Szálalógazdálkodás a Szentgyörgyvölgy környéki erdőkben
Ritkán tapasztalható nagy érdeklődés kísérte az OEE Nagykanizsai Helyi Csoportjának április 12-én a Lenti Erdészet területén megtartott rendezvényét.
A szakmai napon a szálalógazdálkodás, a vágásos üzemmódból a szálaló üzemmódba történő áttérés bemutatása volt napirenden. A hajdani ősi kisparaszti módszerrel a szentgyörgyvölgyi, illetve a magyarszombatfai erdőrészletekben ismerkedhettek az érdeklődők.
A résztvevőket Varga Attila titkárhelyettes köszöntötte, s egyúttal ismertette a szakmai nap programját. Szavai után Horváth Ferenc vezérigazgató-helyettes, termelési igazgató emlékezett Palotay Istvánra, a szálaló kísérleti erdőterület üzemtervének elkészítőjére, akinek emlékét kőbe vésett portré őrzi a szentgyörgyvölgyi erdőrészben. Itt helyezett el koszorút Feiszt Ottó, a Zalaerdő Zrt. vezérigazgatója és Varga Attila.
A megemlékezést követően a szakma dolgai kerültek szóba. A témával kapcsolatosan Fliszár Aladár és Gróf András, a rendező erdészetvezető szakemberei adtak részletes tájékoztatást. A szálalás lehetőségei között került említésre a valódi szálalóerdő fő-fafajára vonatkozó kritérium: árnyéktűrő legyen, gyakran és jól teremjen, árnyalásból felszabadulva erős legyen a növekedés, hosszú legyen az életkora. Ezen követelmények alapján a szóba jöhető fafajok: JF, LF, B, J, H, Gy.
Ezek kijelölése más-más szempontok alapján történt. A bükkös részből kijelölésre kerültek a többségben alászorult fenyők és a vágáskorú bükkök. A gyertyános részben gyérítés jellegű belenyúlás történt. Ahol az erdeifenyő volt túlsúlyban, ott a beteg, száraz, alászorult fákat jelölték ki.
A terület kezelőinek célja, olyan állományszerkezet kialakítása, amely alatt megjelenik az újulat, melynek fokozatos felszabadítása lehetőséget ad a vágásos üzemmódból szálaló üzemmódba való átvezetésre.
A tájékoztatókat és a bemutatókat követően a szakemberek mondtak véleményt a látottakról, a hallottakról. Ugyancsak a szálaló gazdálkodás zalai úttörőjére emlékezett dr. Páll Miklós, az erdőgazdaság nyugállományú osztályvezető főmérnöke, majd elismeréssel szólt a tevékenység mai folytatóiról. Megjegyezte, hogy mindent a maga helyén és idején kell elvégezni, így a szálalást is, ami szerinte nagyon nehéz és komoly feladat.
- A zalai és a vasi ember különösen tisztelte az erdőt - nyilvánította ki véleményét dr. Andor József, a cég nyugdíjas vezérigazgató-helyettese, majd feltette a kérdést, amire nyomban válaszolt: - E területéhez mikor nyúlt hozzá a gazda? Évente, amikor tűzifára volt szüksége, vagy amikor építkezett. Megítélésem szerint a szálalást ma üzemi szinten nagyon nehéz megvalósítani. Erre csak a mai nap látott kis területeken van lehetőség.
A továbbiakban egyebek között javasolta - nem először -, hogy a kerületvezető erdészek gépkocsibeszerzéshez kapjanak segítséget. Üzent a természetvédőknek, hogy ne az erdészektől féltsék az erdőt, hanem azoktól, akik több ezer tonnányi szemetet behoztak Németországból, akik szemétlerakónak tekintik az erdőt. Az erdészek védik az erdőt -hangsúlyozta, majd az erdészeti szolgálat jelenlevő szakembereihez fordulva mondta: - Ne egymás ellen dolgozzunk, hanem segítsük egymást a munkában.
– Nem az enyém az erdő, de nagy felelősséget érzek iránta - hangoztatta Havas Tibor, az erdészeti szolgálat egyik vezető munkatársa. - Örömmel veszem tudomásul, hogy amint egykor mi is elképzeltük, ma megvalósulni látszik legalább kicsiben, ha nem is a megye egész területén. Mi is érdeklődéssel figyeljük a szalalás mostani végrehajtóinak tevékenységét. Ők azon vannak, hogy a lehető legtöbb értéket hozzák ki az erdőből, mégpedig viszonylag kis költséggel.
