Az ERTI - MÁFI konzorcium
A szóban forgó tudományos konzorciumot, vagyis meghatározott időre szóló társulást az Erdészeti Tudományos Intézet, valamint a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) hozta létre annak érdekében, hogy közösen nagyobb eséllyel pályázhassanak a tudományos kutatáshoz szükséges pénz elnyerésére a Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP) keretében rendelkezésre álló alapból. A pályázat eredményes volt és így a konzorciumban dolgozó kutatók folytathatják tudományos vizsgálataikat annak a saját programnak a keretében, amely a következő hosszú címet viseli:
„Erdészeti beavatkozások fejlesztése az éghajlatváltozás káros hatásainak csökkentése érdekében, a természeti értékek megtartása mellett."
Lényegében a szálaló vágás és a tarvágás hatásait elemzik a tudósok a feltételezett klímaváltozás miatt egyre inkább szárazodó termőhelyi körülmények között. A projekt már három éve működik és ennek megfelelően ez a beszámoló ülés is már sorrendben a harmadik volt.
A helyszín
Közbevetve megemlítjük a helyszínnel kapcsolatban, hogy az a pompás idős angolparkban álló, klasszicista stílusban épített kastély, amely mellett a modern vendégfogadó felépült, idősebb kollégáink emlékezetében még, mint az egykori Erdészeti Nevelőotthon él, amelyet az ugyancsak egykori Országos Erdészeti Főigazgatóság létesített erdőben lakó erdészek gyermeknevelési-iskoláztatási gondjainak enyhítésére. Maga az épület valaha annak a gróf Tisza családnak a birtokában volt, amely az Országos Erdészeti Egyesület számára egyik legnagyobb elnökét (s egyik 1866-os alapító tagját), borosjenői és szegedi Tisza Lajos grófot adta, aki éppen 110 esztendeje, 1898-ban hunyt el.
A szervezők és a résztvevők
A konferencián a beszámoló előadásokat tartó tudományos kutatók mellett az erdőgazdasági termelésben (a magán- és az állami szektorban), valamint a szakigazgatásban dolgozók vettek részt szép számban.
A szervezés mindig hálátlan feladatának oroszlánrészét Szendreiné Korén Eszter, szakszervezetünk ERTI-ben dolgozó csoportjának titkára, valamint Szücsné Gaskó Éva ERTI vezető-technikus végezte példás alapossággal és sikerrel. Az elnöki funkciót Prof. Dr. Dr.h.c. Solymos Rezső arany okl. erdőmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja látta el, ugyancsak példásan kézben tartva az események menetét.
Nehéz helyzetben van a tudósító egy olyan kétnapos rendezvény esetében, amelyen 17 előadás és azokhoz kapcsolódóan még ennél is jóval több hozzászólás hangzott el. Nem is tudunk mást tenni, mint ötletszerű kiragadással néhány pillanatképet felvillantani a beszámoló ülés gazdag és értékes anyagából.
Ezt talán annál is inkább megtehetjük, mert az előadások írásos anyaga - színes ábrákkal gazdagon illusztrálva - elérhető az ERTI könyvtárában, Mátyus Krisztina könyvtárosnál. Kézbevételét annál is inkább ajánlhatjuk, mivel függelékként egy nagy szakirodalmi címgyűjteményt, bibliográfiát is tartalmaz a témakörhöz kapcsolódóan, amelyet Szücsné Gaskó Éva állított össze hatalmas munkával az ERTI könyvtárában megtalálható folyóiratokból és kiadványokból.
A középpontban: a klímaváltozás
Az előadások sorát dr. Szalai Sándor meteorológus (Országos Meteorológiai Szolgálat), a konzorcium elnöke nyitotta meg. S mindjárt a téma közepébe vágott „Éghajlati tendenciák és jövőbeli kilátások, különös tekintettel a vízellátottságra" című előadásával, amit rengeteg adattal és grafikonnal tett szemléletessé.
A hőmérséklet és a víz azután folyamatosan visszatérő motívuma volt valamilyen formában a további előadásoknak is. Az utóbbi másfél-két évtized adatsorai - a hosszú távú adatsorokhoz kapcsolva - nemigen hagynak kétséget afelől, hogy az éghajlat felmelegedőben és szárazulóban van. Ráadásul a folyók vízhozamának csökkenése következtében csökken a hasznosítható vízkészletünk is. Ezért sok szó esett a tanácskozás során arról, hogy valamiféleképpen vissza kellene fogni a lehulló csapadék elfolyását, vagy legalább is lassítani kellene azt, és így meghosszabbítani a talajok vízkészletét a tavasz után a vegetációs idő minél hosszabb tartamára. Hallhattunk is erre vonatkozó jó megoldásokat Somogyból.
A vízhiány, az aszályosság mellett nem kevésbé veszélyes a hőmérséklet emelkedő tendenciája. A biodiverzitás már 2-3 °C átlaghőmérséklet-emelkedés esetén is veszélybe kerül. Rohamosan tűnnek el élőlények, fajok és ez visszafordíthatatlan következmény.
A vízkészletek megőrzését segíti a termőhely, elsősorban a talaj jobb megismerése, amihez az agrogeológia is sok segítséget tud nyújtani. Ezt példázta dr. Kuti László (MÁFI) előadása.
