Szegfű Gyula szerkesztésében 1939-ben „Mi a magyar?" címmel kiadott kötet 13 magyar szellemi nagyság nemzethez fűződő kapcsolatát tárja elénk. „Valami normafélének szántuk ezt a könyvet, hogy öntudatossá tegye az emberekben magyarságukat és megóvja őket a tévelygésektől, az illúzióktól, az ingoványba süllyedéstől" - írták az előszóban. Tudjuk, miért volt ez akkor nagyon fontos, hisz a láthatáron már sötét felhők gyülekeztek.
Hasonlóságot nem, de időszerűséget mindenképpen találunk most is a reformok címén zajló események kapcsán. A változások szakmánk minden területét elérték, nem kívánt terheket rakva tagságunk vállára. Mit követel mindez tőlünk, hogy elviseljük? Szakmai elkötelezettséget, a napi munkában való kitartást, a kritikus helyzetben vállalt bátor kiállást és emberséget. Bedő-Kaán-Decrett-díjasaink ilyenek, ezért is hívtuk találkozóra Őket.
Az OEE 2007. november 14-én az Erdészeti Információs Központban a Bedő Albert-, Kaán Károly- és Decrett József emlékéremmel kitüntetettek részére találkozót szervezett. A kiválasztott hely, mely a hányatott sorsú Wagner Károly Erdészeti Szakkönyvtárunk otthona is, az itt található erdészeti emlékek hátterével - kiválóságaink fogadására — alkalmasnak bizonyult. Titkárságunk és a közép-magyarországi régióképviselő, Kertész József is mindent megtett azért, hogy a szép számmal megjelentek emlékezzenek erre a napra. Ezzel a találkozóval az 1999-ben már elkezdett hasonló kezdeményezést kétévente - ismétlődő jelleggel - egyesületünk újabb ünnepévé szeretnénk tenni. 1957-ben alapított Bedő Albert-díj 159-, az 1984-ben alapított Kaán Károly-díj 70- és a 2006-ban alapított Decrett József-díj 3 kitüntetettje, összesen 232 fő és közülük a még élő 132 (75+54+3) fő méltó a kiemelt figyelemre. Felhívásunkra jelentkező és magáról hírt adó 98 fő és 75 megjelenő meggyőzően demonstrálta a szakma iránt érzett elkötelezettségét. Igen, a közös ügy, ahogy Bedő Albert örök időkre megfogalmazta „gondolatomnak és munkásságomnak soha meg nem szűnő tárgya az erdő és hazám erdészetének jövője" -mindannyiunk számára fontos. Nem titkoltan, az OEE másfél éve újjáválasztott vezetése, kitüntetettjei ezen találkozójával napi munkájához is megerősítést várt. A rendelkezésre álló 5 óra, melyben könyvtárlátogatás és ebédidő is bennfoglaltatott, nem sok idő. Mégis arra elég volt, hogy a kilenc felszólalás és a szünetbeni kötetlen eszmecserék megtalálják szakmánk jelentős és főleg kritikus pontjait.
Az első és mindent átfogó kérdéscsoport múlt-jelen-jövő, s a teljes vertikum szintézisét adja. Tény, hogy a XX. század '5O-'6O-as éveinek munkásigazgatók által vezetett erdőgazdálkodása a magyar erdészet II. világháború utáni időszakának aranykora volt. De ne feledjük, hogy milyen szakmai színvonalat felmutató mérnöki kar volt mögöttük. Mi következett a '80-as évektől, de még inkább a rendszerváltás után napjainkig
a képzett erdészek irányítása mellett. Általános erkölcsi kopás volt a jellemző, mely a gazdálkodásban gyakori zavarokat, a kutatásban összezsugorodást, az oktatásban a gyakorlati oldal halványodását jelentette. A hatósági és tervezői szerep önállósága napjainkra a múlt ködébe veszett. Az állandó kompromisszumkeresés vezetett el pozícióvesztésünk jelenlegi szintjére. A bajt tetézi az a tény, hogy az egyéni érdekek dominanciája oly mértékű, hogy összefogásról nem beszélhetünk. A szakmának nincs érdekérvényesítő ereje. Az egyesületnek ezért nincs taktikázási lehetősége, csak határozott, karakteres bírálatokkal élhet igazsága védelmében. Ehhez a körhöz tartozik egy fontos humán megfontolás is. Itt van szakmánk derékhada, a tő mellett becsülettel helytálló technikusréteg. Rájuk zúdult a megváltozott világ minden negatív hordaléka, a modernizálás címén az 1965-ös 474 ha/kerületnagyság 2-4-szerese. De nem elégedettek az egyesületen belül elfoglalt helyükkel, szerepükkel sem. Elmondják, hogy nincs helyi csoportélet, hiányoznak a szakmai előadások. S nem egy erdész életpálya úgy zárul, hogy egy vándorgyűlésre sem jutott el. Ez már a megpróbáltatások kora.
