2013. 4. - Sokan szívesen járkálunk a természetes hatást nyújtó míves
parkettákon, egy-egy műemléki kastélyban megcsodáljuk a gyönyörű fából
készített padlóburkolatot.
Azon viszont már kevesebben gondolkodunk el, hogyan is lesz az erdőn, lábon álló fából szemet gyönyörködtető láb alá való. Szakmai idegenvezetésre Trombitás Zoltánt, az Egererdő Zrt. gyöngyösi Mátraparkett üzemének igazgatóját kértük, akinek alapképzettsége erdész, ám néhány évtizede a másodlagos fafeldolgozásban dolgozik.
Hengeres erdei faválaszték a kiindulópont, amit a fűrészüzemben már a másodlagos faipar igényei szerint kezdenek feldolgozni. A fűrészüzemből pontos méretre készült anyagok, szakmai szóval frízek kerülnek ki.
A gyöngyösi gyárnak széles a termékskálája, ami lehetővé teszi, hogy szinte minden méretű parkettafrízt fel tudjanak dolgozni. A legrövidebb 16 centis, míg a leghosszabb 2,4 méteres, szélességük pedig 5-24 centiméter közötti. A pontos méretre vágott alapanyagok jórészt tehergépkocsin érkeznek a telepre. Sajnos a legtöbb fűrészüzemnek ma már nincs vasúti kapcsolata, Gyöngyösön az 1990-es években zárták be az iparvágányt. A kérdés önkéntelen: az erdőben, álló fáról megállapítható, hogy mi készülhet belőle?
„Sejteni már lehet"- magyarázta Trombitás Zoltán. Ha a törzs egyenes, kevés ághellyel, akkor abból - várhatóan - értékes ipari alapanyag készíthető. Természetesen az erdésznek sincsen röntgenszeme, nem lát bele a faanyagba. Ám vannak jelek, amelyek utalnak rá, hogy belül mi van.
Nem mindegy honnan származik
Teljes bizonyosságot azonban csak a felvágás után lehet szerezni. Ráadásul az sem mindegy, melyik vidéken eresztette gyökerét a fa. A gyöngyösi üzembe szinte az egész ország területéről érkezik alapanyag, mintegy harminc fűrészüzemmel állnak kapcsolatban.
Azt is a tapasztalat mondatja, hogy egy-egy tájegységről, termőhelyről milyen faanyagot lehet elvárni. A termőhelyi adottságok nagyban befolyásolják a minőséget, de arról sem szabad elfelejtkezni, hogy egy fa esetében akár száz éves időtartamról beszélünk, mialatt sok befolyás érheti a növényt. A talaj, a nedvességi viszonyok, az ápolási és nevelő munkák nagyban meghatározzák felhasználásának irányát. A Dél-Mátrából -ahol szárazabb a környezet, ridegebb a termőhely - származó tölgy sűrűbb szövetű, ugyanakkor sokkal göcsösebb, mert a fejlődése során több elágazást nevel. Ezeket az ághelyeket benövi, s így képződnek a göcsök. Ezzel szemben a Somogyi, Zalai dombvidékeken a csapadékellátás sokkal egyenle tesebb, a klíma jobban megfelel a tölgy számára, így a növények egyenletesebben fejlődnek, tisztább faanyagot adnak. Hasonló a helyzet az ártéri tölgy esetében is, de annál a kedvezőnél lazább szövetszerkezet alakul ki a vizes termőhely miatt.
Főként tölggyel dolgoznak
A beérkezést követő mennyiségi ellenőrzés után mintákat vesznek, s azok alapján osztályba sorolják az árut. Nézik, hogy milyen az anyag szerkezete, van-e benne repedés, göcs vagy szíj ács, esetleg olyan meg nem engedett fahiba -gombafertőzés, szúrágás -, amely kizárja a feldolgozásból. Azt is vizsgálják, hogy a göcsök hol helyezkednek el. Például az élén - ahol a két parketta egymással kapcsolódik, ahol kialakítják a csapot - nem lehetnek, mert akkor nem lehet pontosan megmunkálni.
A kijelölt tárolási helyen, szabad levegőn, árnyékos részen, 2-6 hónapig pihennek a fák. Párolgás elleni szereket használnak, hogy a vágásfelülettől kiindulva ne repedjen a fa. Onnan a műszárítókba kerülnek - ami nélkül a mai faipar már elképzelhetetlen -, ahol nagy gondossággal járnak el, hiszen rosszul szárított faanyagból nem készülhet jó parketta. Mire kijön a fa, a nedvességtartalma 9 százalék, ami egy tartósan lakott épületben lévő faanyagban természetesen is kialakul. A következő lépés már a termelés, a parkettává formálás.
Gyöngyösön a feldolgozás legfontosabb fafaja a tölgy, termelésük 90 százalékát adja. Szövetszerkezete, tartóssága, színe mind mellette szólnak. Dolgoznak még kőrissel, vörös tölggyel s hozzá jön néhány egzotikus faj, mint az amerikai cseresznye, a fekete dió, a kanadai juhar, a jatoba és az afzelia. Csak tömörfaparketta hagyja el az üzemet, amelyek két csoportra oszthatók. Az egyik felülete a beépítés után a helyszínen kezelendő, ide tartozik a mozaik-, a csaphornyos-, a lamella- és az élkötegelt parketta. Viszont az új terméküket, a 2006 óta gyártott svédpadlót már az üzemben kezelik. Ennél a műveletnél ma már kizárólag természetes anyagokból készült, úgynevezett kemény olajokat használnak. Termékeik teljes keresztmetszetben természetes anyagok, s ez a természetesség nemcsak a felületkezelő anyaggal, hanem a felület strukturálásával is fokozható. A fa rajzolatát forgókefés eszközzel tudják erősíteni.
A hulladékot is hasznosítják
A gyár termékei itthon és a határainkon túl egyaránt keresettek. Idáig főként a nyugati országok lakosai - német nyelvterület, skandináv országok - élvezhették a szépen megmunkált faparkettakat, az utóbbi időben szeretnének a régióban, illetve a tőlünk keletre fekvő országokban is fokozottabban jelen lenni.
A parkettagyártás mellett képződő hulladékok sem haszontalanok, minden részét felhasználják a fának. A feldolgozás során legnagyobb tömegben képződő fűrészpor minden kilóját brikettálják. Keresett termék, ugyanakkor ez a hulladék legegyszerűbb felhasználási módja. Évente kb. 800 tonna brikettet készítenek a Gyöngyösön keletkezett fűrészporból. Az egyéb melléktermékeket például kötegelve gyújtósként, vagy tűzifaként értékesítik, ugyanakkor az üzem hőenergiaellátását is a hulladék faanyagok elégetésével oldják meg.
A faanyagot a hazai erdőkben október és március között termelik ki. A fűrészüzemek ezt nyár közepéig feldolgozzák, ami ezek után bekerül a parkettagyárba. A szárítást, feldolgozást figyelembe véve a kivágott fából közel csak egy év múlva lesz késztermék, tájékoztatott az igazgató. Viniczai S.
