A névjegyén az áll, hogy dr. Nemes Lajos kertészmérnök, ny. botanikuskert igazgató. Joggal hetvenkedhetne, hiszen több mint hét évtizeddel ezelőtt született, de még a dicsekvés is távol áll tőle, jóllehet többek között vagy 2000 féle kaktuszt nevel a szomódi családi ház üvegházában, fóliasátrában. Pedig alapvetően tatai, azon belül is tóvárosi.
- Tóvároson születtem 1935-ben és erre büszke is vagyok. Néha felvetődik bennem a gondolat, vajon annak idején megkérdezték-e az embereket, hogy egyesítsék-e Tatát és Tóvárost, de ebbe most ne menjünk bele. A Külső Károly király úton laktunk, talán ma kevesen tudják, hogy ez a mostani Bacsó Béla út, a Belső Károly király út a jelenlegi Somogyi Béla út. Az utak elnevezései
IV. Károly, az utolsó magyar király tatai tartózkodásának emlékét őrizték. Az Állami Elemi Népiskolába, a mai Vaszaryba jártam, majd a Kegyesrendi gróf Esterházy Miklós Gimnáziumban folyattam a tanulást; mindkét intézményben kiváló tanítói, tanári kar oktatott. Ma is hálás szívvel emlékezem rájuk. Az életre minden indíttatást a piaristáktól kaptam, beleértve a keresztény életszemléletet, a hivatásomat pedig Kender József hatására választottam, akitől biológus szemléletet kaptunk, a tanári pálya mellett jeles tudós volt, kutatója és ismerője a Fényes és az Angolkert flórájának.
- Kertészeti Egyetemre jelentkeztem, a felvételim sikerült, de volt egy pötty az életrajzon, így helyhiányra hivatkozva nem vettek fel. Egy évig kertészinas voltam, a mai rendelőintézet helyén működött a vállalat, annak a vezetősége javasolta a továbbtanulást, és úgy már más volt a leányzó fekvése, szóval felvettek. 1954-ben kezdtem, 1959-ben végeztem Budapesten, a Ménesi úton. Ott ismerkedtem meg a feleségemmel is, évfolyamtársak voltunk.
Tudatosan készültem botanikus kertésznek, el is értem a célom. Az utolsó pillanatban kaptam állást, a debreceni egyetem botanikus kertjébe kerültem, ahol a ranglétra minden fokán végigmentem. Egészen a nyugdíjazásig, 1995-ig ez volt az egyetlen munkahelyem. A szülőváros és gyerekkor utáni nosztalgia játszhatott szerepet abban, hogy elhatároztuk, ha megérjük a nyugdíjas kort, visszajövünk Tatára, vagy a környékére. Az igazsághoz tartozik, hogy Debrecenben az élet sűrűjében voltunk, így csendre, nyugalomra vágytunk. Annak idején sokat voltam Újhegyen, gyakran a szomódi boltba jártunk vásárolni, ez a magyarázata, hogy végül Szomódon kötöttünk ki.
- Debrecenben. a botanikus kertben az volt a feladat, hogy az egyetemi oktatáshoz, a kutató munkához, tudományos gyűjtemény létesítéséhez minden növényt összegyűjtsünk, ami a Kárpát-medence klímáját elviseli. Olyan tíz-tizenkét ezer növényfaj megfordult a kezem alatt.
Szívesen emlékezem arra is vissza, hogy kiváló kollégáim voltak, mai kifejezéssel jó csapat jött össze, családi, baráti hangulatban dolgoztunk.
- Amikor lejárt a szavatossági időm, azaz nyugdíjaztak, kész terveim voltak a továbbiakra. A munkát abba lehet hagyni, de a hivatás tovább dolgozik az emberben. Így alakítottam ki a ház körül egy hobbikertet üvegházzal, fóliasátorral, amelyekben vagy 2000 féle kaktuszt gondozok.
Számos növény van, ami a sivatagban honos, vagy az Amazonas menti őserdőkben' illetve a magas hegyvidékeken. Emellett van konyhakerti rész, amelyben minden megterem, ami saját ellátásunkat biztosítja egészen a sokféle csemegeszőlőig.
- A korral fogy a fizikai erő, de nem a szellemi. Foglalkozom a falu helytörténetével, az egyik része már összejött, az őskortól a Rákóczi szabadságharcig.
Ez elég fáradságos munka volt, mivel igen kevés adatot lehetett a levéltárakban találni. Innen már sokkal könnyebb lesz. Megjelenik Szomódon egy Kisbíró nevű helyi lap, abban adtam közre a kutatás eredményeinek egy részét, a távlati terv persze az, hogy könyv alakban is1ásson napvilágot.
- Tata kertészeti múltja is foglalkoztat, szívügyem az Angolkert. Ismerjük a teljes növényállományt. Sokan nem is sejtik, micsoda értékeink vannak. Az egyik kiemelkedő fontosságú éppen az Angolkert, a másik a geológiai múzeum. Az Esterházyak alapította Angolkert a hivatásos dolgozói állomány nélkül is benne van az ország első tíz arborétumában, oktatási, kutatási anyag. Ennek a mintájára alakították ki többek között a kámoni arborétumot Szombathelyen, a szarvasi Pepikertet, és még hosszan lehetne sorolni, melyeket. Feljegyzések vannak arról, hogy amikor ez elkészült a nagymagyarországi főurak idehozták a kertészeiket, ennek a mintájára alakították ki a saját parkjukat. Magyarországra először Tatára hoztak ökrös
szekéren platánfát. Jó néhány gyönyörű példány látható még városszerte, nem csak az Angolkertben és a Cseke tó partján. Szóval hatalmas művelődéstörténeti értékek birtokában vagyunk, de alig tudunk vele kezdeni valamit. Örült a lelkem, amikor átadták a felújított Pálmaházat; mindjárt az elején tartottak egy országos konferenciát a történelmi kertekről, engem is felkértek egy előadásra, az unokám újságolta, hogy feltették az anyagot a honlapjukra, úgyhogy ott is olvasható. W.V.