2014. 3. - Nagy örömmel vettem részt a GYÍK Rendezvényközpontban az Ön 70. születésnapjára rendezett baráti összejövetelen.
Meglepett a hatalmas érdeklődés, becslésem szerint több mint kétszázan látogattak el az ünnepi konferenciára. Engedje meg, hogy én is szeretettel kívánjak a Professzor Úrnak további sikeres munkásságot.
Mennyire érte Önt váratlanul a 70. születésnapja alkalmából rendezett ünnepi konferencia és minek köszönhető e nagy létszámú társaság?
- A nagy létszámú részvétel engem is meglepett. Eredetileg a Ligneumban gondoltunk egy 40-50 fős baráti összejövetelt a Faanyagtudományi Intézet igazgatójának, dr. Németh Róbert professzornak a szervezésében. Meglepő volt ezzel szemben, hogy az ország legtávolabbi csücskéből is jelentkeztek a régi ismerősök, barátok, így került a rendezvény megszervezése a GYÍK nagytermébe.
Meglepő volt számomra, hogy korábbi munkahelyeim vezetői mennyire jó szívvel gondolnak munkásságomra. Szívesen jöttek el szolnoki vezérigazgatók, alföldi vezetők a rendezvényre. Nagyon örültem nekik. 12 évig dolgoztam az Alföldön a gyakorlatban, és a nagy létszám azt is bizonyította, hogy az általam irányított kutatómunka igen hasznos volt.
- Nagyon színes és gazdag életutat járt be. Mi vezette a Szegedi Falemezgyárban, illetve Nagykunsági EFAG-nál végzett munkájától a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem katedrájához?
- Mindig igyekeztem a gyakorlati munka mellett tudományos tevékenységgel is foglalkozni. Nagyon sokrétű fejlesztő munkában vettem részt. Először a szegedi Falemezgyárban, majd a szolnoki és a nagykőrösi fafeldolgozó üzemben. Igazgatóként az egész újraépítést én irányítottam, és közben nagyon sok önálló, fejlesztő munkát végeztem. Hadd dicsekedjek azzal, hogy a beépítésre került faipari szárítóból a szolnoki mezőgép egy egész sorozatot gyártott. Sirokkó faszárítónak hívják, és még ma is működik az országban néhány darab.
A szárítás mellett nagyon szerettem a különböző faipari és termékfejlesztéseket, bármilyen műszaki probléma megoldásában személyesen is lelkesen részt vettem. Például a porleszívó hálózatokat legtöbb helyen saját magam terveztem. Tehát nagyon jó szakmai, gyakorlati, de a tudományos munkához is kapcsolódó tevékenységet folytattam Szolnokon, Nagykőrösön és Szegeden egyaránt.
Az egyetemi katedrához két dolog vezetett. Az egyik, hogy Sopronban elkezdtem doktori munkával foglalkozni a dr. Szabó Dénes által vezetett Géptani Tanszéken es a dr. Kovács Illés által vezetett Fatechnológia Tanszéken, tudományos munkám az akác tulajdonságaihoz és feldolgozásához kapcsolódott. 1979 ben gyárigazgatóként le is doktoráltam, ami akkor nagy dolognak számított. Volt bennem tudományos törekvés és érdeklődés, továbbá gyakorlati tevékenységem is szorosan kapcsolódott a kutatómunkához. Az oktatói álláspályázat másik oka családi jellegű volt. 1979-ben házasságot kötöttem feleségemmel, aki a Bútoripari Tanszéken dolgozott. A közösen eltöltött 35 év nagyon szép együttlétben telt.
- Milyen kutatási témák állnak közel Önhöz?
- A kutatás területén az akác tulajdonságainak vizsgálata és feldolgozása állt hozzám legközelebb, mivel a gyakorlatban sok munkát valósítottam meg ezen a területen. A pusztavacsi üzemben - fejlesztés következtében - az akácgőzölésben elsőként értem el eredményeket. Az akácfának kiváló, különleges tulajdonságairól nagyon kevés információjuk volt az embereknek. Műszaki tulajdonságai kimagaslóak, nagy a szilárdsága, amellett szép a színe, rajzolata. Ez a terület nagyon vonzott, ezért ezt a kutatási vonalat választottam doktori cselekménynek. Az akác termesztésének, feldolgozásának és tulajdonságainak a kapcsolatát egy átfogó kutatásban valósítottam meg, amit komolyan elismertek. Ennek köszönhettem például egy kitüntetést a bécsi Földművelésügyi Egyetemen. Az akáckutatás volt az első nagy lépés a területemen. Miután kutató lettem és tanszékvezető, egyéb kutatási témákkal is foglalkoznom kellett. Kollégáimmal tanulmányoztuk a nyár különböző fajtáit, a tölgyet, a bükköt, továbbá számos egyéb hazai fafajt, és azok korszerű felhasználását helyeztük előtérbe.
- Mikor vette át a tanszék vezetését?
- 1988-ban, elég fiatalon, 44 éves koromban akadémiai doktor lettem. Ez igen nagy teljesítmény volt, hiszen ma is nagyon kevés akadémiai doktor van az egyetemen. Tudományos munkásságomnak köszönhetően még ebben az évben kineveztek a Fatechnológia Tanszék utódjaként létrejött Faanyagtudományi Tanszék vezetőjének. A Faanyagtudományi Intézet oktatójaként mentem nyugállományba.
- Miként alakultak külföldi kapcsolatai?
