Húsz éves az Erdészeti és Faipari Dolgozók Szakszervezete (Erdészeti és Faipari Híradó)

2013. március - Az ezredfordulón szakszervezetünk által szervezett „Erdő és erdei munkás a XX. században" című konferencián hosszabb előadás hangzott el az erdészeti érdekképviselet, érdekérvényesítés kialakulásának múltjáról, a kezdeti szervezkedésektől napjainkig szóló történetéről. Erről részletesebb ismertetés jelent meg az ERFA Híradó korabeli számában. így mostani jubileumi megemlékezésemben csak röviden térek ki a múlt eseményeire, inkább csak a közelmúlt - a megalakulás körülményeire hagyatkozom.
A szakszervezeti mozgalom rendszerváltásig fennálló struktúrája az 50-es évek elején alakult ki, amikor 19, a gazdaság és a társadalom egészét átölelő nagy szakszervezet jött létre, élén a SZOT-tal, mint központi csúcsszervvel.
Közvetlen történelmi előzmény: a MEDOSz
A népgazdasági szakágazatokat többé-kevésbé lefedő szakszervezetek egyike volt a MEDOSZ, amely a mezőgazdaság, vízügy, agrároktatás és kutatás mellett ellátta az erdészeti szektor érdekképviseletét is. A korabeli gazdaság prioritásainak megfelelően a SZOT alapjában véve - működését és érdekképviseleti - érvényesítési funkcióját tekintve - iparcentrikus volt.
A bányászat, vegyészet, építőipar stb. képviselői adták meg a tevékenység alaphangját. Jellemző erre, hogy a SZOT tekintélyes létszámú apparátusában egyetlen agrárszakember sem volt. Hasonló tendenciákat éltünk meg a MEDOSZ keretein belül is, ahol a tevékenység fő területe a mezőgazdaság volt, a vízügy és főleg az erdészet háttérbe szorult.
1980-ig a struktúrán belül kialakult „szakmai" szakosztályok - melyek központi irányítás és szervezés mellett -társadalmi alapon működtek, többé-kevésbé megjelenítették a szakmai érdekeket.
Irányításukra a központ apparátusából egy-egy szakirányú végzettségű munkatárs volt kijelölve, aki összefogta az adott ágazat legismertebb szakszervezeti és gazdasági vezetőiből álló 15-20 fős szakosztályt. A területi munka azonban megoldatlan volt, a megyei bizottságok a szorosan vett szakmai-szakszervezeti érdekek megjelenítésére nem voltak alkalmasak.
Az 1980-ban olyan döntés született, hogy á szakosztályok tartozzanak közvetlenül, az Elnökség alá, élükön ne legyenek az apparátusból kinevezett egyszemélyi felelős irányítók (szakosztályvezetők), hanem a központ valamennyi funkcionális osztálya jelöljön ki egy - egy munkatársat a szakmai szakosztályok felé összekötőnek. így a dolog jellegéből fakadóan, egyszemélyi felelős vezetője a szakosztályoknak többé nem volt.
Az 1980-as évek végén, a rendszerváltás hajnalán már látszott, hogy mint sok más társadalmi, gazdasági struktúra - a szakszervezetek sem tudnak ilyen centralizáltan, felülről vezényelve érdemben működni. Átalakult a SZOT, MSZOSZ (Magyar Szakszervezetek Szövetsége) lett belőle. A MEDOSZ is szövetséggé alakult, hat fő ágazat (terület) egy-egy szakszervezet lett, élén a kinevezett (nem választott!) titkárral.
Azonban ezeknek a „szövetséget" alkotó szakmai szakszervezeteknek sem alapszabályuk, sem szervezeti-működési szabályzatuk, sem saját költségvetésük, sem önálló ügyintézési jogkörük nem volt. Hivatalos levelezést, kapcsolatfelvételt csak a „Szövetség" főtitkárán keresztül lehetett bonyolítani, mintegy az ő engedélyével. (Kis túlzással minden maradt a régiben, csak a cégtáblát cserélték ki.)
Küzdelmes önállósodás
Az alapszervi tisztségviselők és a tagság részéről is egyre erősödött az igény az önálló szakmai érdekérvényesítésre, arculatunk megjelenítésére, a hazai és nemzetközi vérkeringésben való önálló fellépésre. Hosszas előkészítő munka után, alapszervi taggyűléseken, az egyes tagok aláírásával megerősítve megszületett a döntés: megalakítjuk az önálló jogi személyiséggel rendelkező Erdészeti és Faipari Dolgozók Szakszervezetét, három tagozattat (erdőgazdálkodás, elsődleges faipar, költségvetés). Az ágazat valamennyi vállalata (a Szombathelyi Erdőgazdaság és a Pilisi Parkerdőgazdaság kivételével) és intézménye csatlakozott hozzánk.
Már az előkészítés során, majd a kiválás bejelentésével óriási nyomás nehezedett ránk, szervezőkre. Az MSZOSZ és a MEDOSZ Szövetség teljes jogi apparátusa (a cégbíróságig is elmenve) mindent elkövettek önállóvá válásunk megakadályozására, nem riadva vissza időnként „övön aluli ütésektől", rágalmazó, valóságot elferdítő körlevelektől sem. Ebből az elvtelen ténykedésből az MSZOSZ és akkori vezetője is kivette a részét. A MEDOSZ Szövetség megyei apparátusa a korábbi 20 évben nem járt annyit alapszerveinknél, mint azokban a hónapokban, eljutva az egyes munkahelyek szintjéig is, ami korábban nem volt jellemző. Minden hiába, a tagságot nem sikerült lebeszélni az önállóvá válásról. A Fővárosi Bíróság 1993. augusztus 13-án jogerősen bejegyezte szakszervezetünket. Zárójelben megjegyzem, hogy a ránk zúduló ellenségeskedés jogi útvesztőiben több jogász is „elvérzett". Végül szívós és aprólékos munkával, sok utánjárással dr. Machács Barna ügyvéd úrnak sikerült végig vinni az ügyeket a bírósági bejegyzésig. Köszönettel tartozunk neki, ezért mind a mai napig szakszervezetünk tiszteletbeli tagjának tekintjük, annál is inkább, mert a későbbiekben szakszervezetünk jogi képviseletét is ellátta az elmúlt évig.
