak, amelyek miatt az ENSZ 2011-et az Erdők Nemzetközi Évének nyilvánította.
Szigorú szabályok
Magyarországon jelenleg 2 046 400 hektár erdőgazdálkodási célú terület van, ami 20,7 százalékos erdősültségnek felel meg. Ez a 46 százalékos európai átlagot tekintve kis értéknek számít. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy honnan indultunk. A trianoni békeszerződést követően elvesztettük erdeink 84 százalékát, így erdősültségünk 11,8 százalékra csökkent. Erdőgazdálkodásunkat újra kellett gondolni. Alapvető szakmapolitikai célunkká lett az ország erdősültségének növelése, amely csak erdőtelepítéssel valósítható meg.
E cél napjainkig megőrizte időszerűségét. Az utóbbi két évtizedben évente átlagosan 8500 hektár új erdőt telepítettünk. Az így megvalósuló földhasználatváltás környezetvédelmi szempontból is tekintélyes, mivel az intenzív szántóföldi művelést extenzív erdőgazdálkodás váltja fel hatalmas területen.
Új erdők létrehozása mellett a meglevőket óvni kell. Az erdőkkel való gazdálkodást szigorú jogi szabályozás és fokozódó társadalmi ellenőrzés jellemzi. A hatályos erdőtörvény (a 2009. évi 37. törvény) ezt az erdészeti hatóság által tíz évre készített erdőtervekhez köti. Az erdőterv az erdőgazdálkodó lehetőségeit és kötelességeit tartalmazza. A gazdálkodás tervezését és ellenőrzését az Országos Erdőállomány Adattár teszi lehetővé, amely az összes erdő csaknem naprakész adatait tartalmazó, digitális adatbázis. Ebből bizonyos adatok nyilvános, interaktív erdőtérkép formájában az interneten is elérhetők (http://erdoterkep.mgszh.gov.hu).
Az erdőterület 55 százaléka állami, míg 45 százaléka magán, illetve közösségi tulajdonban van. A magántulajdon aránya az erdőtelepítések következtében folyamatosan növekszik. Az erdőgazdálkodók száma mintegy 36 400. Ugyanakkor mintegy 195 000 hektár – jellemzően magántulajdonban levő – erdő továbbra is kezeletlen. Ezeknek nincs erdészeti hatóságnál regisztrált gazdájuk, így értelemszerűen legális erdőgazdálkodás sem folyik bennük.
Ugyanakkor az erdészeti hatóság felvilágosító munkájának és a fejlődő szakirányítói hálózatnak köszönhetően a kezeletlen erdők aránya évről évre csökken. A szakirányítói tevékenység egyaránt magában foglalja a szakmai tanácsadást és egyes erdészeti munkák kivitelezését. Lehetővé teszi, hogy bizonyos erdészeti munkákat kis birtokméret mellett és a szakismeret hiányában is szakszerűen végezzenek el, az erdőgazdálkodók, erdőtulajdonosok pedig a jogszabályokkal összhangban kihasználhassák a nemzeti, illetve az uniós támogatási lehetőségeket.
Erdeinknek nem csak a területe növekszik. Az évente kitermelt átlagos faanyagmennyiség (körülbelül 7 millió köbméter) számottevően elmarad az éves természetes gyarapodástól (mintegy 13 millió köbmétertől). Ez az idős erdők arányának növekedésével is jár, és hozzájárul az erdők védelmi és üdülési funkcióinak magasabb szintű ellátásához.
Sajnos, a kilencvenes évek második felétől elszaporodtak a falopások és az illegális fakitermelések. Ezek összességükben 300 000–400 000 köbméter faanyagot érintenek évente. Bizakodásra ad okot, hogy az új erdőtörvény és az ügyészségi gyakorlat növelte azoknak a jogi eszközöknek a körét, amelyek gátat szabhatnak e nemkívánatos jelenségnek.
Gyakran megfogalmazódó kritika, hogy erdeinket elégetjük a fatüzelésűvé alakított erőművekben. A fapiacon 2003-ban és 2004-ben megjelent, erőművek támasztotta kereslet kétségtelenül az iparifa–tűzifa arány elmozdulását okozta. Az összes fakitermelésen belül 2010-re 49 százalékra nőtt az akkori 38 százalékos tűzifaarány. A változást az energiaárak emelkedése, valamint a zöld energia támogatására létrehozott rendszer is segítette, mert hozzájárult a kisebb értékű ipari faanyag és a tűzifa ára közötti különbség csökkenéséhez. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez a fakitermelés mennyiségében és az erdőtervi lehetőségek kihasználásában nem okozott változást. Nincs valóságalapja tehát annak, amikor a hazai közbeszéd egyenlőségjelet tesz a globális szinten zajló erdőirtások és a magyarországi folyamatok közé.
Átállás összefogással
Az erdőkkel való gazdálkodás, még a legkíméletesebb módon is, beavatkozást jelent az erdő életébe. Az erdészeti politika kiemelt célja az őshonos fafajokból álló természetes vagy természetközeli erdőtársulások megőrzése és területük bővítése, valamint a természetes folyamatokra alapozó erdőgazdálkodás eljárásainak meghonosítása ott, ahol a termőhelyi viszonyok (éghajlat, vízellátottság, talaj) ezt megengedik.
