Konferenciát rendeztek az erdészeti monitoring 30 évéről - Mire jó az Erdészeti Mérő- és Megfigyelő Rendszer?
A Magyarországon 1987-ben elindított erdővédelmi program, immár komplex „Erdészeti Mérő- és Megfigyelő Rendszerként” (EMMRE) először az 1996. évi erdőtörvényben jelent meg.
Az azt követő jogszabályokban az EMMRE számos alrendszerrel bővült, s pontosították a hozzá kötődő igazgatási feladatok körét is. A jelenleg hatályos jogszabályok az EMMRE céljaként az erdők mennyiségi és minőségi paramétereinek, ökológiai és egészségi állapotának folyamatos figyelemmel kísérését jelölik meg. Ennek keretében zajlik az erdők fejlődésének és egészségi állapotának folyamatos megfigyelése; az erdőben keletkezett károk országos szintű becslése, felmérése; az erdei termőhelyek állapotváltozásának vizsgálata; az erdőre ható káros külső és belső tényezők, valamint az erdei életközösség és annak termő- és élőhelyének változása közötti összefüggések vizsgálata; az erdőkárok előrejelzése, valamint az ellenük való védekezés tervezése, és az új kártevők és kórokozók megjelenésének jelzése, terjedésének nyomon követése, az erdőkre gyakorolt hatásának vizsgálata.
Az EMMRE feladatait két intézmény, a NAIK ERTI és a Nemzeti Földügyi Központ Erdészeti Főosztálya látja el, utóbbi koordinálja a teljes területet is.
Az EMMRE 30 konferencia előadói, az egyes alrendszerek szakértői bemutatták az elmúlt évek eredményeit, a jelenleg működő szakmai rendszereket és a potenciális fejlesztési lehetőségeket.
A megjelenteket Illés Gábor (ERTI) köszöntötte, majd Zambó Péter, az Agrárminisztérium földügyekért felelős államtitkárának megnyitó előadása hangzott el.
A fenntartható erdőgazdálkodás alapja, hogy rendelkezésre álljon a megfelelő információ az erdők állapotáról, annak változásairól. Ennek az ismeretanyagnak meghatározó forrása az Erdészeti Mérő- és Megfigyelő Rendszer, amelynek 30 éves működésére, és a működés eredményeire hívjuk fel a figyelmet a mai konferenciával – mondta Zambó Péter államtitkár a budapesti konferencián.
Elhangzott, hogy Magyarországon már a fénycsapda hálózat 1961-es létrehozása óta zajlik az erdők egészségi állapotával kapcsolatos információgyűjtés. Az 1970-es években az ENSZ égisze alatt a Föld egyik legnagyobb biomonitoring rendszerét alakították ki, amelyben Magyarország is aktív szerepet vállalt. Ezzel a lépéssel hazánkban komplex keretbe foglalták az erdők egészségi állapotának nyomon követését, és helyzetük változásának előrejelzését.
Az államtitkár hangsúlyozta, hogy az így létrejött, és folyamatosan fejlesztett Erdővédelmi Mérő- és Megfigyelő Rendszer feladatait az erdőtörvény 2018. évi módosításával még tovább bővítették, és kiterjesztették az erdők állapotának teljes körű megfigyelésére. A monitoring rendszer keretében gyűjtött információk felhasználása jelentős mértékben hozzájárult az európai légszennyezés, különösen a kénkibocsátás csökkentéséhez.
Zambó Péter beszélt arról is, hogy a monitoring nem öncélú tevékenység: fontos politikai és gazdasági döntések megalapozója. A szakemberek egyre jelentősebb mértékben támaszkodnak a rendszer adataira a nemzetközi kötelezettségek teljesítése során, így például a FAO erdőleltár, az Európai Erdők Állapota, a fenntartható erdőgazdálkodás pán-európai indikátoraihoz vagy a klímaegyezményekhez kapcsolódó nemzeti jelentések készítésekor is.
