2008. április 9.- Borneó szigetén, egy tiszta, hideg vizű patakban a kutatók rábukkantak egy kifejletten is tüdő nélkül lélegző békafajra.
A Barbourula kalimantanensis nevű béka az anyagcseréjéhez szükséges összes oxigént a bőrén keresztül veszi fel.
A tanulmány vezető szerzője, David Bickford, a szingapúri Nemzeti Egyetem biológusa elmondta a sajtónak: senki sem sejtette, hogy az állatnak nincs tüdeje, amíg véletlenül föl nem fedezték egy rutin boncolás folyamán.
A békát elsőként Bickford munkatársa, Djoko Iskandar, az indonéziai Bandung Műszaki Egyetemről írta le még 1978-ban egyetlen példány alapján. Nagyjából 15 évvel később találtak a halászok egy másik egyedre.
„Mindegyik példányt olyan értékesnek ítélték, hogy a tudósok nem akartak egy állatot sem boncolásra áldozni” – mondta Bickford. Csak akkor szánták rá magukat több béka fölboncolására, amikor nemrégiben egy borneói expedíció során is ráakadtak a fajra.
Evolúciós ritkaság
A négylábú élőlények közül eddig főként a szalamandrák között ismertek tüdő nélküli fajokat. A gilisztaszerű lábatlan kétéltűek vagy féreggőték között is található egy tüdő nélküli faj. Annak, hogy ez a ritka evolúciós „megoldás” kizárólag a kétéltűek között fordul elő, az lehet a magyarázata, hogy a víz és a szárazföld közötti életmódhoz alkalmazkodtak, és képesek a bőrön át is lélegezni.
A kutatók szerint a B. kalimantanensis tüdő nélkülisége valószínűleg a gyors folyású, hideg víz nagyobb oxigéntartalmához való alkalmazkodás következménye. A békának ráadásul alacsony az anyagcsere-sebessége, ezért kevesebb oxigénnel is beéri. Ráadásul a B. kalimantanensis – a többi békafajjal összehasonlítva – rendkívül lapos, ami növeli a bőr felületét.
David Wake, a berkeley-i California Egyetem biológusa és a kétéltűek evolúciójának szakértője egyáltalán nem lepődött meg a tüdő nélküli béka fölfedezésén. Elmondta, hogy a kétéltűek többségénél a gázcsere jelentős része a bőrön át zajlik. A légzés kisebb része hárul az egyszerű, zsákszerű tüdőkre. A tüdőkre leginkább a nászidőszakban kiadott hangokhoz van szükség. Wake szerint a biológusok inkább azt találják rejtélyesnek, miért csak ilyen kevés faj szabadult meg ettől a szervtől.
Sajnos az viszont ma már szintén nem meglepő, hogy a tüdő nélküli békafaj jövője is veszélyeztetett. A bányászati tevékenység üledékkel teszi zavarossá és higannyal szennyezi a vizet. Ráadásul a környéket a legális és az illegális fakitermelés is veszélyezteti, ami miatt növekszik a folyókba bezúduló víz mennyisége. Az éghajlat melegedése is a faj fönnmaradása ellen szól. Pesthy Gábor
