2012. június 20. - A Magyar Demokrata 2012. május 30-i számában
méltánytalan támadás érte a Pilisi Parkerdő Zrt. és a telki KOKUKK
(Kodolányi János Kulturális és Környezetvédő Közhasznú Egyesület) között
folyó egyeztetést. Az egyeztetés célja, hogy a Telkivel határos erdők kezelésének jövőbeli koncepcióját a lakosság véleményének figyelembevételével alakítsák ki.
A „Láncfűrészes tájvédelem" című írás számos szakkifejezést pontatlan és félrevezető módon használ, sok dolgot félreért, jó kezdeményezéseket tüntet föl negatív színben. A Telki község határában lévő állami tulajdonú erdők kezelője a Pilist Parkerdő Zrt. A felelős állami vezetés elvárja az erdőgazdálkodótól, hogy az erdővel, mint állami vagyonnal fenntartható módon gazdálkodjon, miközben az erdő betölti közjóléti, védelmi szerepét is. Az erdő egyszerre fontos a közelében élő és a belőle élő embereknek.
Magyarországon több mint háromszáz éve folyik fegyelmezetten, törvényszabta módon erdőgazdálkodás. Ez a tevékenység csak hosszú időtávban művelhető becsületesen, és ezt, hála Istennek, az újabb törvények is tiszteletben tartják. A 2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szintén figyel az időtényezőre. Valóban rendelkezik a vágásos üzemmódról a szálalásosra való áttérésről, de ezt nem kívánja gyáripari szemlélettel végrehajtatni, ezért ad a törvény 30 évet az átállásra.
A cikk teljesen félrevezetően használja, összemossa a vágásos erdőgazdálkodás és a tarvágás szakmai fogalmait, mintegy egyenlőségjelet téve közéjük. Az egyébként hangulatkeltésre kiválóan alkalmas tarvágás fogalma a vágásos erdőgazdálkodásnak az a speciális formája, amit elsősorban idegenhonos (például akác, nemesnyár) állományokban, esetleg azok átalakításakor használnak, ahol nem biztosított az erdő természetes megújulása. A cikkben említett helyszíneken, nem tarvágás, hanem fokozatos felújító vágás, zajlik, aminek lényege, hogy a természetes úton megjelenő fiatal faegyedek számára az idős állomány több lépcsőben, időben 10-20 évre elhúzódó kitermelésével biztosítanak fényt és növőteret. A fakitermelések még hosszabb időre történő elnyújtása (átalakító üzemmód) vezethet majd a többször emlegetett szálaló erdőalakhoz. A csemeték természetes úton történő megjelenése többek között természetvédelmi, genetikai szempontból is kifejezetten előny, szemben a cikk sugalmazásával, miszerint ültetni lenne jó, de nincs rá forrás.
A Telki körül az elmúlt években zajlott fakitermelés oka, hogy a települést közvetlenül határoló, 80-110 évvel ezelőtt vágásos üzemmódban született erdők elérték véghasználati korukat. A jellemzően nem magból, hanem sarjakból született állományok egészségi állapota romlik, természetes felújulási képességük csökken. Ezek az egykorú erdők egyszerre születtek és most egyszerre érték el a vágáskort, amikor még jól hasznosítható a belőlük kitermelt fa — márpedig ez is ésszerű szempont. Tájképi szempontból valóban nem szerencsés, ha erdők nagy területen egyszerre érik el a felújítási kort. Mindazonáltal mostanában sincs több véghasználat ebben az erdőtervezési körzetben (Budakeszi, Páty, Tinnye, Telki, Budajenő, Perbál, Piliscsaba, Pilisszentiván) a korábbinál, mert az erdőtervezést végző független hatóság régóta ügyel az erdők korosztály-összetételére, tehát a véghasználatok aránya sosem irreálisan nagy.
Kifejezetten félrevezető a Parkerdő területén megvalósított folyamatos erdőgazdálkodás területarányát (idézett cikkben 10 ezer hektár) a teljes kezelt erdőterülethez viszonyítva (65 ezer hektár) kevésnek tüntetni fel. A valóban komoly szakmai eredményeket akkor ábrázoljuk hitelesen, ha azt vizsgáljuk, hogy mekkora területen lehetséges megkezdeni, a folyamatos borítással történő gazdálkodást (például fiatal erdőkben, telepített fenyvesekben, akácosokban nem), illetve az idézett erdőtörvény mekkora területre írja elő mindezt. Az erdőtörvény európai szinten igen szigorúnak számító, mindemellett 30 évre vonatkozó előírásai a szálaló üzemmódra való áttéréssel kapcsolatban például a Pilisi Parkerdő Zrt által kezelt pilis-visegrádi, budapesti és Budai-hegyek erdőgazdasági tájakon (tehát az érintett térségben is) már a törvény megjelenését követő 2-3. évben teljesültek. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy felelős erdőgazdálkodóként a Pilisi Parkerdő Zrt, már a jogszabályi kötelezettségek előtt, szakmai meggyőződésből vállalt önkorlátozással bevezette területén a folyamatos borítást szolgáló erdőgazdálkodást.