Az államtitkár kitért arra is, hogy az elmúlt harminc év precíz munkájával előállított adatbázisnak az ágazatpolitikai és mindennapi gazdálkodói döntések megalapozójává, a döntéshozatal szerves részévé kell válnia. Ezért a következő időszakban az eddigieknél is nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy a monitoring rendszer eredményei minél szélesebb kör számára váljanak hozzáférhetővé és hasznosíthatóvá.
Végezetül köszönetet mondott a monitoring rendszerben dolgozó kollégáknak, és gratulált a több évtizede folytatott munkájukhoz.
Az államtitkár köszöntőjét követően Wisnovszky Károly (NFK EF) idézte fel az agostyáni terepen harminc éve végzett munkáját. Köszöntötte a monitoringban dolgozó többi kollégát, köszönetet mondva a minisztérium és az erdészeti igazgatás korábbi vezetőinek, munkatársainak, akiknek nagy szerepük volt a rendszer elindításában.
Dr. Borovics Attila (NAIK ERTI) azt emelte ki, hogy az erdőgazdálkodásban elkövetett hibákat nagyon nehéz korrigálni, és nincs még egy agrárágazat, amely olyannyira kitett lenne a jövőben bekövetkező változásoknak. Ebből következik, hogy nagyon nagy a felelőssége a szakmának. A hosszú távon működőképes gyakorlatnak nagyon sok adatra van szüksége. Ennek a hosszú távú folyamatnak a mérése a szakma alfája és ómegája.
Az igazgató felkérésére a résztvevők megemlékeztek Solymos Rezső akadémikusról.
Dr. Führer Ernő az EMMRE történetét ismertette. A XIX. században a tartamosság gondolata vert gyökeret, a XX. században a természettudományos ismeretek halmozódtak föl. Az erdő életében számos változás megy végbe, az egyik ilyen az erdőgazdálkodás.
Kolozs László az EMMRE alrendszereinek ismertetése előtt felidézte a konferencia szervezésének buktatóit, a szinte fölmérhetetlen témagazdagságot és a hallgatóság eltérő tájékozottságát.
1988-ban indult a 4x4 km-es mintaterületek hálózata, mely egy hálózat metszéspontján létesültek. Ezen pontok száma az erdőterület gyarapodása következtében egyre növekedett. A középponttól négy irányban 25 méterre esik a négy mintakör. Az ebbe eső mintafákat minden évben ugyanabban az időben felmérik: a koronát (levélvesztés, elszíneződés, koronaelhalás), a törzset és a gyökfőt, időszakosan a talajt is. Sajnos 2008-ban a hálózatot pénzhiány miatt 78 pontra kellett csökkenteniük. Egy másik alrendszer a vadállomány által okozott élőhelyváltozás mérése. Ez a felvétel 2002-ben indult 300 mintaponttal. A Nemzeti Szisztematikus Erdőleltár (NFI), a tűzmonitoring, valamint az Országos Erdőkár Nyilvántartási Rendszer (OENyR) további alrendszerek. Továbbá az éghajlat-változási monitoring, amely 2012-ben indult, a Bakonyerdő Zrt.-vel együttműködésben.
Kolozs László is köszönetet mondott a számos intézmény valamennyi munkatársának, akik részt vettek és részt vesznek a munkában.
Kolozs László a továbbiakban „A nagyterületű erdőleltár három évtizede, a jövő új irányai, gyakorlati hasznosítási javaslatok” címmel tartott előadást. Mondandóját az alábbiak szerint csoportosította:
Az országos mintavételezés kialakulása; Faállományok növekedésének megfigyelése (FNM); A nemzeti szisztematikus erdőleltár (NFI) elindítását kiváltó okok; Az NFI metodikája; Az adatok elérhetősége, publikálás; Adatfelhasználási lehetőségek; NFI továbblépés.
Manninger Miklós (dr. Koltay András) a Komplex ökoszisztéma-kutatásról, az intenzív monitoring eredményeiről számolt be.