- A tanszék vezetésének átvétele után nagyon sokrétű kapcsolatrendszert alakítottunk ki. Az akác és a nyár hasznosítása terén sok új munkát valósítottunk meg, a külföldi intézetek pedig felfigyeltek ezekre a tevékenységekre. Az együttműködés egyrészt kutatási témákhoz, másrészt szakmai, oktatási tevékenységek tapasztalatcseréjéhez kötődött. A Zólyomi Műszaki Egyetem - mely intézmény ma is lelkesen együttműködik intézetünkkel - munkásságom elismeréseként díszdoktorrá avatott. Nagyon jó kapcsolatunk bontakozott ki a Brassói Egyetemmel, a Hamburgi és a Göttingeni Egyetemekkel, a Bécsi Földművelésügyi Egyetem Fatechnológiai Tanszékével, a Bécsi Faipari Kutatóintézettel.
A két németországi egyetemen több végzett hallgatónk doktori fokozatot szerzett.
Érdekes módon az Egyesült Államokkal is nagyon jól alakult az együttműködés. Ez annak is köszönhető, hogy 1956-ban az erdőmérnökképzés jórészt kivonult Kanadába, nagyon sok erdőmérnök végzett a vancouveri egyetemen. Ők ma is szoros kapcsolatot tartanak fenn az intézetünkkel.
Az egész világra kiterjedő együttműködést jelzi a Vietnamban és Japánban folytatott közös kutatómunka is. Több kolléga, személyesen dr. Fehér Sándor és dr. Németh Róbert is részt vettek japán kutatásokban.
- Milyen feladatai vannak nyugdíjasként?
- A feladataim az utóbbi hónapokban jelentősen megváltoztak. Ma már az Innovációs Központunk vezetését sikeresen végzi dr. Pásztory Zoltán, így a tevékenységem leszűkült egy-egy szakmai területre. Azt tapasztalom, hogy fiatal munkatársaim lelkesen végzik a dendromassza energetikai hasznosításának tudományos megalapozását. Számos sikeres publikáció született a különböző fafajok eredményesebb felhasználására. Szeretnénk ezen TÁMOP projekt keretében új elképzeléseket megvalósítani. Vannak törekvéseink gyakorlati célú feladatok megvalósítására is.
- Milyen tudományos-szakmai tervei vannak a jövőre nézve?
- Munkásságomat igyekeztem számos cikk és könyv formájában is rögzíteni. Nagyon sikeresnek tartom az 1990-es évek végén kiadott Faanyagismeret könyvet. Szakterületünkön körülbelül 20 további könyv jelent meg (Magyarország ipari fái, Fahasznosítás könyv, stb.), amelyek nemcsak az oktatást, hanem az együttműködést is segítették a szakmával.
Ma már fiatal kollégáim, akik egykor tanítványaim voltak, átvették a stafétabotot. Sikeresen írnak, alkotnak. Nagyon büszke vagyok dr. Németh Róbert egyetemi tanár, dr. Fehér Sándor egyetemi docens és dr. Peszlen Ilona professzor asszony értékes szakmai munkásságára. Ma már ők végzik a konkrét kutatómunka könyvekbe való megjelenítését. Egyetlen szakkönyvön dolgozunk még Földünk ipari fái címmel, melyben közel 200 fafajt mutatunk be. Ezt az utolsó szakkönyvet szeretném kiadni a közeljövőben.
- Eddig három mesekönyve jelent meg. Mit jelent Önnek a meseírás?
- A szakmai, tudományos munka mellett kezdtem el mesekönyveket írni, amin sokan csodálkoznak. Ez valahogy az életemhez kapcsolódik. A mesélés mindig közel állt hozzám. Fiatal házas koromban nagyon szerettem mesélni gyerekeimnek és barátaim gyerekeinek. írtam egy könyvet Barátaink a fák címmel, ahol 64 különböző fafajt mutattam be színesen, versikékkel. Úgy gondoltam, ezek az ismeretek nagyon hasznosak lesznek. A könyv a gyerekeimnek is tetszett, de mesekönyvként nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Úgy döntöttem, hogy igazi meséket írok. Három évvel ezelőtt megjelent a Mesélnek a fák című könyv, ahol 21 fafaj mond el egy-egy mesét, fotókkal illusztrálva. A fákról szóló mesekönyv olyan sikert hozott, hogy több ezren megvásárolták, így folytattam ezt a munkásságot. Dr. Börcsök Zoltán kollégám nagy gombaszakértő, a második kötet ezért a gombákról szól, Mesélnek a gombák címmel. A meséket én, a szakmai részt Zoltán írta meg. Mesélnek az erdők-mezők állatai című harmadik meséskönyvem bemutatója ebben az évben volt. Bízom benne, hogy ennek az irodalmi alkotásnak is nagy sikere lesz.
Annyira megszerettem a meseírást, hogy nem is hagyom abba. Elkezdtem dolgozni a vadvirágok meséin. A természet csodáit mesék formájában jelenítem meg; ezzel egyrészt hasznos információt adok közre, másrészt megszerettetem ezt a világot a gyerekekkel 5-6 éves kortól kezdve.
- Mikorra tervezi a vadvirágokról szóló könyv megjelenését?
- Nem olyan egyszerű ennek a könyvnek a megírása, állatokról egyszerűbb történeteket kitalálni. Ettől függetlenül az egyik vadvirágot már megírtam. Gondolom, hogy egy év múlva elkészül a teljes kötet, és kiadhatjuk a vadvirágok meséit.
- A leírt történetekben mennyi a fantázia és mennyiben alapszanak saját tapasztalatain?
- A természetszeretet gyermekkoromtól bennem él. Nagyon szerettem a növények, az állatok világát, így sok személyes tapasztalat is köt a mesékhez. Több olyan mese van, amit úgy találtam ki; némelyik személyes történet, némelyik teljesen kitalált mese, de mindegyiket nagyon hasznosnak tartom.
- Köszönöm a beszélgetést. További munkájához erőt, egészséget kívánok! Bucsy Gyöngyvér