2017/2. június - Magyarovics Károly preparátor beavatott a szakma titkaiba
Az esztergomi családi ház tetőterében kialakított dioráma közepén ülünk le beszélgetni a kényelmes fotelokba, hegyikecskék, fekete medvék és tucatnyi más állatfaj társaságában. Az illusztráció tehát testközelben van.
Er Fa Híradó – Úgy tudom, más foglalkozás felől indult. Mikor kezdte ezt a szakmát?
Magyarovics Károly – 1994-ben váltottam ki az ipart.
Er Fa Híradó – De addig, hogy’ jutott el?
M.K. – Erdészettel és vadászattal akartam foglalkozni, és gimnázium mellett elvégeztem a hivatásos vadászképző tanfolyamot. Még le sem érettségiztem a Ferenceseknél, de már vadőrként állásban voltam Vértestolnán egy vadásztársaságnál. Minden nap kinn voltunk az erdőn, kész csoda volt. Én voltam a világ legboldogabb embere. Már gyerekkoromban is érdekelt az állatok kitömése, a preparálás. Volt Esztergomban egy idős bácsi, aki foglalkozott állatok kitömésével. Az ablakában ki voltak téve ezek a madarak. Engem úgy kellett onnan elrángatni, mert annyira lenyűgözött. Később jött egy vargabetű az életembe, az ismert Granvisus szemüveggyárba mentem dolgozni. Segédmunkásként kezdtem és tanműhelyvezetőként jöttem el. Közben kitanultam a látszerész szakmát.
Er Fa Híradó – Az optika a vadászatban is játszik…
M.K. – Valamennyire. Akkor jött a katonaság, utána visszamentem volna, de épp megszűnt a munkahelyem. Nős voltam, megszületett a fiam. Lassanként magam is elkezdtem preparálni. Jártam a Természettudományi Múzeumba, és igyekeztem ellesni a mesterfogásokat.
Er Fa Híradó – Fogalmazhatok úgy, hogy autodidakta úton lett a szakmának mestere?
M.K. – Igen. Nagyon sokat köszönhetek Hidvégi Bélának (Ismert Afrika vadász, a Világ vadásza cím birtokosa. – Z.Z.), aki sok lehetőséget, megbízást adott. Akkoriban már részt vettem kiállításokon, és fölfigyelt a munkáimra. Arra késztetett, hogy még jobban elmélyedjek a dioráma készítésben.
Er Fa Híradó – Magyarán föladta a leckét.
M. K. – Ez a jó szó! Ez olyan jól sikerült, hogy mára nemzetközi szinten is jegyzik a munkáimat.
Er Fa Híradó – Mi volt az első „áldozata”?
M. K. – Gyerekként egy varjút tömtem ki, könyvek alapján. Tudtam, hogy drótot kell belefűznöm, hát a kerítésfeszítő dróttal próbálkoztam. Az eredmény csak annyiban hasonlított a madárhoz, hogy fekete volt. A következő már „komoly” vállalkozás volt, egy muflon, amit magam lőttem. Akkor már volt internet, onnan is tájékozódtam, milyen segédanyagok, modellek szükségesek a munkához.
Er Fa Híradó – Szakkönyvek voltak?
M.K. – Egyetlen könyv volt elérhető. De ma már mondhatom, hogy ez a könyv csak arra jó, hogyha billeg az asztal, akkor betegyük a lába alá.
Er Fa Híradó – Milyen vegyszereket használ?
M.K. – A kapható vegyszereket elsősorban a drága szőnyegek moly elleni védelmére használják. De a preparátumok takarítása rettentően fontos. Nem szabad a kártevőnek időt hagyni, hogy megvárja a vegyszeres kezelést.
Er Fa Híradó – A vadászok tudják, hogy a preparáláshoz miként kell megnyúzni a vadat?