Megindult az önálló munka. A szabályzatok, működési rend, az infrastruktúra kialakítása, a tisztségviselők és testületek megválasztása után el kellett kezdeni a munkakapcsolatok kialakítását.
A szakma támogatta a megalakulást
Itt jegyzem meg, hogy a szakma különböző szervezetei és vezetői az első pillanattól kezdve örömmel vették meg-

alakulásunkat, és messzemenően támogatták működésünket. Központi és alapszervi struktúránk kialakítása után megkerestük a szóba jöhető és munkánkhoz elengedhetetlenül szükséges hazai és külföldi partnerek felkutatását. Sikerült gyümölcsöző és elvszerű kapcsolatot kialakítani az államigazgatás szakmai szerveivel (minisztériumok, ÁVÜ, ÁPV Rt., stb.), ahol a munkavállalói oldal teljes jogú partnereként fogadtak el bennünket.
Kialakult kapcsolatunk a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetséggel (FAGOSz), ennek eredményeként - országosan is elsők között - megkötöttük az ágazati keret kollektív szerződést, melyhez alapszervezeteink mindegyike csatlakozott.
Jó együttműködés jött létre szakmánk patinás, nagy múltú szervezetével, az Országos Erdészeti Egyesülettel (OEE). Kialakítottuk kapcsolatunkat a magán erdőgazdák érdekeit képviselő MEGOSZ-szal is.
Húsz év eredményeiből
A továbbiakban felsorolok még néhány említésre méltó ténykedést és eredményt. A változó kormányok mindegyike alatt kezdeményezői és résztvevői voltunk az ágazati szintű érdekegyeztetés szervezete megalakításának.(FÉT, FÁKÉT, stb.). Miután munkánkhoz az MSZOSZ tagjaként a legcsekélyebb segítséget sem kaptuk meg, tagjaink felhatalmazásával 1995-ben kiléptünk az MSZOSZ-ből. Hogy az országos szintű érdekegyeztetésben is hallathassuk hangunkat, először társult, majd teljes jogú tagként csatlakoztunk az egyik országos szakszervezeti konföderációhoz az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörüléshez (ÉSZT).
Kezdettől figyelemmel kísértük nyugdíjas tagtársaink sorsának alakulását, megalakítottuk a központi nyugdíjas bizottságot, amelybe minden alapszervünk delegált összekötőt. Minden kormány ideje alatt, a törvényi lehetőségek függvényében több száz alacsony nyugdíjjal rendelkezőnek intéztük el a méltányossági nyugdíjemelést. Beléptünk a Nyugdíjasok Országos Képviseletébe is.
Ugyancsak kezdeményezői és alapítói voltunk a mai is működő Építőipari, Faipari és Erdészeti Ágazati Párbeszéd Bizottságnak. Kitartó és nehéz szervezőmunkával a FATE közreműködésével létrehoztuk az ERFA önkéntes nyugdíjpénztárt, amely a mai napig jól prosperál. Munkajogi viták esetén több tagtársunknak is nyújtottunk jogi tanácsadást és segítséget ügyvédünk közreműködésével.
Hosszú éveken át nyaranta dolgozóink több száz általános korú gyermekének szerveztünk hazai és külföldi táborokat, valamint családi üdüléseket is szerveztünk.
Széleskörű nemzetközi együttműködést alakítottunk ki, elsősorban a térség rokon szakszervezeteivel. Kiemelkedően jól működtek cseh, horvát, lengyel, orosz és szlovák valamint román kapcsolataink. Jó munkaviszonyt alakítottunk ki a holland, német, osztrák, svéd és az ukrán erdész szakszervezetekkel is.
A rendszeres vezetői megbeszéléseken túl, szinte évente tartottunk elnökségi vagy össztitkári kölcsönös tapasztalatcseréket, látogatásokat egymás országaiban.
1995-ben felvettek bennünket teljes jogú tagként az Építőipari, Faipari, Bútoripari és Erdészeti Szakszervezetek Világszövetségébe (IFBWW). E szervezet finanszírozásában több szakmai tapasztalatcserén, továbbképzésen vettünk részt tisztségviselőinkkel itthon és külföldön. A világszervezet régiós (9) felépítésben dolgozik. E sorok írója két ciklusban (8 évig) volt a közép-kelet-európai régió alelnöke.
16. éve szervezzük a szakma széleskörű részvételével az erdészeti és faipari sportnapokat. E találkozók nemcsak a sportolást, hanem a szakma egységét is erősítik.
Nem lebecsülendő, sőt ritka jelenség, hogy e rohanó, állandóan változó világban Híradónk a 23. évfolyamába lépett, széleskörű aktuális szakszervezeti és szakmai információkat juttat el a tagsághoz.
Az elmúlt húsz év eredményei igazolták törekvéseinket, önállóvá válásunk jogosságát. E rövid - korántsem teljes körű - számvetés és történeti áttekintés végén Barta László elnök és a magam nevében is megköszönöm a nyugdíjazásunkig irántunk tanúsított bizalmat, a kongresszusok során történt újra választásunkat, a széleskörű támogatást, mert e nélkül nehéz lett volna a munkánkat végezni.
Az elkövetkezendő 20 évhez kívánok eredményes munkát és sikereket!