2017.09.22. – Szeptember 21-én, a magyar Parlament épületében írta alá a Nemzetközi Vadvédelmi Tanácshoz (CIC) való csatlakozásról szóló dokumentumot a csaknem 1,4 milliárd lakosú Kína állami vadvédelmi szervezetének, a 600 ezer tagot számláló CWCA-nak a vezetője, Li Qingwen és George Aman, a nemzetközi – sőt immár mondhatjuk – világszervezet elnöke.
Az ünnepélyes eseményre az Országház Gobelin-termében került sor, házigazdája Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke volt, aki Marghescu Tamással, a CIC vezérigazgatójával együtt ugyancsak részt vett a csatlakozási szerződés megszületésének ceremóniáján. Semjén Zsolt ebből az alkalomból elsőként az ázsiai országot hívta meg hivatalosan a 2021-es Vadászati Világkiállításra kiállító országként.
A CIC elnöke, George Aman köszöntőjében kiemelkedően fontosnak nevezte Kína csatlakozását, mivel így a nemzetközi szervezet immár világméretűvé, ezzel együtt globális jelentőségűvé vált. A szervezet vezetője elmondta, mindenben segítséget kívánnak nyújtani Kínának ahhoz, hogy olyan fenntartható vadgazdálkodást és természethasznosítást folytasson, amelynek a vadászat is szerves része. Li Qingwen, a CWCA (China Wildlife Conservation Association) vezetője hangsúlyozta, hogy hasznosítani kívánják a nagy hírű magyar és a nemzetközi tapasztalatokat a vadvédelem és a vadgazdálkodás terén. Jelenleg Kína területének 15 százaléka hivatalos védettséget élvez, e területek kezelésében pedig a magyar nemzeti parkok rendszere jelenthet számukra segítséget. Hozzátette, Kínában immár a vadvédelemnek fontos része, hogy mostantól szigorúan büntetik a trófeáknak az országba való becsempészését is, ezzel kívánván megakadályozni, hogy a kínai természetgyógyászatban elterjedt állati eredetű termékek miatt folytatódjék egyes veszélyeztetett állatfajok pusztítása.
Semjén Zsolt, az OMVV elnöke elmondta, hogy bár Kínában a kommunista diktatúra legkeményebb éveiben betiltották a vadászatot – amit a vadvilág is megsínylett –, már azonban ebben a hatalmas távol-keleti országban is kialakult az a közép- és felső társadalmi réteg, amely nyugati minta szerint kívánja élni az életét, ebbe pedig a vadászat is beletartozik.
A még meglévő vadvilág megőrzése érdekében hathatós lépéseket kell tenni Kínában, és ebben nagy jelentősége lehet a magyarországi tapasztalatoknak. Mivel a kínai vadászok is szeretnének vadászni, a megfelelő vadgazdálkodással ott is meg kell teremteni ennek a lehetőségeit, ezt elősegítendő pedig a magyar egyetemek és az állami erdészetek, továbbá a vadászati törvényalkotás is képes olyan tudást átadni Kínának, ami ezt ott helyben segíti, lehetővé téve a vadászati kultúra és törvényalkotás átvételét. Ez pedig nemcsak a magyar vadgazdálkodás számára, de országképünk alakítása tekintetében is óriási lehetőségeket kínál.