M.K. – Ezeket az alapfogásokat én is könyvből sajátítottam el. Ezt meg kell tanulni. A preparáláshoz speciális vágásokat kell alkalmazni például a fejnél is. Ha nincs túl messze az állat, akkor szívesen elmegyek és megnyúzom. Ez utána többszörösen megtérül a munkám során. Ugyanis sok hibát elkövethetnek, a leggyakrabban például a szem körülvágásával.
Er Fa Híradó – Hány muflonja ment rá, mire biztosan tudta a jó megoldásokat?
M.K. – Jó pár…
Er Fa Híradó – Megvannak ezek az „áldozatok”?
M.K. – Igen, de már átépítettem ezeket – nevet a mester titokzatosan. – Kaptak új bőrt, mert nem lehetett azt mondani, hogy szépek voltak. A szobor sem olyan volt…
Er Fa Híradó – Ezek szerint jó a megfogalmazás, hogy a preparátor egy szobrász. Mert a bőr csak kétdimenziós, a kész preparátum pedig már háromdimenziós és majd’ megszólal. De még maradjunk a „terepen”!
Meglőtték a vadat, az első lépés a zsigerelés, majd a nyúzás.
M.K. – A leggyakrabban elszállítják, hűtőbe helyezik, mielőtt megnyúznák. De – főleg a hegyi vadnál – általában a helyszínen nyúzzák meg. A hegyi kecskének például nem fogyasztják a húsát. De ugyanígy a sörényes juhot is megnyúztuk és a húst ott hagytuk a keselyűknek. De Afrikában – érthető okból – az elefántot sem szállítják el, hanem helyben megnyúzzák. Az oroszországi barnamedvémmel is úgy jártunk, hogy két motoros szánnal sem bírtuk elszállítani, helyben kellett megnyúzni. Afrikában meleg van, az állat is meleg, és ha nincs hűtőház vagy nem lehet szállítani, nagyon kell sietni, hogy ne induljon meg a bomlás. Különböző az állatok bőre, amelyiknek vékony, azoknál hamarabb megindul a bomlás, könnyebben szakad a bőr, hullik a szőr. Grönlandon vagy az Északi-Sarkkörön más a helyzet. Ott sokszor azért nem tudjuk megnyúzni a pézsmatulkot, mert már megfagyott.
Er Fa Híradó – Mi lesz a sorsuk a csülköknek?
M.K. – Ki kell körmözni a legutolsó ujjpercig. Nemcsak a csülkös vadnál, hanem a ragadozóknál is.
Er Fa Híradó – A következő lépés a sózás. Ha jól tudom, kétszer kell sózni…
M.K. – Igen. Az első átázik, azt leöntjük és újból besózzuk.
Er Fa Híradó – Mi a szerepe azon kívül, hogy a nedvességet magába szívja?
M.K. – Ma ez a legfontosabb. Régen tartósítottak is vele.
Er Fa Híradó – Mi a következő lépés?
M.K. – Arra kell törekedni, hogy minél rövidebb idő alatt feldolgozzák. A sót eltávolítjuk, és a tímár zsírtalanítja bőrt. Ez nagyon fontos művelet. Oldószerekkel átmossa, majd végül benzines fűrészporban átforgatja.
Er Fa Híradó – Ez utóbbinak mi a szerepe?
M.K. – Szintén zsíroldó és szép fényt ad a szőrnek.
Er Fa Híradó – Mi lesz kullancsokkal? Mert ha megnézünk egy szőrben-bőrben akasztott állatot, az tele van élősködővel.
M.K. – Nagy részük már a sózásnál illetve a különféle oldószer fürdőkben elpusztul és kihull. De előfordul, hogy az Afrikából kapott bivalyokon még ott van a sok kullancstetem.
Er Fa Híradó – Mi a helyzet a bagóccsal?
M.K. – Az is elpusztul a sózás és áztatás során.
Er Fa Híradó – Az nem zavaró, ha lyukas a bőr?