Előadásukat a következőképpen építették föl: Általános célkitűzések;
Előzmények, az intenzív monitoring története; Az intenzív monitoring feladatai; Gyöngyössolymos 39/A és Szentpéterfölde 21/A erdőrészletben (bükkösök) végezték az adatfelvételt. A zalai bükkös rosszabb egészségi állapotúnak bizonyult, mint a mátrai.
Kiemelt eredmények:
– egészségi állapotfelvételezés (Koltay András), biomassza, intercepció, növekedési vizsgálatok, ülepedés.
Az intenzív monitoring feladatairól a következőket említette:
Folyamatvizsgálatok: depozíciós mérések, meteorológiai mérések, talajoldat vizsgálata, növekedés (kerületmérés), biomassza meghatározása, fenológiai megfigyelések, légkörkémiai mérések.
Évente ismétlődő vizsgálatok: egészségi állapotfelvételezés, LAI meghatározása, ózonkárok felvétele.
Az egészségi állapot vizsgálatára évente két alkalommal, június első felében, illetve augusztus második felében kerül sor. A felvételezések az ICP Forests által Európa-szerte egységesen alkalmazott metodikával történnek. Ezzel egységesen, részletesen és pontosan meghatározható a fákon jelentkező károsodás helye, mértéke, valamint a kiváltó tényezők is.
Két vagy több évenként ismétlődő vizsgálatok: növekedés (állományfelvételek), vegetációs felvételek, lombelemzések, talajvizsgálatok.
Dr. Somogyi Zoltán (dr. Móricz Norbert és Molnár Tamás)
Erdőállapot-monitoring távérzékeléses módszerekkel
Somogyi Zoltán elöljáróban leszögezte, hogy klímaváltozás márpedig van, ráadásul itt van a nyakunkon. Mindezt félrevert kolomppal hozta a hallgatóság szíves tudomására. A kolompot azért szólaltatja meg előadásain következetesen, mert szerinte ez a tény nem gyerekjáték. A monitoring számos tényezője közül ő a klímaváltozást emeli ki. Bár nálunk ennek jelei még csak elvétve jelentek meg – utalt Koltay András előadására –, máshol már komolyabb következményei láthatók. Ábrákon érzékeltette a 2,5 illetve 5 C fok hőmérséklet-emelkedésre bekövetkező lehetséges erdőpusztulást. Ez utóbbi esetben hazánkban az összes erdő kipusztulna. Föltette a kérdést: Mit kellene tennünk? Próbálkozzunk a klímaváltozás megakadályozásával, vagy igyekezzünk alkalmazkodni hozzá. A szakember az alkalmazkodást javasolja. A szükséges adatgyűjtéshez a műholdas felvételeket használták. Ezek részleteiről, a műholdfelvételekről az előadó munkatársai beszéltek.
Molnár Erika Csilla (Nagy Dóra és Nagy Kinga)
Az Országos Erdőkár Nyilvántartási Rendszer
Hazánkban 1961 óta tartják nyilván az erdőkben keletkező károkat.
Attól kezdődően az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) üzemeltette az Erdőkárt jelentő és értékelő rendszert, mely a Erdővédelmi Figyelő-Jelző Szolgálati Rendszer egyik fő alappillére volt.
Az évtizedek folyamán a körülmények változásai, a privatizáció és az
ahhoz kapcsolódó törvényi szabályozások sok módosítást eredményeztek.
2006-tól a bejelentési kötelezettség évente négyszeri, a 200 ha-nál nagyobb területen gazdálkodókra nézve, és relatíve kevés paraméterrel.
Az adatokat az ERTI munkatársai dolgozták fel, és évente kiadták az erdővédelmi prognózisukat.
Az adatgyűjtés célja egyrészt azok feldolgozása, elemzése és a nagyközönség számára hozzáférhetővé tétele.
Az új erdőtörvény az erdészeti hatóság részére előírta a hatósági
erdőkár nyilvántartási rendszer kialakítását és működtetését.
