2012. I. - Bekő Balázs kerületvezető erdész Mintha ma lett volna, 1987. július 15-ével kerültem a Zalaerdő alkalmazásába - mesélte Bekő Balázs, a Zalaerdő Zrt. Letenyei Erdészetének kerületvezető erdésze, aki, mint mondta, már a barcsi erdészeti szakközépiskola és technikum elvégzése előtt tanulmányi szerződést kötött jövőbeli munkaadójával, így tudta, hogy hol kezdődik el a szeretett hivatása és több évtizedes pályafutása.
Már ötödikes koromban elszántam magam arra, hogy erdész legyek. Gombát és makkot gyűjtve a szüleimmel sokat jártuk az erdőt, de még a szőlőhegyünket is egy szép erdőterület vette körül, s éreztem, hogy ez a hivatás az, amit nekem találtak ki. Jó érzés látni, hogy az általam is elültetett kis csemete már lassan tisztítás korú erdővé válik. Arra is büszke vagyok, hogy gazdája lehetek a Mura-erdei ártéri erdőknek. A hat éve Lovásziba költözött erdészt elöljáróban pályájának kezdetéről és önmagáról, családjáról faggattuk:
- Az iskola elvégzése után a Bánokszentgyörgyi Erdészet oltárci kerületéhez kerültem műszaki gyakornokként. Tornyiszentmiklósi lakóhelyemtől mintegy ötven kilométeres távolságra itt albérletben laktam, majd a katonaévek után, 1989-ben már közelebb kerültem a falumhoz, mert a Letenyei Erdészethez vezényeltek, és több mint két évtizede neveztek ki kerületvezető erdésszé a tornyiszentmiklósi kerületbe. A dátum azért is marad emlékezetes számomra, mert ekkor kötöttem házasságot, és nagy előnyt jelentett, hogy egy teljesen felújított szolgálati lakásban kezdhettük meg közös családi életünket a feleségemmel. Három (12, 17 és 20 éves) lánygyermek büszke édesapja vagyok. A természet és az erdő szeretetével őket is sikerült „megfertőzni". A legnagyobb lányom idén tesz vadászvizsgát. Az erdészhivatás mellett a vadászat is érint és érdekel. Utóbbit nem csupán hivatásos vadászként értékelem sokra, hanem szenvedélyként is. Hálával tartozom a most nyugdíj előtt álló Léránt János kerületvezető erdésznek, aki pályám elején megadott nekem minden olyan szakmai segítséget, amely szükséges volt.
Mi jellemzi a területet, ami Önhöz tartozik?
Az idők során, az átszervezésekhez kapcsolódóan a kerületem mérete folyamatosan növekedett, most nyolc híján nyolcszáz hektár tartozik a kezem alá. Az ártértől a dombvidékig négy nagyobb tömb az enyém: a Tornyitói délre, az Adovány-patak partján elterülő Mura-erdő és két kisebb Kerka-völgyi rész: a Kerkateskánd és Lovászi falvak határában lévő területek, illetve a Tornyi, Gosztola és Lendvadedes községek határában elterülő jókora, 400 hektár körüli legnagyobb tömb. A fafajösszetétel változatos, mert az ártéri égerestől, a kőriseken keresztül az ártéri bükköstől a kocsánytalantölgyig sok minden megtalálható itt. Ezernyi csodát rejt a száz hektárnál nagyobb, a Natura 2000 programhoz tartozó Mura-erdő, a benne található szlavón tölgyekkel, amik közt előfordulnak 15-17 köbméteres egyedek, illetve ártéri bükkök, melyek helyenként 42-43 méter magasra is megnőnek. Az is ritkaságszámba megy, hogy a dús, lágyszárú növényzettel borított ártéren a bükkösöket ilyen jó hatékonysággal fel tudjuk újítani. Itt fészkel egyébként egy rétisas is. Miatta, a természetvédelmi hatóságokkal együttműködve, a költés időszakára figyelve, több mint egy hektáros faállományt állva hagytunk, hogy a sas természetes élőhelye megmaradjon. A kerület további érdekessége a 316 méteres magassági pontnál épült kis melegedő, ahonnan szép panoráma nyílik Ausztria, Szlovénia és Horvátország felé. A Lovászi-hegyen keresztül vezet a Kankalin-tanösvény, melynek kialakításában ugyancsak segédkeztem. A kifejezetten nem e termőhelyre való lucfenyves nálunk is előfordul, melynek rossz egészségi állapota miatt a szú kártétele is jelentős. A fenyvesek átalakítási programját folyamatosan végezzük. A területen két komolyabb központi rakodó épült. Az egyiket a „Lovászi laktanyarakodó" néven ismerik, a másik a Muraerdőrakodó. Az ide vezető utak javításán is folyamatosan dolgozunk. A faanyag gördülékenyebb elszállítását, mozgatását elősegítendő nyaranta kátyúzunk, árkolunk, rendbe tesszük az átereszeket, kivágjuk az utakra lógó faágakat, karbantartjuk a mészkővel borított erdei utakat. Tavaly több szakaszon is javítottuk az aszfaltborítású utakat, így a kerület évről évre egyre feltártabbá válik.