Az előrelépésnek már jól érzékelhető jelei vannak. Minden ötödik hektár erdő természetes úton, az idős fák helyben lehullott magjából fejlődő csemetével újul meg. Növekszik a folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodás aránya is. Jelenleg már 103 000 hektár olyan erdőnk van, ahol az idős fákat csak szálanként vágják ki. Ez azt jelenti, hogy az így kezelt erdőben összefüggő, üres vágásterület gyakorlatilag nem keletkezik.
Az átállás egyik feltétele az erdőben érdekelt ágazatok közös erőfeszítése. A természeti folyamatok ugyanis csak megfelelő környezeti feltételek meglétével, például az erdő fejlődését nem akadályozó vadlétszámmal működnek hiánytalanul. A másik feltétel, hogy a fa- és energiaellátás biztonsága érdekében a kimondottan gazdasági funkciójú erdőkben a gazdálkodási környezet liberalizáltabb legyen. Csak így érhetjük el a többi erdőterület tehermentesítését.
Hazánk a Kiotói Jegyzőkönyv aláírásával az éghajlatváltozást előidéző üvegházhatású gázok kibocsátásának 6 százalékos csökkentését vállalta a 2008–2012 közötti időszakra. Ebben erdeink is számottevő szerepet játszanak, mivel a teljes erdőgazdálkodási ágazat 2009-ben mintegy 3 millió tonna CO2 megkötésével járult hozzá a hazai kibocsátási mérleghez, míg a többi földhasználati mód egyenlege gyakorlatilag nulla, illetve inkább kibocsátónak számít. Különösen nagy szénelnyelési képességűek az 1990 óta telepített erdők, amelyeknek az említett éves szénmegkötés több mint egyharmadát köszönhetjük.
Kiaknázatlan lehetőségek
Az új társadalmi és gazdasági környezet megfelelő támogatási rendszert igényelt az erdészeti politika végrehajtásához. Az ágazat sajátosságaiból adódóan rendkívül hosszú idejű, évtizedekre meghatározott támogatásokról beszélünk. A túl gyors átalakítások és a rosszul pozícionált támogatási források évek-évtizedek forrásfelhasználását tehetik értelmetlenné, és évek alatt felfutott folyamatokat akadályozhatnak.
A régebbi, újrafelosztó jellegű rendszer fokozatosan átalakult: a 2000-es évek elején megindult a magánerdők támogatása, 2004-ben megjelentek az EU-s támogatások, míg 2007-től elkezdődött az új, uniós költségvetési időszak.
A támogatási keret az 1996-os mélypontról, 3,6 milliárd forintról indulva 2008-ig folyamatosan gyarapodott. Az uniós tagságunk előtti évben 11,2 milliárdra, majd 2006-ban 18,8 milliárdra növekedett. 2008-ban megszűnt az erdőfenntartási járulék, és ez természetesen kihatott a támogatási rendszerre is. 2010-ben 11 milliárd forint állt az ágazat rendelkezésére, ebből a kofinanszírozott uniós támogatás 91 százalékos arányt képviselt. Ugyanakkor az ágazat az utóbbi néhány évben a meglévő keretet nem tudta teljesen egészében kihasználni.
A gyakorlati erdőgazdálkodás során gondot jelent, hogy az erdőfelújításokat, valamint az ápolási és állománynevelési munkálatokat támogató nemzeti források megszűntek, az uniós források viszont még nem nyíltak meg. A „fiatal erdők állománynevelése” jogcím jelenleg kidolgozás alatt áll (további információ: www.mvh.gov.hu).
Az erdészeti szektor mindössze 0,2 százalékkal részesedik a GDP-ből. Ez nemzetgazdasági szinten csekélynek mondható. A vidéki területeken ez az arány természetesen nagyságrenddel nagyobb. Az erdő és erdőgazdálkodás szerepe vitathatatlan a vidékfejlesztésben és a vidék népességmegtartó képességében. Az erdészeti munkák élőmunkaigénye nagy, és egy részüknek a végzése nem igényel különleges képzettséget. Nem véletlen, hogy az utóbbi évek számos közmunkaprogramjában – több ezer közmunkást foglalkoztatva – részt vettek az erdészeti részvénytársaságok.
* * *
A Kárpát-medencében élők élete az ókortól kezdve összefonódik az erdőkkel. A növekvő lakosság egyre nagyobb életteret hódított el az erdőktől, és egyre több faanyagot használt fel. Eleink azonban elég hamar rájöttek arra, hogy ez így sokáig nem mehet tovább. Ez a felismerés volt az erdészszakma isteni szikrája.
Az erdészt a természetben az ember által okozott sebek gyógyítási igénye teremtette meg. Bízunk benne, hogy a társadalom a jövőben is meglátja a fában az erdész munkáját, amellyel védi és gyarapítja az erdőket.
WISNOVSZKY KÁROLY – KOVÁCSEVICS PÁL
Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Erdészeti Igazgatósága