Az informatikai adatbázis, a Nemzeti Földügyi Központ Erdészeti
Főosztálya által üzemetetett Országos Erdőállomány Adattár, illetve a
térinformatikai lehetőségek biztosították egy, az ESZIR-ben fejlesztett
modul használatát, mely az adatok egy részét az Adattár alapján
ellenőrizni is tudja.
Kiemelt szempont volt a már működő és újonnan kialakítandó rendszer
kettősségének és átfedésének elkerülése és a folytonosság fenntartása.
További fontos hozadék az erdőterület növekedésének (erdősítés, fásítás, SZRE) és csökkenésének (legális/illegális fakitermelés, erdőkárok) gyorsabb észlelése, a záródáscsökkenés vizsgálata (erdőkárok, legális/illegális fakitermelés).
Dr. Hirka Anikó (dr. Csóka György, Gáspár Csaba, Eötvös Csaba)
Egy „újranyitott aranybánya” – a közel hatvan éve működő Erdészeti Fénycsapda Hálózat legújabb tudományos eredményeiről beszélt. Elöljáróban az Erdészeti Fénycsapda Hálózat megalapításának kulcsszereplőit, Jermy Tibort, Szontagh Pált, Tallós Pált és Pagony Hubertet mutatta be.
Elmondta, hogy a csapdák márciustól decemberig, alkonyattól napkeltéig, napi ürítéssel működnek.
Az Erdészeti Fénycsapda Hálózatnak jelenleg 23 működő csapdája áll. Közülük több 40, illetve 50 éve ugyanazon a helyen.
Mire is jók az erdészeti fénycsapdák?
Erdővédelmi, növényvédelmi előrejelzésre – ez az eredeti fő cél.
Továbbá a fauna új fajainak kimutatására (~30 lepkefaj); taxonómiai vizsgálatokra (nem csak lepkéknél); állatföldrajzi vizsgálatokra, vándorlások jelzésére; etológiai vizsgálatokra; ökológiai vizsgálatokra; fenológiai elemzésekre (változik/nem változik); környezeti tényezők hatásainak elemzésére, a fogási trendekre; abundancia-trendek kimutatására; diverzitási vizsgálatokra; populációdinamika nyomon követésére, valamint populációgenetikai vizsgálatokra.
Az Erdészeti Fénycsapda Hálózat hosszú távú fogási adatbázisa egyedülállóan értékes alapot biztosít a környezeti változások (pl. klímaváltozás) hatásainak elemzésében, illetve előrejelzésében. Ezzel az erdővédelmi, rovartani, erdészeti ökológiai kutatásoknak igazi aranybányája.
Dr. Nagy Dániel – Erdőtűz, a megelőzhető erdőkár
Az erdőtüzek a napi hírekben is jelentős teret kapnak, sőt a nemzetközi politika körforgásába is bekerülnek (ekkor még az ausztráliai erdőtüzek eszkalálódása előtt voltunk – a szerk.), az emberek hajlamosak az erdőtüzeket a megelőzhetetlen erdőkár jelenségek közé sorolni. A tűz keletkezésének feltételein – biomassza, oxigén, hő – túl a tűz terjedésének feltételei is fontosak: a domborzat, a biomassza és az időjárás. Az erdőtüzek megelőzése összetett szocioökonómiai kérdés.
Ugyanakkor a klímaváltozás egyre több lehetőséget ad az ember által okozott tüzekre.
Ma már az emberek többsége nem fával fűt, nem ért a tűz kezeléséhez. Ezért is van nagy jelentősége a tájékoztatásnak, képzésnek.
Nagyon fontos, hogy olyan biomassza viszonyokat alakítsunk ki, hogy ne tudjon tűz kialakulni.
Debreceni Péter – Erdőtűz monitoring fejlesztése és felhasználása
Erdőtűz Monitoring helye az Erdészeti Mérő- és Megfigyelő Rendszerben – Az erdőtűz az egyetlen abiotikus erdőkár, ami ellen már rövid távon is eredményesen lehet megelőzéssel és felkészüléssel védekezni!