Egyik baj hozza a másikat
Dr. Csóka György erdőmérnök, egyetemi magántanár, az ERTI Erdővédelmi Osztályának vezetője (Mátrafüred) előadásában plasztikus módon mutatta be, hogy a klíma kedvezőtlen változásai és azokon belül a jelentkező szélsőségek milyen biotikus és abiotikus károkat okoznak az erdőben. Az 1961-2007 között mért adatsorok egyértelműen növekvő kártrendeket tükröznek. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy két-három aszályos év után törvényszerűen súlyos rovarkár jelentkezése várható. Köztudott, hogy az enyhe telek is elősegítik a káros rovarok veszélyes túlszaporodását.
Új jelenség, hogy váratlanul túlszaporodnak egyes olyan rovarfajok, amelyek eddig is jelen voltak az erdőben, de szinte észrevehetetlen mennyiségben: például a fémes fűzbogár. Az észak-amerikai akác gubacsszúnyog pedig nemcsak hazánkban, de egész Európában ismeretlen volt korábban. Ám az utóbbi három évben Olaszország irányából kiindulólag váratlan és rohamos elterjedésbe kezdett a kontinensen.
Egy kőszegi példa
Szép Tibor, a Szombathelyi Erdészeti ZRt. fahasználati és kereskedelmi igazgatója elmondta, hogy kb. 1990-ig semmi gond nem volt a Kőszegi-hegységben szubmontán klímában álló szép lucfenyveseikkel. Az utóbbi években azonban hatalmas szúkárosítás lépett fel, ami egyértelműen annak tulajdonítható, hogy a térség átlagos hőmérséklete állandóan növekszik, csapadékösszege pedig állandóan csökken. Ennek következtében a fák legyengültek, a szúk pedig ezeket a védekező gyantatermelésre képtelenné vált fákat támadják meg. A kárfelszámoló és kármegelőző egészségügyi termelések következtében az üzemterv teljesen felborult, s a kitermelések miatt az első kivitelű erdőfelújítási feladataik is hatalmasan megnövekedtek. Ráadásul az erdőkért aggódó és a jelenségeket meg nem értő társadalmi tényezőkkel is meg kell birkózniuk, amihez igénylik a szakma erkölcsi segítségét.
Az elnöklő Solymos Rezső akadémikus rámutatott, hogy a klíma globális kedvezőtlenné válásával szemben mi, magyar erdészek keveset tehetünk, az erdőkárok elkerülése és mérséklése szempontjából azonban fontos a szükséges erdőművelési munkálatok elvégzése.
A pilisi üzemi kísérletek
Természetesen ezen a konferencián is szóba került a folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodási módszer, mint olyan, amely a legígéretesebbnek mutatkozik a biotikus és abiotikus erdőkárok kivédése, a legellenállóbb állományszerkezet kialakítása szempontjából.
Ezt a témát Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő ZRt. osztályvezetőjének előadása vezette fel. Amint elmondta, már tízéves üzemi méretű munkálatok tapasztalatival rendelkeznek ezen a téren. Mindegyik erdészetüknél van ilyen elvek szerint kezelt kisebb-nagyobb területük, amelyekből szálalóerdő-üzemosztályokat alakítottak ki és már figyelmet érdemlő ökonómiai adatsorokkal is rendelkeznek a módszer gazdaságosságát illetően. Az erdészeteknél létre hozott üzemosztályok területe 11.800 hektár.
A megoldás: a PS-módszer?
A röviden csak PS (Pro Silva) módszer néven emlegetett eljárással kapcsolatban Csépányi Péter elmondta, hogy fényigényes fafajok állományaiban is alkalmazhatónak tartják, bükkösökben pedig csak ebben gondolkodnak. „A várható klímaváltozás szempontjából ez a jövő erdőművelése!" - szögezte le az osztályvezető.
Szakköreinkben eléggé ismeretes, hogy a PS-módszerrel kapcsolatban háromféle viszonyulás tapintható ki a szakmai közmegítélésben: mellette, ellene és a kettő közötti óvatos közelítés. Valamiféle hasonló középső megnyilvánulást tapasztalhattunk ezen a konferencián abban a kis vitában, amely a PS-módszer közismert hazai zászlóvivője, Varga Béla erdőmérnök, egyetemi docens, valamint az elnöklő Solymos akadémikus között lezajlott.
Solymos Rezső ugyanis úgy vélte, hogy a vágásos felújítás, pl. a vonalas módszer is biztosíthatja a folyamatos talajborítottságot (feltéve persze, hogy sikerül).
Varga Béla szerint viszont a folyamatos talajborítottság szükséges, de önmagában nem elégséges feltétele a PS-módszer realizálásának, mert ennek lényege a vegyes, elegyes, többszintű, rapszodikus korösszetételű állományszerkezet, amely a diverzitást és a legnagyobb ellenálló képességet biztosítja az erdei ökoszisztéma részére.
Mindazonáltal figyelmet érdemlő Solymos akadémikusnak ez a felvetése, mert a fokozatos felújítóvágás eredményeként létrejövő természetes újulat megfelelő kezelés esetén jó kiindulópontot és megfelelő átmenetet képezhet a PS-filozófia által felvázolt állományszerkezet kialakítása felé.
Reméljük: az ERTI-MÁFI konzorcium beszámoló üléséről készített rövid ízelítőnk is elég volt annak érzékeltetéséhez, hogy a tudományos kutatás eredményei a piacgazdaság körülményei között sem nélkülözhetők erdőgazdálkodásunk további fejlesztéshez és ennek hasznos módszere a rokontudományok közötti összefogás. Dr. Király Pál