A második nagy téma a paradigmaváltás a benne izzó és vitatott kérdésekkel.
Felvetődik, hogy a tudomány és gyakorlat évszázados eredményei nem kerülnek-e parkolópályára a divatos, bizonyos körök által szorgalmazott új erdőművelési gyakorlat tudományos megalapozása nélkül. Ilyenkor elvárt, hogy kellő kritikával és új vizsgálatok igényével lépjünk fel.
A fahasználatban az energiaipar túlzott előtérbe kerülése és az elsődleges
faipar háttérbe szorulása kapcsán kialakult leegyszerűsített faállomány-, illetve faválaszték-értékelés túlzott nagyvonalúsága veszélyeket is rejt magában.
Az új erdőtelepítések alapjául szolgáló parlagterületek országos felmérése, arányos, igazságos betervezése, a kivitelek szakmai megerősítése és érvényre juttatása továbbra is csak az erdészeti szolgálat hatáskörébe tartozhat, ha a táblát át is festették.
Ugyanezen szakmai bázison van az erdőtörvény jelentős módosításával — így többek között az erdőfenntartási járulék eltörlésével - járó felelősség és azon elemek beépítése, mely a tartamosság kívánt szintjét biztosítják.
A harmadik, egyesületi életünk jobbítását szolgáló gondolatkör is fontos kérdéseket érintett.
Lapunk szakjellegét az erdő- és vízgazdálkodás, az erdő és az éghajlatváltozás, a műszaki kérdések, a kereskedelem, a faipar, a közgazdaság területéről érkező írásokkal kell tovább erősíteni. Erről a helyről is erre biztatunk mindenkit.
A volt Alkotmány utcai székházunkhoz való „közelebb kerülés" érdekében több tiszteletreméltó javaslat hangzott el. A 2003-ban meghozott bírósági határozat azonban végleges elválást jelentett, ennek megváltoztatására nincs esély. A benne felújított erdészterem azonban elszakíthatatlan szálat jelent, s ennek életben tartását senki sem akadályozhatja meg.
A jövő évben lesz Bedő Albert halálának 90. évfordulója. Tiszteletére Kiss Ferenc 100 évvel ezelőtt - Ásotthalom határában - emlékerdőt telepített. Az utódok az emlékezésre ide hívnak majd bennünket. A székelyek pedig Kálnokra, emlékháza avatására. Mi pedig az FVM árkádjai alá egy szemlére megyünk, hogy ott is méltó helyet találjunk mellszobrának elhelyezésére.
A névtelen hősök emléke előtt a „H" betű alakzatú faültetéssel való tisztelgést — a három évvel ezelőtti felhívást megerősítve - a helyi csoportoktól változatlanul kérjük.
A találkozó optimizmusát dr. Madas András örökös elnökünk hozzánk intézett soraival szeretném erősíteni: „...az utóbbi években az OEE kilépett a védekező álláspontjáról, és az erdészet egyre inkább a magyar környezet sokoldalú védelmezőjévé vált, a társadalom szemében is."
A három kitüntetetti kör emlékszalagjának felhelyezése az OEE zászlajára a találkozó befejezésének szép gesztusa volt, ami - ha komolyan gondoltuk -mindannyiunk számára reményt ad.
Dr. Pethő József OEE elnök