Erdőtűz fogalma: Erdőtűznek minősül az a nem kontrollált, szabad területi tűzeset, amely nem szükségszerűen erdőből indult ki és nem kizárólagosan, de teljesen vagy részben erdőt vagy fás területet is érint.
A nemzetközi szakirodalomban forest fire kifejezéssel jelölik.
A fás területet nem érintő tüzeket vegetációtűzként különítjük el az
erdőtüzektől és a szakirodalomban wildfire kifejezéssel illetik.
Az erdőtűz fogalom nem tartalmazza az előírt vagy ellenőrzött égetést,
amelynek célja általában a talajon felgyülemlett éghető anyag mennyiségének csökkentése vagy megszüntetése.
Országos Erdőtűz Adattár létrehozása
Az adattár az összes tűzoltói beavatkozással érintett tűzesetet tartalmazza. A leégett terület értékelése a FAO erdőleltárnak megfelelő terület kategóriákban történik. Regisztrálásra kerül a tűz feltételezett keletkezési helye, a riasztás és eloltás és ideje, valamint a tűz vélelmezett oka.
2006: adatfelvétel kidolgozása és az adattár létrehozása, adatkapcsolat kiépítése a katasztrófavédelemmel;
2011: automatizált adatfeldolgozás, térinformatikai elemezések.
2011–2018 között összesen 51 540 vegetációtűz, ebből 9 986 erdőtűz volt.
Napi, szezonális és éves statisztikai adatok; Tűzveszélyes országrészek földrajzi behatárolása; Tavaszi és nyári „tűzszezon” jellemzőinek vizsgálata, esetenkénti helyszíneléssel kiegészítve; Tűz oka alapján célcsoportos tájékoztatás; Adatszolgáltatás az Európai Erdőtűz Információs Rendszerbe.
Dr. Veperdi Gábor (Kolozs László és Solti György)
Fatömegtarifák lokálisan – mint a nagyterületű leltározás egyik gyakorlati hasznosítása
A NÉBIH Erdészeti Igazgatósága az FNM, illetve az NFI adatainak
felhasználásával egyváltozós függvényen alapuló, magasságmérést nem igénylő faállmány-becslési rendszert dolgoztunk ki.
A módszer a már régóta használt, ún. „fatömeg-görbés” köbözési módszeren alapul. (A bajor erdőrendezők már a XIX. század közepétől, Magyarországon pedig a XIX. század végétől alkalmazták az erdőbecslési munkák során.)
A XX. század második felében Magyarországon a szálaló üzemmódban terjedt el, mivel a szálaló (örökerdő), illetve az átalakító (átmeneti) üzemmódok esetén nem annyira az élőfa-készlet, mint inkább a növedék meghatározása a fontosabb. Erre a célra mindenképpen alkalmas az egyváltozós becslési eljárás. Például a Szentgyörgyvölgyi szálalóerdőben és a Soproni-hegységben.
2010-ben láttunk hozzá a szálaló (örökerdő) és átalakító (átmeneti) üzemmódú erdőtömbök növekedése becslési módszerének kidolgozásához.
A módszer a már említett fatömeg-görbés köbözési módszeren alapul. Egy meghatározott szempontok szerint kiválasztott mintafa-csoport
(erdészeti nagytájak, fafajok, fafaj-csoportok) mintafáinak térfogatát
függvényesítettük azok mellmagassági átmérőinek függvényében.
Az álló fák köbözéséhez e módszer alkalmazásával elegendő a terepen csak a fák mellmagassági átmérőjét mérni, és ebből kiszámítható azok térfogata. A magasságmérés elhagyása jelentős mértékben csökkenti a terepi adatfelvételi munkákra fordított időt (és ennek következtében: a
költségeket), valamint kiküszöböli a téves magasságmérésekből fakadó
hibákat.
