2012. 4. - Muzsikáló erdőt reméltek a Galyatetőre látogatók július 6-án. Az idén immár kilencedik alkalommal megrendezett program ugyanis aznapra erdei koncertet kínált, méghozzá rangos, különleges művészvendéggel, a vajdasági hegedűvirtuóz, Lajkó Félix közreműködésével.
A várt koncertet erdei séta előzte meg, amelynek során szakember vezetésével ismerkedhettek a kirándulók a Mátra élővilágával. A nagyszállóval szemközti hegyoldal is benépesült, s a művész hegedűvel, citerával szintén felkaptatott a tisztásra. A természet azonban közbeszólt, s az erdei muzsikát a maga képére formálta: hatalmas égzengéssel, villámlással, és szakadó esővel jött a nyári zápor. A felhevült talaj szinte gőzölgött, a napfény átsütött az esőfüggönyön, ami bizony nem akart foszladozni. így aztán mégsem a nagy bükkfa alatt, erdei díszletek között, hanem - jobb híján - a szálló teraszán csendült fel a muzsika. A hallgatóság bőrig ázva is lelkesen hallgatta Lajkó Félix szenvedélyesen előadott, erdőihlette dallamait.
Lajkó Félix helyett jobbára a hegedűje szól. Hangszere előtt meghajol a nagyvilág, bármerre is jár vele. Őstehetsége, elementáris erejű játéka magával ragadja a közönséget Budapesttől Tokióig, Újvidéktől Párizsig, Amszterdamtól New Yorkig. Világhírű fesztiválokon, előkelő színpadokon éppúgy várt vendég, mint a Mátra lombjai között.
A csendes, szőke fiatalember maga nem szívesen beszél, s ha mégis, hát csak egy-két szóval, fél mosollyal válaszol. Az erdőket viszont nagyon szereti. Utolsó két lemeze odakinn, a palicsi erdőben született. Utóbbinak már a címe is árulkodó: „A bokorból". A lemez érdekessége, hogy nem csak a hangulat, de a felvételek is egyenest az erdőből valók. A dalok megidézik a fákat, bokrokat, a madarakat, az esőt.
A szeszélyes eget kémlelve, a mátrai koncert előtti percekben kérdezgettem a muzsikust.
• Gyerekkori emlékek kötik az erdőkhöz, gyakran járt kirándulni a szüleivel?
- Sose voltunk. Ahol én születtem, gyerekeskedtem, ott nem volt erdő. Topolya mellett, Kishegyesen főleg földművesek élnek, minden erdőt kivágtak. Sokáig nem láttam ilyesmit, talán éppen ezért érdekel.
• Mikor csavargóit először erdőben, mikor szeretett bele?
- Középiskolás koromban.
• A palicsi erdőhöz képest milyennek találja a Mátrát?
- Most járok itt először, soha életemben nem voltam még erre. Azért fogadtam el a meghívást, hogy lássam itt a tájat. Kis, egynapos nyaralás. Jólesik a hűvös, nálunk az alföldön nagy a hőség. Palicson meg már nincs is erdő. Kivágták.
• Tudta, hogy ez a sors vár rá, azért vette ott fel a lemezt, hogy emléket állítson vele?
- Nem, csak így jött ki. De úgy látszik, ráéreztem. Azóta nem is megyek arra.
• Szabad térben máshogy szól a zene. Vannak kedvelt helyei, ahová vissza-visszajár?
- Nyáron majdnem minden koncertem a szabadban zajlik, de nem úgy, mint itt, hanem erősítéssel. Egyik kedvencem Aggtelek, ahol már többször felléptem.
• Említette, hogy kislányával együtt szereti nézni a rajzfilmeket. Itt most olyan a díszlet, mint a mesében. Óriás
tölgyek, gyertyánok, fenyők állják a szelet, ázó tisztásokra süt a nap, csattog a villám. Játszott már viharban?
- Ilyenben még nem! Nagyon szép. De vigyáznom kell a hangszerre, a hegedű nem bírja a vizet.
• Természetközeiben, kertes házban lakik?
- Igen, és van a környéken egy lovas tanyánk is.
• Szeret lovagolni?
- Nem nagyon forszírozom a lovaglást. Ha esek, ki tartja el a családot?
• A kicsi Lédát föltette már a lóra?
- Persze. Anyjával szokott lovagolni.
• „Ültess egy fát, nevelj fel egy gyermeket, írj egy könyvet, nem éltél hiába"- a régi kínai mondás szerint. Ültetett már valamilyen fát?
- A napokban éppen ötven paulowniát (császárfát). Ez egy gyorsan növő kínai fafajta. A szüleim most ilyesmivel foglalkoznak nagyban. Amúgy apám matek-, anyám meg magyartanár.
• Úgy tudom, Maga nem rajongott annyira az iskoláért, viszont a tündérek a bölcsőjébe csempészték a hegedűt.
- Így menekültem meg.
Az eső nem adja föl. A szervezők se. Több tucatnyi vizes kiránduló próbál behúzódni a szűk fedél alá, és élvezni a zene születését. Lajkó Félix hegedül. Arcába hulló tincsekkel, hunyt szemmel, befelé figyel. Úgy érezni, a dallamok nem is a hangszeréből, de belőle szállnak fel, s ő ott barangol halkan fütyörészve a patakparton, fák alatt, tisztásokon. Ma még a Mátrában hallgatjuk, másnap pedig már szülőfalujában, Kishegyesen muzsikál a nyári fesztiválon. Járja a maga útját a zenében, ahogy az életben, s az erdőben is.
Sándor Mária
