2012. 3. - 2012. április 24-én a Föld Napjához kapcsolódóan a győri Reflex Környezetvédő Egyesület és a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar műhelykonferenciát tartott a klímaigazságosságról az Amazonas menti őslakosok képviselőinek részvételével.
Dr. Cseh Sándor dékán úrnak a klímaváltozásról szóló éghajlattani
előadása után Lajtmann Csaba, a Magyarországi Éghajlatvédelmi Szövetség
vezetője mutatta be a klímaigazságosság kérdéskörét és az azzal
foglalkozó programot. Majd előadás következett Kuba esetének tanulságait
elemezve - a '90-es évek olajhiánya miatt az ország kényszerűen fordult
fenntartható megoldásokhoz a közlekedésben, energia- és
élelmiszer-előállításban. Vendégeink - Camila Sobral Bárra (ISA
Társadalom és Környezettudományi Intézet) és Maximiliano Correa Menezes
(FOIRN - Rio Negro-i Bennszülött Szervezetek Szövetsége) - az Osztrák
Klímaszövetség által szervezett közép-európai körútjuk egyik
állomásaként tartottak előadást az őslakosok életéről, természeti és
kulturális örökségük, hagyományos életmódjuk megőrzéséért vívott
küzdelmeikről, és az őket fenyegető veszélyekről. A fő üzenet
természetesen a Földünket fenyegető klímaváltozás elleni közös fellépés
volt.
Az előadás-sorozat célcsoportja a környezeti problémák iránt érzékeny,
világunk megőrzéséért és fenntarthatóságáért tenni is szándékozó
fiatalok voltak, természetesen tágabb körben pedig minden vásárló, aki
felelős választásával segíthet megvédeni az esőerdőket és népeit.
Munkatársaink és hallgatóink - a szorgalmi időszak végi leterheltségük
ellenére is - szép számmal érkeztek a konferenciára, a díszteremben
többeknek már csak állóhely maradt.
Meggyőződésem, hogy lehet lokálisan cselekedni a környezetvédelemért.
Mindenki kerülhet vásárlóként választási helyzetbe, és talán nemcsak az
ár alapján dönt egy távoli tömegtermék (marhahús, csirkehús, cukor,
szóján nevelt vagy szójával dúsított termékek, trópusi fából készült
bútor) vagy egy helyi munkahelyeket is támogató minőségi hazai termék
között. Tudjuk, fontos támogatnunk a hazai gazdaságot, törekednünk kell
arra, hogy olyan árukat vásároljunk, amelyek minél közelebbről, kevesebb
szállításhoz kapcsolódó környezetterheléssel jutnak el hozzánk. Ezen
érveket támogatandó, most hallhattuk azt is, mindezen érvek a
latin-amerikai közösségek érdekeivel is egybeesnek. A mezőgazdasági
tömegtermelés hasznából ők nem részesednek, viszont a zömmel európai
exportra termelő mezőgazdasági nagyüzemek erdőterületeik és kertjeik
rovására terjeszkednek, vegyszereikkel szennyezik a környezetet.
Hagyományos életformájukat és élelmiszer-önrendelkezésüket súlyosan
veszélyeztetik. Tehát a brazil vidéknek is az az érdeke, hogy mi magyar
terméket fogyasszunk. (A mindebben ellenérdekelt nagyvállalati
részvényesek nem vettek részt a konferencián.) Vendégeink előadásából is
világosan kitűnt, mennyire összefügg a természet és az ember, és
ugyanígy a környezeti, társadalmi, kulturális és gazdasági
válságjelenségek.
Meg kell értenünk és értetnünk, hogy valóban megszólaltak a
vészharangok. Az esőerdők rohamosan fogynak. Ezek a fantasztikus erdők
rengeteg szén-dioxidot tárolnak megkötve, és bennük él az ismert növény-
és állatfajok fele. A vészharangot pedig nálunk is többször
megkongatták, mint most vendégeink is, kérve, hogy megértve
problémáikat, ne támogassuk a közös jövőnket fenyegető erdőirtó és
környezetkárosító üzletágakat. Az esőerdők fogyásával mi is veszítünk.
Az a feladatunk, hogy tudatosabban vásároljunk, fogyasszunk.
Szemléletünknek változnia kell, tudatában kell lennünk annak, hogy
fogyasztásunk hatással lehet saját életünkön kívül távoli tájak népeire
is. A konferencia zárásaként Menezes úr tukánó anyanyelvén szép
szavakkal búcsúzott a résztvevőktől. Elmondta, hogy bár nem értjük
egymás nyelvét, ilyen találkozók alkalmával megismerhetjük egymást és
átérezhetjük, hogy gondjaink és a jövőnk közös. Dr. Halbritter András
Albert kutató NYME-AK
