Ez az érzékenység az állami vagyon eladásával kapcsolatos bizonyos disszonáns jelenségek kapcsán, sőt már a rendszerváltást megelőző ún. spontán privatizáció időszakában alakult ki, s egyrészt a munkahely megőrzésével (vagy megszűnésével), valamint az erdők sorsával, jövőjével kapcsolatos. A magyar erdészet ugyanis bőséges tapasztalatokkal rendelkezik mind az 1945 előtti magánerdő-gazdálkodás következményeivel, mind az 1945 utáni állami erdőgazdálkodás eredményeivel kapcsolatban.
Az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény
Az Országgyűlés még a múlt év tavaszi ülésszakának utolsó napján, június 25-én megalkotta az új állami vagyontörvényt, de a köztársasági elnök azt megfontolásra visszaadta a Parlamentnek, így azután csak a szeptember 10-i ülésnapon került végleg elfogadásra, majd a Magyar Közlöny 2007. évi 121. számában, szeptember 17-én közzétételre.
A mellékletével együtt 22 közlönyoldalra rugó törvényt természetesen nem áll módunkban részletesen ismertetni. Csupán szövegében tallózva, néhány érdekesebbnek vélt részlet kiragadásával szeretnénk tagtársainkat ösztönözni behatóbb tanulmányozására - hátha szükségük lesz még rá.
A törvény preambuluma – egyetlen kiadós mondatban – leszögezi: az Országgyűlés az intézményes privatizáció lezárása után, az állami vagyonnal való gazdálkodás új, korszerű rendjének kialakítása, a hatékonyabb, eredményesebb, költségtakarékosabb, továbbá a nemzet számára tartós értékként megőrzendő vagyon védelmét, megőrzését szolgáló vagyongazdálkodás érdekében alkotta ezt a törvényt.
Eme szép bevezetésből azt olvashatja ki az olvasó, hogy az állami vagyonnal kapcsolatban annak eladása helyett védelmére, megőrzésére helyeződik át a hangsúly a vele való gazdálkodás során. Mindazonáltal elgondolkodtató, hogy mit értsünk az alatt, hogy „az intézményes privatizáció" zárult le.
Mi minősül állami vagyonnak?
Az I. fejezet I.§. (2) pont alatti felsorolásból erdészeti szempontból figyelmet érdemel az a/ dolog módjára hasznosítható természeti erő, valamint b/ az állami tulajdonban levő termőföldekből álló, külön törvényben szabályozott Nemzeti Földalap.
Csak kicsit is vájtfülű jogszabályolvasóban ez a „külön törvényben szabályozott" kitétel mindig fennakadást jelent mert bizonyos ügyeknek a főiránytól eltérő, külön utakra terelésére ad gyanúokot. Ez a kitétel ebben a törvényben többször is megismétlődik.
A 2.§./l/ pontja tételesen is leszögezi a preambulumból már megismert szándékot: a tulajdonosi joggyakorlás és vagyonkezelés feladata az állami vagyon megóvása, továbbá hatékony és gazdaságos működtetése a nemzeti vagyon megőrzése és gyarapítása érdekében, illetve vagyontárgyak értékesítése.
E ponttal kapcsolatban tekintsünk el most afölött a kis dilemma fölött, hogy nem tudjuk pontosan: mi a különbség az állami és a nemzeti vagyon között. Zavaróbb az a kis kukac, az a két kis szó, ami a mondat végén az „illetve" szó után ékeskedik. Mert felvetik a kérdést: a vagyont megőrizzük vagy értékesítjük?
A 4.§./l/ szerint az állami vagyon – rendeltetésétől függően – kincstári vagyon, illetve üzleti vagyon lehet.
Megint egy „illetve". Ha erdőben gondolkodunk, akkor reméljük, hogy az állami erdő közszolgálati vagyon, amelynek célja a közjó szolgálata és nem vagyonszerzés, vagyis nem üzleti vagyon. Gyarapítása pedig a közjó növelését szolgálja.
Ezt a reményünket látszik alátámasztani a 4.§72/ pont, amely meg is határozza: kincstári vagyon minden vagyonelem, amelyet törvény – ideértve e törvény mellékletét is – kizárólagos állami tulajdonba tartozó vagyonként forgalomképtelennek, illetve korlátozottan forgalomképesnek minősít.
Már megint egy „illetve". Ám mielőtt nagyon belénk rágná magát a gyanakvás, vegyük szemügyre a szövegben említett és roppant fontosnak tűnő mellékletet, amely a következő címet viseli:
A tartós állami tulajdonú társasági részesedéssel működő társaságok – az állami tulajdon arányának megjelölésével – a következők.
A felsorolásban szerepel mind a 22 állami erdészeti részvénytársaság!