M.K. – Ezek kis lyukak, a szőr elfedi. Ez akkor zavaró, ha a vadász akar a szarvasbőrből egy szép kabátot csináltatni, és ott a sok heg vagy lyuk. Az ilyen csak mosóbőrnek jó. Északi országokban nincs ez a bőrbagócs.
Er Fa Híradó – A tímár a vegyszerezésen kívül mit csinál még a bőrrel?
M.K. – Megnyújtja és elvékonyítja. A vastag bőrt nem lehet szépen ráilleszteni a szoborra. A bőr száradás során zsugorodik. Tudjuk az indiánkönyvekből, hogy ha valakit lassú kínokkal akartak megölni, akkor bevarrták marhabőrbe és az szép lassan megfojtotta.
Er Fa Híradó – A tímártól visszakapott bőr hajlékony, rugalmas anyag. A következő a szobor elkészítése?
M.K. – Legelőször egy pozitív sablont kell kialakítani. Ez poliuretánból vagy gipszből készül, de lehet vegyes is. Amerikában, Ausztriában, Németországban kaphatók előre gyártott alapszobrok, sablonok. Ezekhez persze a legritkább esetben illenek a bőrök. Tehát ezeket át kell alakítanunk.
Er Fa Híradó – Mint egy igazi szobrász.
M.K. – Pontosan. Erről vesszük le a negatívot. Ebbe öntjük be a kétkomponensű habot. Ez kitölti a sablont, és ezt még tovább alakíthatjuk.
Er Fa Híradó – Ami azt illeti, elég macerás.
M.K. – Hát még régen! Akkor minden állathoz kellett egy önálló szobrot készíteni, drótvázra fölvitt gipszből, és azt farigcsáltam a végső formára.
Er Fa Híradó – Most milyen anyagból készül a szobor?
M.K. – Műanyag, poliuretán. Ez két komponensből álló, különféle keménységűre készíthető anyag. A test különböző részeit más és más összetételű, keménységű anyagból öntjük ki. Végül ezt könnyen lehet alakítani a természetes formákra.
Er Fa Híradó – Korábban, amikor még nem volt poliuretán, mit használtak?
M.K. – Fagyapotot és gipszet. Előtte meg szalmát vagy afrikot. Amikor még tényleg kitömték az állatot. Ma már preparálunk.
Er Fa Híradó – Ez paradigmaváltás volt a szakmában. Mikor zajlott ez?
M.K. – A múlt század utolsó harmadában. Ebben a magyar származású, Amerikában élő Jónás családnak volt nagy szerepe.
Er Fa Híradó – A merevítő fém és a lábak mikor kerülnek a helyükre?
M.K. – A menetes szárakat a kiöntés előtt rögzítjük. Ezekre csavarozzuk az anyát a rögzítéshez. De előfordul,hogy a könnyebb szállításhoz csak egy vashüvelybe csúsztatjuk a szárat, így bármikor kiemelhető – mutatja a mester a mellső két lábára „érkező” zergét.
Er Fa Híradó – Végül kész a szobor, akkor jön a munka legnehezebb vagy legizgalmasabb része, a bőr felhúzása?
M.K. – Először „fölpróbáljuk”, ahol kell megfaragjuk, vagy még ráteszünk, hogy az izmok domborodjanak, vagyis élménnyé tenni a preparátumot. Amikor minden stimmel, bekenjük ragasztóval és ráterítjük.
Er Fa Híradó – A szobrot, a bőrt vagy mindkettőt kenik?
M.K. – Mind a kettőt. Eligazítjuk a bőrt és összevarrjuk különböző varrótechnikával.
Er Fa Híradó – A varrótű ehhez alkalmatlan. Milyen tűt használnak?
M.K. – Van aki az egyenes tűt, én a görbe tűt szeretem.
Er Fa Híradó – Milyen a cérna?