Mi volt a legemlékezetesebb élménye a kerületből?
Tizenhat évvel ezelőtt volt nálunk egy irtózatos széltörés. Az 1996-os emlékezetes nyári vihar 15,2 hektáron 8400 köbméter mennyiségű faanyagot tarolt le. Istennek hála, sikerült az újratelepítés, és a kidőlt fák helyén az intenzív ápolás révén már ismét tisztításkorú erdő áll. Mindamellett nem volt egyszerű feladat a letarolt faanyag értékesítése, feldolgozása. Veszélyes helyeken, feszült, csavarodott töveket kellett ügyesen kiszedni. Negyedéven keresztül egyszerre öt brigád dolgozott folyamatosan, és ezt az óriási kárt egyetlen lábtöréssel sikerült eredményesen felszámolni. Munkám elismeréseként két éve kaptam őzbakkilövési lehetőséget, és premizálták a '96-os széltörésben végrehajtott munkámat is.
- Mely feladatait végzi szívesen?
- Az évszakokhoz kötődő feladataimat csak a természet és az időjárás rendezi át néhány héttel. Telente a felújítóvágások, vaddisznóhajtások, tavasszal a csemeteültetés, nyaranta az ápolások, gyérítések következnek, ősszel a vadászat és csemeteápolás. A mintegy 5-7 ezer köbméternyi éves fakitermelési terveket - melynek zöme bükk - eddig még mindig sikerült teljesíteni. Szerencsére nagymértékű szemeteléssel nemigen találkozok. Ettől függetlenül minden tavasszal szervezünk erdőtakarítási, hulladékgyűjtési akcióprogramot, amelybe a munkatársainkon kívül bevonjuk a lovászi általános iskola diákjait is. Errefelé ritka a természetkárosítás, és a falopás sem jelentős. A korral haladva - az elsők között - én is végeztem számítógépes szaktanfolyamot, így a kézi feldolgozás mellett már a „heti jelentések" e-mailes küldése sem jelent számomra nehézséget. Mindazonáltal az adminisztrációs terhek növekedése mindannyiunknak többletmunkát jelent, mert sokszor hétvégén és hét közben, munkaidőn túl is van mit tenni. A kerületemben alkalmazottként dolgozó 5-10 fővel (fakitermelők, erdőművelők) jó kapcsolat kialakítására törekszem. Mi, egy kisebb erdészetként, igyekszünk jobban összetartani. Közös programokat, családi szabadidős tevékenységeket, kirándulásokat szervezünk. A vadkárelhárítással és a selejtezéssel összefüggő feladatokból is kiveszem a részem. Legszívesebben a vaddisznóra vadászom. Számomra legkedveltebb a kukoricában cserkelve, pár méterről történő elejtés. Nem csak a széljárást, a vad észjárását is figyelembe kell venni. A selejtezések során szinte minden évben sikerül szarvasbikát terítékre hoznom. Az autóink amortizációját, az üzemanyag drágulását és a gépjármű javítását már nemigen fedezi az a „benzinpénz", amit havonta kapunk, ezért gyakorta morgolódok, de hivatásomat szeretettel és odaadással végzem.