Az egyváltozós fatérfogat-becslési rendszer gyakorlati felhasználásának előnyei az erdőgazdálkodásban: Az örökerdő, illetve az átmeneti üzemmódú erdőtömbök növedékének pontosabb és hatékonyabb becslése. (5–10–15 évenkénti visszatérő kontrollmérések a rögzített hálózatú mintapontokon); A vágásbecslés terepi munkáira fordított idő (és ezzel együtt anyagi ráfordítás) csökkentése elő-használatok és véghasználatok esetén egyaránt; A fakészlet és a törzsszám méretcsoportonkénti eloszlásának ismerete; A magasságmérés hibáinak kiküszöbölése; A vágásbecslések terepi és irodai munkálatainak egységesítése, pontosabbá tétele.
Dr. Bartha Dénes (dr. Tímár Gábor, Kolozs László, Nagy Kinga, Solti György) – Természetesség értékelése az erdőleltár alapján
Az erdőtermészetesség fogalma
Természetesség = A természeti folyamatok szabad érvényesülése, és az e
folyamatok által kialakított jellemzők megléte.
• Az erdők minőségét és a minőségben beállt változásokat lehet a
természetesség vizsgálatával rögzíteni.
• A különböző erdőfenntartási módszerek a természetesség szempontjából (is) összehasonlíthatók és értékelhetők.
Az erdőtermészetesség
Mire jók az erdőtermészetességi adatok?
Az erdőtermészetességi mutató (és komponensei) segítségével számszerűen megállapítható, hogy az üzemtervezés időpontjában (ill. a változások követésével bármely későbbi időpontban) milyen az erdőrészlet természetessége ? állapotrögzítés; történt-e változás (javulás, leromlás) az erdőrészlet természetességében bármely két időpont között ? folyamatrögzítés = monitoring; milyen az egyes erdőgazdálkodók erdeinek, az erdészeti tájak, tájcsoportok, az ország erdeinek
természetessége ? erdőterületek minősítése; milyen az egyes állománytípusok természetessége ? erdőállományok minősítése; az alkalmazott erdőgazdálkodási és erdőkezelési módszereink hatásaikat tekintve mennyire természetközeliek ? módszerek minősítése; milyen szerkezeti, összetételi, működési jellemzők érzékenyebbek az erdőtermészetesség szempontjából, melyeket lehet könnyebben javítani ? indikátorok minősítése.
Előzmények között megemlítendő például az, amikor 2001–2005 között egy nagyszabású projekt keretében Magyarország erdőrészleteit vették górcső alá. Ekkor 58 indikátor szerint értékelték az erdőállományokat. Mivel ez a módszer a gyakorlatban nem alkalmazható, arra törekedtek, hogy az Erdőállomány Adattár adataira támaszkodva, tehát terepi felvételek nélkül lehessen minősíteni az állományokat. Az egyszerűsített erdőtermészetesség értékelő módszert 2005–2010 között
Bartha Dénes, Standovár Tibor és Tímár Gábor dolgozta ki.
Tovább feltétel volt, hogy az erdőtörvényben előírtaknak megfeleljünk; Ne csak összetételi jellemzőket vegyünk figyelembe; Ne csak kategóriákkal legyen rögzíthető a természetesség, hanem folytonos mutatóval is; Csak (célirányosan bővített?) adattári adatokból származtassuk a természetességi mutatót (kényszerből).
Lássuk az MGSZH KEI értékelő módszerét! (2009)
Nincs referencia („a nem bolygatott” erdők természetes összetételéhez, szerkezetéhez); Elsősorban a (fő) fafajok őshonossága és intenzív terjedése alapján differenciál (termőhelyhonosság?); Az erdőszerkezeti jellemzőket nem veszi figyelembe; Erdőrészlet szintű adatok vannak (TERMMUT), tájszintű értékelés hiányzik; Módosítás (egy kategóriával) szubjektív; Az első kategória („természetes”) gyakorlatilag hiányzik.