A Parkerdő nagyra értékeli azt az együttműködést, amely a Telki Öreg Tölgy tanösvény létrejöttével kialakult a KOKUKK egyesület és a Pilisi Parkerdő Zrt. között. Az erdőgazdálkodást 10 évre szóló erdőterv alapján végzik. 2005-ben, a Telki község határában lévő erdők tervezésekor, a tájékoztatás és a tervezési folyamatban való részvétel lehetősége ellenére sem merült fel még közvetlen érdeklődés a lakosság és a civil szervezetek részéről. A tanösvény 2011-ben indult kialakításakor az erdészet és a KOKUKK egyeztetéseket kezdett a további erdőkezelést illetően is. A készülő koncepció értelmében, a település tájképi védelme érdekében, 2013-tól a Telkit szegélyező 100 m-es sávban további szálaló üzemmód bevezetésére kerül sor, a kibővített 300 m-es védőzónában pedig átalakító üzemmód, ahol a mozaikosan elhelyezett, maximum félhektáros véghasználatok időben és térben egyaránt széthúzzák a felújítás folyamatát. A középkorú és az idősebb erdők aránya ebben a 300 m-es sávban még mindig több mint 60 százalék marad. Tehát a folyamatos borítás jelenleg 44 százalékos aránya tovább fog növekedni a jövőben is. Az erdő esztétikai és tájképi szerepe ily módon megmarad.
A főváros és környezetének levegőminősége nem az erdő korától, sokkal inkább a zöldfelületek nagyságától függ. Igaz az a sokat idézett mondás, miszerint az erdő unokáink öröksége. Ennek az Örökségnek a megőrzésében — különösen a főváros emberi károkozástól terhelt erdeiben - csak az erdészek, a természetvédők és a helyi lakosok egyformán felelős, összehangolt párbeszéden alapuló hozzáállásával lehetünk eredményesek. Pilisi Parkerdő Zrt.
Tisztelt Pilisi Parkerdő Zrt.!
Amint önök is írják, a „Telki körül ez elmúlt években zajlott fakitermelés oka, hogy a települést közvetlenül határoló, 80-110 évvel ezelőtt vágásos üzemmódban született erdők elértek véghasználati korukat. A jellemzően nem magból, hanem sarjakból született állományok egészségi állapota romlik, természetes felújulási képességük csökken. Ezek az egykorú erdők egyszerre értékel a vágáskort, amikor még jól hasznosítható a belőlük kitermelt fa - márpedig ez is ésszerű szempont."
Bánó Attila cikkében e „vágásos üzemmód" káros következményeire, hívta föl a figyelmet, ugyanis egyet kell értenünk vele, hogy ellentétben például a gabonafélékkel, melyek megéréséhez egy év elegendő, egy vágásos üzemmódban letarolt erdő helye tizenöt-húsz évig ronda és értéktelen bozótos marad, amint ez ma is látható a kérdéses térségben. Ha az emberek átlagos életkora 500-600 év lenne, ez nem is okozna olyan nagy gondot, azonban mai élettartamunk ismeretében egy - bármilyen szakmai formában — letarolt erdő regenerálódásához majd egy emberöltő szükséges, ami - ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni — egyszerűen elfogadhatatlan.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a szálaló üzemmódra való áttérés pénz és idő kérdése, s egy rövid élettartamú fákkal telepített erdő átalakítása hosszú, élettartamúra komoly anyagi és szakmai próbatétel. Csupán egy dologra szeretnénk felhívni a figyelmet, s ez indokolta Bánó Attila tagadhatatlanul erőteljesen aggódó alapállását is, hogy a budai erdőségek nem a Telkiben, Budajenőn, Pátyon vagy Perbálon élők számára fontosak, hanem legfőképpen Budapest és térsége több mint kétmillió lakójának, ugyanis az uralkodó szélirány ismeretében nem túlzás azt állítani, hogy a budai erdőség valójában Budapest tüdeje.
Köszönjük megnyugtató soraikat, s bízunk abban, hogy egymásra kölcsönösen figyelve sikerül megőrizni e tájegység szépségét, tisztaságát és egészségét, sikerül épségben megtartani e csodálatos „zöld tüdőt", s nem mellékesen lehetővé tenni az eredményes gazdálkodást. Magyar Demokrata szerkesztősége