Az elmondottak után hangot adott azon véleményének, hogy a tevékenység ellenpróbájára netán fél évszázad múltával kerülhet sor, akkor dől el, hogy e területen mi lesz a kihozatal. Ezt majd az utódok tapasztalhatják.
– Általában jó szándékú, de hozzá nem értő „zöld" és más szervezetek képviselőinek szájából mást se lehet hallani, mint hogy az erdészek tönkreteszik az erdőt, hiszen szálalással kellene kezelni területeiket - kezdte mondandóját ifj. dr. Páll Miklós, az
erdészeti hatóság zalaegerszegi igazgatóságának osztályvezetője. - Az ilyen vélemények mögött gyakran a tudatlanság áll. Viszont úgy gondolom, mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne legyenek ilyen jellegű kísérleteink, amit megtudunk mutatni: Lám,
igenis igyekeztünk többféle módon gazdálkodni, ez lett az eredménye.
Örömét fejezte ki, hogy a Zalaerdő a korábbihoz képest belekezdett a nagyobb szálaló üzemmódba, erre pedig lehet hivatkozni: Igen, megpróbáltuk. Megígérte, hogy a hatóság részéről a tevékenységet támogatják. Még akkor is, ha az éppen ellentétes az egyes jogszabályokkal. Vagyis nem gördítenek akadályt a szálalás elé.
– Ezt a módszert általánosítani nem lehet, annál inkább sem, mert alkalmazása függ
a fafajösszetételtől fogalmazott Vargovics József. A homoki erdők tölgyeseinek problémáit sem oldottuk meg, holott évszázadok óta folyik a próbálkozás. Ezt tesszük mi is, de eddig nem sikerült eredményre jutni.
Szerinte a szálalóvágás egyfajta iránya annak a tevékenységnek, ami szelete lehet a gazdálkodásnak. Ő azonban semmiképpen sem általánosítaná.
– Számomra nagyon hasznos volt a mai bejárás – nyilvánított véleményt Szakács László, a Zalaegerszegi Erdészet kerületvezetője. – Látható, hogy a Zalaerdő elmozdul a szálalás irányába, amit helyesnek tartok.
A továbbiakban annak a tapasztalatának adott hangot, hogy különösen a városok és a nagyobb települések mentén számolni kell a lakosság véleményével. Az ottaniak rendkívüli ellenvetéssel fogadják a nagy vágásterületeket. A szálalás vagy ahhoz hasonló módszer alkalmazása mindenképpen pozitív irány az emberek számára.
A rendezvény lényegét Horváth Ferenc foglalta egységes egészbe:
– A mai nap egy dilemmáról szól - kezdte összefoglalóját. - Arról, hogy vannak jól bevált eljárásaink, amelyek eredményét ismerjük. Ezek magukért beszélnek. Az általunk kezelt erdőkben óriási érték van, és ezt az eddig alkalmazott módszerekkel hoztuk létre. A dilemmát az okozza, hogy folytathatjuk-e ezeket az eljárásokat, illetve váltanunk kellene. Ha váltanunk kell, akkor képesek vagyunk-e az eddigiekhez hasonló értéket létrehozni azokkal a megváltozott eljárásokkal, amelyeket a közvélemény, a társadalom erre a szakmára rákényszerít. Azt hiszem, a mi dolgunk az, hogy megtaláljuk azt az utat, amely az eredményekhez vezet, és találjunk olyan módszereket, amelyekkel a területen hasonló vagy közel hasonló állományokat tudunk létrehozni és fenntartani.
A továbbiakban kitért arra, hogy a szakmai nap résztvevői láthatták, hogy Palotay István gondolata, tevékenysége mit eredményezett.
- Úgy hiszem, óriási a felelősségünk, hogy amikor, netán 35 év múlva, e területen egy kolléga majd a mi munkánkról beszél, azt mondja-e, hogy helytálló volt, jó irányba indultak el elődeink. Bízunk abban, hogy így lesz, és dolgozzunk ezért.
Varga Attila zárszavával ért véget a szakemberek számára oly hasznos rendezvény. Nemecz Ferenc