Erdőtermészetesség az erdőleltár alapján
Előnyök: Az erdőleltározás terepi és irodai munkáihoz kapcsolható; Objektív, mért adatokra támaszkodik; Költséghatékony módszer finomabb változások táji léptékű (országos) nyomon követésére; A hazai erdők természetessége és természetességének változása sokféle szempontból
vizsgálható (pl. PTE-k szerint, az érintett erdőrészletek adataival összekötve, erdészeti beavatkozások szerint).
Dr. Führer Ernő – Az erdészeti ariditási index, mint a monitoring tevékenység innovatív eredménye
Elöljáróban utalt a Járó Zoltán által kidolgozott fafaj-megválasztási irányelvekre, melyek még ma is megállják a helyüket, de a kutatás célja az, hogy igyekezzék ezeket továbbfejleszteni. Ezek kidolgozása idején még azt feltételezték, hogy a klíma nem változik. Eszerint Járó Zoltán még úgy gondolta, hogy a fafajok egyértelmű klímajelzők.
Mivel időközben kiderült, hogy a klíma nem stabil, a fenti iránylevek felülvizsgálatra szorulnak. Olyan klímaosztályozásra van szükség, amely a fafajok paraméterei mellett azok növekedési szakaszainak klímaparamétereit is figyelembe veszi. Mindehhez hosszú idő óta sok helyen mért csapadékadatokra van szükség. Ezek jellemzésére egy jelzőszámot, az erdészeti szárazsági indexet állapítottak meg.
Dr. Borovics Attila – Virtuális klímaközpont koncepciója és gyakorlata
Fontos annak meghatározása, hogy hol várható a klímazóna megváltozása. A klímaközpont alapegységeiről Eredics Attila számolt be.
Dr. Eredics Attila – Erdészeti meteorológiai adatgyűjtő hálózat
Kis méretű, erdőben is használható meteorológiai adatgyűjtő eszköz kifejlesztése.
• Kiegészítője lehet a már működő, vagy tervezett mérőhálózatoknak (OMSZ, ERTI, gazdálkodók)
Valami olyanra lenne szükség, ami kicsi, könnyen telepíthető, kevés gondozást igényel, de rendszeres mérési adatokat szolgáltat és megfizethető…
Saját fejlesztésű készülékeik már működnek 2016-tól a Bakonyerdő területén (Balatongyörök, Káptalanfa), és a Soproni Egyetem Botanikus kertjében. A második változat készülékei működnek Nagykapornak környékén 2017-től. A harmadik változat fejlesztése és tesztelése folyamatban van.
Különleges tulajdonságai: Egyszerű telepítés, napelemes működés, kis karbantartási igény, kis méret, mozgásérzékelő és riasztás (SMS), erdőállomány alatti működtetésre tervezve, olyan helyen is működhetnek egyes adatgyűjtők (az átjátszó egységet kivéve), ahol nincsen mobilhálózat, öndiagnosztika, értesítések (honlap, email), cserélhető, bővíthető érzékelő készlet.
Alapfelszereltségük: Érzékelők
- léghőmérséklet (pontosság grafikon), relatív páratartalom (pontosság grafikon), univerzális mérőbemenetek, analóg feszültség mérése, digitális jelszint érzékelése, számláló.
Tetszőlegesen bővíthető számtalan kereskedelmi forgalomban kapható érzékelővel (pl. csapadékmérő, talajnedvesség-mérő, sugárzásmérő, szélsebesség-mérő stb.)
Dr. Pödör Zoltán (Kolozs László, Nagy Kinga és Solti György):
Meteorológiai adatok felhasználása az éghajlat-változási monitoringban
Több évre visszanyúló együttműködés különböző elemzések, vizsgálatok kapcsán: Összefüggés-vizsgálatok, alapvető meteorológia adatok kapcsolata; Egészségügyi adatokkal: levélvesztés, mortalitás; Növekedési adatokkal: növedékcsap és évgyűrű adatok; Növekedési adatsorok csoportosítása klaszterezéssel; Tuskó- és tőátmérő közötti összefüggések vizsgálata.
