„Mindjárt Kalocsa alatt kezdődnek déli Magyarország igazi nagy folyóparti berkei, ahol a Duna több ágra szakad és sűrű erdővel borított szigeteket alkot.
A kisebb-nagyobb folyóágak, melyek mint fasorok szegte utak a zöld vadonba vezetnek; az egyforma magas erdők, melyekből csak egyes százados tölgyek száraz csúcsai emelkednek ki; a parton a tömött lombokkal terhelt ágak, melyek a víz fölé hajolnak, s olykor egészen beleérnek; az uszadékfa, mely a mellékágakból nagy mennyiségben úszik a főfolyó felé; a ledőlt fatörzsek, melyek az ártól félig takarva, csak hátukkal néznek ki belőle s a képzelgő agyvelők könnyen krokodilusnak tarthatnák. Mindez olyan sajátszerű, Európa egyetlen más vidékéhez sem hasonlítható jellembe öltözteti e tájat, hogy mi mindnyájan bámulva és csodálkozva gyönyörködünk a hajó orrán ez új képekben. Éppen azon gondolkoztam, vajon láttam-e már valahol ehhez hasonlót s vajjon mennyiben lehet azt az alsó-ausztriai gyönyörű berkekkel összehasonlítani, mikor Brehm, ugyancsak csodálkozással telten, felkiáltott: »Ez az Ob, teljesen, egészen az Ob!« Én magam is úgy találtam, hogy csak azzal volt összehasonlítható, amit útleírásokban más világrészek folyóiról és őserdőiről olvastam és ezt megerősítette az élő útleírás, akinek neve Brehm"- írta Rudolf trónörökös Tizenöt nap a Dunán című könyvében. Az 1878-as utazás leírásának jelentőségét az adja, hogy a szabályozások előtti folyót mutatja be, és a természet világának itteni, még paradicsomi állapotát örökíti meg, tehát a múltat idézi, és napjaink embere - megfáradva a mindennapokban - ilyen helyekre vágyik.
Közel száz esztendővel később az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke az idillikus szépségű és különleges élővilágú táj megőrzésének szándékával a 14/1977. (1X.26.) számú határozatával hozta létre a Gemenci Tájvédelmi Körzetet. Az előkészítési munkákkal párhuzamosan a Búvár című folyóirat 1975. októberi számában a bajai dr. Tóth Imre erdőmérnök, a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság osztályvezetője mutatta be a területet. Közel húsz esztendő elteltével Gemencet a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter a 7/1996. számú rendeletével alapított Duna-Dráva Nemzeti Parkba integrálta. A 4/2000. KöM rendelet három gemenci területet nyilvánított erdőrezervátummá, lehetővé téve az itteni ártéri ökológiai rendszer természetes folyamatainak jobb megismerését. Magyarország 1979-ben írta alá az ismertebb nevén Ramsari egyezményt, amelynek jegyzékében 1997 óta Gemenc is megtalálható. Előzőeken túl az Európai Unió egységes természetvédelmi rendszere, a Natura 2000 hálózat Gemencet Különleges Madárvédelmi és Különleges Természetmegőrzési Területként tartja nyilván, továbbá szerepel a BirdLife International Fontos Madárélőhelyei között. A felsoroltak éppúgy fontos fejezetei az eltelt idő történéseinek, mint az 1990-es évek elejétől nagyobb lendületet vevő hidrobiológiái és ökológiai kutatások, illetve az ezekkel párhuzamosan megkezdett revitalizációs beavatkozások. A napjainkban is folyó törekvéseknek köszönhetően úgy tűnik, megvalósítható az emberöltőnyi idővel ezelőtt kitűzött cél, a hosszú távú megőrzés. Gemenc múltja egyben jövője is: ha egy elemet visszahozunk vagy visszaállítunk, egy egész sor kerül vissza. Akik pedig közülünk ma vállalkoznak arra, hogy Gemencet meghódítsák, azokat továbbra is Gemenc fogja meghódítani és rabul ejteni.
Dr. Nebojszki László