M.K. – Különböző színű és vastagságú vakszolt preparátorcérnával dolgozunk.
Er Fa Híradó – A szem beillesztése kritikus művelet…
M.K. – Nagyon. A (mű)szemet előre behelyezzük a szobor szemüregébe, beállítom és beragasztom. Ekkor helyezzük föl a szemhéjat is.
Er Fa Híradó – A szempillák túlélik a sózást és a tímárt?
M.K. – Ha jól csinálták, akkor igen. Úgy kell bánni vele, mint a hímes tojással.
Er Fa Híradó – A műszemet hol szerzik be?
M.K. – Az üvegszemet Németországból és Amerikából, műanyagot Fehéroroszországban is gyártanak.
Er Fa Híradó – Nincs két egyforma szemű állat…
M.K. – Vannak főtípusok, de valóban nagyon sokfélék színre, méretre.
Er Fa Híradó – Egy másik kritikus rész a száj és orr…
M.K. – Két megoldás lehet: vagy mi alakítjuk ki, vagy veszünk műorrot, amihez lehet kapni. A bőrt aztán a szem és a száj körül tűkkel rögzítjük, hogy a száradásnál el ne mozduljon.
Er Fa Híradó – Külön feladvány a nyitott száj…
M.K. – Az még komoly plusz munka, mert nem lehet hozzáférni. Hogy tegyük be a protézist? Szét kell vágni.
Er Fa Híradó – Mi a megoldás a szarvak és agancsok fölrakásánál?
M.K. – A „koponyához” rögzítjük az alapot, egy fakockát, és ehhez csavarozzuk a szarvat, a bőr felhelyezése előtt. De igazi, csontkoponya nincs benne. Minél kevesebb természetes szerves anyag van, annál jobban ellenáll a kártevőknek. A koponya üregeiből rendkívül nehéz eltávolítani a szerves anyagot, zsírokat.
Er Fa Híradó – Valódi koponya nélkül könnyebb is a preparátum.
M.K. – Hogyne! Ez nagyon fontos.
Er Fa Híradó – Mitől kell óvni a preparátumot?
M.K. – Nem szabad napra tenni, mert az UV sugárzás „megeszi” a habot. Egyébként a műanyagot utálom, a természetes anyagokat pedig nagyon szeretem. De ebben az esetben nincs más választásom. Látható, hogy a diorámához is a fatörzseket, a sziklákat mind-mind műanyagból gyártjuk. Ez ügyben még szakmán belül is sok vitám volt. Mert szép az erdőből hozott tuskó, meg persze olcsóbb is, lehet örülni neki, de pár év múlva meg szomorkodni, amikor jönnek elő a kártevők.
Er Fa Híradó – A műfát, műsziklát hogy állítja elő?
M.K. – Ez a legegyszerűbb. Negatívot másolunk és kiöntjük. Az egyik FeHoVa-n volt nagy munka az esőerdő fáinak összeállítása.
Er Fa Híradó – Hogy’ áll az emlősök anatómiájával? Az állat életmódjának mozgásának, viselkedésének ismeretével?
M.K. – Ez folyamatos tanulást igényel. Nagyon hasznos, ha az ember vadászik is. Ez a gyakorlati tapasztalatokat biztosítja. De kell a sok fotó is, meg az internet. Ezek alapján kell a képzelőerő. De nem olyan, mint a filmből kimerevített pillanatfelvétel. Ezért is szeretem a természetben nézni, figyelni a vadat, és gyönyörködni a mozgásában.
Er Fa Híradó – Idealizálni kell…
M.K. – Nem lehet groteszk, hanem a néző kedvében kell járni.
Er Fa Híradó – Mi a helyzet, ha számára ismeretlen állatot hoznak?
M.K. – Volt erre is példa. Hidvégi Béla, aki a Világ vadásza cím birtokosa, hozott olyat, hogy csak néztem, és kérdeztem, az mi? Ilyenkor segít a szakirodalom, fotó, film.