Meteorológiai adatok jelentősége
Az egyes erdészeti paraméterek kapcsolata az alapvető
környezeti jellemzőkkel: Az alapadatok minősége: hibák, hiányok; Az ezekre épülő elemzések minősége; Szenzoros mérések; Nagy adatsűrűség; Olcsó, alapvetően megbízható méréstechnika; Automatizált/automatizálható; De hátrányok is adódnak: hibadetektálás általában nincs beépítve; Nagy adatmennyiség --> manuális ellenőrzés nem lehetséges.
Dr. Czimber Kornél: Erdőállapot-megfigyelés és erdőkárfelmérés távérzékeléssel
Távérzékelési eljárások az erdőállapot megfigyelésében és kárfelmérésben: Műholdas földmegfigyelés; Szisztematikus erdőleltár; Borított felszínmodellek; Egészségi állapotfelmérés; Éghajlatváltozás monitoring; Erdőkár felmérése.
Távérzékelési eljárások: Földi fotogrammetria (spektrális, 3D modell); Földi lézeres letapogatás (TLS); Légi fotogrammetria (ortofotó, 3D modell); Légi lézeres letapogatás (ALS); Légi hiperspektrális fényképezés; Műholdas passzív távérzékelés (optikai); Műholdas aktív távérzékelés (radar, LiDAR).
A műholdas megfigyelés előnye: Nagy területről homogén adathalmaz, olcsó, gyors; Érzékelő felbontásai: térbeli, időbeli, spektrális, radiometriai; Közepes felbontás: Landsat TM, Sentinel, Modis; Nagy felbontás: QuickBird, Worldview, Skysat; Mi várható? Mikro-szatelitek, méteres felbontás.
Szisztematikus erdőleltár
Erdőborítottság, erdő-nem erdő térképezés: Vegetációs indexek, műhold és légi felvétel; Fafajtérképek; Műholdas idősorok (Landsat 7-8, Sentinel-2); Hiperspektrális felvételek (légi és műholdas); Egészségi állapot felmérése; Vegetációs indexek; Egészségi állapot változása; Vegetációs indexek változása.
Záródás becslés: Nagyfelbontású műholdfelvétel, légi felvétel; Faállomány-szerkezet; Légi felvételek és textúrajellemzők alapján; Légi lézeres letapogatás elemzése; Földi fotogrammetria; Körlap becslése, sztereo kiértékelés; Földi lézeres letapogatás.
Borított felszínmodellek: Műholdas alkalmazások (SRTM, IceSat); Légi lézeres letapogatás (DDM, DTM); Képegyeztetés (SGM, FÖMI); Kinyerhető adatok: Famagasság, átlagmagasság; Záródás, törzsszám, korona; Számítással fatömeg.
Egészségi állapotfelmérésre is alkalmas.
Éghajlatváltozás monitoring
Víz stressz: átlaghőmérséklet emelkedése, csapadékcsökkenés, hőségnapok.
Megfigyelés: vegetációs index változása, eltérés a sokéves átlagtól (különbség, hányados); Online webes rendszerek: ForWarn, Global
Forest Watch, TEMRE (ERTI); Új lehetőségek: párolgás és talajnedvesség
levezetett műholdas termékek.
Lehetséges az erdőkár felmérése is.
Szepesi András zárszavában emlékeztetett az évtizedekkel ezelőtti légszennyezési gondokra és az erdészszakma nemzetközi együttműködésének fejlődésére. Napjainkban új kihívást jelent a klímaváltozás és annak erdészeti monitoringja.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a téma egyes szegmensei alig ismertek, ezek hozzáférhetőségének megteremtésére egy összefoglaló honlap létrehozását javasolta. Ehhez az is szükséges, hogy a döntéshozókat rövid, tömör, világos anyagokkal lássák el.
Végezetül köszönetet mondott a kollégák nevében Kolozs László három évtizedes kitartó munkájáért, aminek eredményeként többek között ma egy korszerű erdőleltárral rendelkezik a hazai erdész szakma.