Er Fa Híradó – A megrendelő mondja meg a preparátum pozícióját?
M.K. – Igen. Ízlés és az otthoni helyszín szerint. Egyre többen kérnek egész preparátumot. Ez egyfajta divat manapság. Régebben volt a koponya, majd jött a nyak…
Er Fa Híradó – Az még befér egy kisebb lakásba is.
M.K. – Erről van szó. Sokan mondják, hogy nem vagyok normális, mert ekkora állatot, mint a bölény vagy a vapiti (a hazai gímszarvashoz hasonló, de annál nagyobb Kanadában és Kelet-Ázsiában honos szarvasféle – Z.Z.), preparálok és kiállítok. Érdekes, de a vapiti bőgése a méreteihez képest méltatlanul gyönge, vékony és halk.
Er Fa Híradó – Hol mérettetnek meg a preparátorok?
M.K. – Különböző versenyeken, Európa- és világbajnokságokon. Van egy fiatal magyar kolléga, aki világbajnoki első helyezett. De már nem itthon dolgozik. Magam harmadik helyezést értem el a VB-n. Egy másik fiatal fiú az EB-n ért el harmadik helyezést. De egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányan számítunk bele a nemzetközi mezőnybe. Ezért is hoztam létre ezt a diorámát, hogy be tudjam mutatni a megrendelőimnek, miket csináltam. 2008-ban, Salzburgban indultam először versenyen és ez a muflonom bronzérmet nyert – mutatja a mögötte falra erősített fejet, alatta a medállal. – De vittem egy egész állatot, egy sörényes hegyikecskét is. Sajna ez két ponttal maradt le a bronzéremről. Nagyon összetett és bonyolult a pontozási rendszer, nagyon sok szempont alapján értékelnek. Kiderült, hogy a szemállásával, a körmével nem voltak megelégedve. A bírák álláspontja az, hogy bármennyire igyekszünk is, csak megközelíteni tudjuk az élő állat látványát.
Er Fa Híradó – Van néhány páros állat is…
M.K. – Szívesen készítek olyan „minidiorámát”, ahol két állat van, mert az magában hordoz egy kellemes hangulatot, annak már önmagában van kisugárzása, mintha csak egymagában áll a vad.
Er Fa Híradó – Merre vadászott?
M.K. – Érdekes, de Afrika soha nem vonzott. De egyre-másra hozták az ott lőtt trófeákat, bőröket. Egyik szebb, mint a másik, érdekesek is voltak. Úgyhogy végül azt mondtam, mégis csak el kell menni és megnézni a helyszínen – mondja nevetve a mester. – Egyelőre csak egyszer voltam, de 16 vadat ejtettem el. Vadásztam öt földrészen – Észak-Amerikában, Ázsiában, Új-Zélandon, Európa sok országában –, és készülök újra visszamenni Afrikába is. A legjobban a hegyeket szeretem. Számomra a vadászemlékek elalvás előtt jelentik a megnyugvást.
Zétényi Zoltán
A három világbajnoki bronzérem mellett számos reprezentatív kiállítás diorámájának megkomponálása is gazdagítja a mester referenciáját: a Keszthelyi Festetics Kastély Vadászati Múzeuma, A Soproni Egyetem Ligneum, az Erdészeti Múzeum Hidvégi Béla Kiállítása, ugyanott az alagsori Erdő Világa Kiállítás, Sümegen afrikai dioráma (ami korábban Alsóperén volt), Ajkán erdei iskolai bemutató, Vásárosnaményban Kiss B. Zoltán diorámája, Sepsiszentgyörgyön a Kárpát-kanyar kiállítás, a Gyergyóditróban oktatóközpont bemutatója, Felvidéken a tőketerebesi bemutató. A FeHoVa-n tíz éven át ő állította össze a központi vadászati bemutatót.