Tagtársaink ezek után talán meg is nyugodhatnának, ha a jegyzék tanulmányozása közben nem merülne fel mégis egy-két aggályos gondolat bennünk. Az egyik az, hogy bár társaságaink az ún. védett állami vagyon kategóriájába kerültek, de egyetlen szó sem említi magát az állami erdőt, mint olyan vagyont, amelyhez nem lehet akár csak korlátozottan forgalomképes vagyontárgyhoz hozzányúlni. A másik ok pedig az, hogy a jegyzékben szerepelnek olyan zártkörűen működő részvénytársaságok is, mint pl. a Magyar Villamos Művek ZRt., a Magyar Posta ZRt. vagy a Szerencsejáték ZRt., amelyek feldarabolása és/vagy részbeni privatizálása ne merülne fel szinte naponkénti gyakorisággal a médiában.
A törvény általános rendelkezéseit – a 3.§. kivételével – azzal zárjuk a magunk részéről, hogy utolsó pontja kimondja: az állami vagyonnal gazdálkodó szerv – mint amilyenek erdészeti részvénytársaságaink is – közfeladatot ellátó szervnek minősül.
A vagyongazdálkodás szervezete
Az új vagyontörvény imént említett 3.§.-a kimondja: az állami vagyon feletti tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességét – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a Magyar Állam nevében a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (a továbbiakban: Tanács) gyakorolja. A Tanács a feladatait a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen működő Részvénytársaság (a továbbiakban MNV ZRt.) útján, annak ügyvezető szerveként látja el.
Amint az eléggé közismert, az MNV ZRt. mint végrehajtó szerv, három korábbi szervezet integrálása útján jött létre, ezek: az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő ZRt., a Kincstári Vagyoni Igazgatóság és a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet. Az összeolvasztási folyamat jogi nyomon követésétől el kell tekintenünk.
Az NVT hét tagból álló testület, amelynek tagjait – a miniszterelnök javaslatára – a köztársasági elnök nevezi ki. Ellenőrzését egy max. 11 tagból álló Ellenőrző Bizottság végzi, amelynek elnökét viszont a miniszterelnök nevezi ki és csak öt évre.
A vagyontörvény körüli első parázs vita éppen ezek körül a témák körül robbant ki, mivel a miniszterelnök által jelölt bizottság magát a miniszterelnöki beosztást is túlélheti, pl. a belpolitikai erőviszonyok megváltozása esetén. Ezt a gubancos témát nem is fejtegetjük tovább. Csupán még azt jegyezzük meg, ami szakszervezeti szempontból sem közömbös: az Ellenőrző Bizottság egyik tagját a miniszterelnök az Országos Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalának javaslata alapján nevezi ki.
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő ZRt.
Részvénytársaságainkat és azokon belül tagtársainkat közvetlenebbül érinti, és ezért jobban érdekli az állami vagyongazdálkodás operatív irányító szervezete: a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő ZRt. szervezete, működése, no meg személyzete. Erről a vagyontörvény III. fejezete rendelkezik.
A III.18.§./1/ pont szerint az MNV ZRt. jogállása: a Magyar Állam által alapított egyszemélyes részvénytársaság, amelynek részvénye forgalomképtelen... alapító okiratát és annak módosításait a Magyar Közlönyben közzé kell tenni.
Tegyük ehhez mindjárt hozzá: ez meg is történt az 1001/2008/ 1.25./ Korm. számú határozattal, s a Társaság módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt alapító okirata e határozat mellékleteként megjelent a közlöny idei 12. számában. Ez a melléklet azért is érdekes, mert már név szerint felsorolja a dr. Nagy János professzor által vezetett Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács, valamint a dr. Borbély Attila által vezetett Ellenőrző Bizottság tagjait és meghatározott, 2007. december 5-től 2012. december 5-ig terjedő időre kinevezi az MNV ZRt. vezérigazgatójául Tátrai Miklós Zoltánt.
Az MNV ZRt. szervezeti és működési szabályzatát már az NVT elnöke, Prof. Dr. Nagy János adta ki 2007 novemberében, a részvényesi jogokat gyakorló pénzügyminiszter jóváhagyásával (Magyar Közlöny, 2007/171. szám).
Az MNV ZRt. szervezete
Ebből az említett szervezeti és működési szabályzatból egy nagy és elég bonyolultnak tűnő apparátus képe tárul elénk. Megkíséreljük a lényeget röviden visszaadni.
A szervezet központból és területi irodákból tevődik össze. Élén a vezérigazgató, Tátrai Miklós áll. Belső törzskarának részletezését mellőzzük.
Az eltérő típusú vagyoncsoportokba tartozó állami vagyon kezelését három vezérigazgató-helyettes irányítja: az agrárportfolióért, az ingatlanvagyonért és a társasági portfolióért felelős vezérigazgató-helyettes. A területi irodák az első két vezérigazgató-helyettes szakmai irányítása alatt állnak.
Nem nehéz kitalálni, hogy az erdőgazdasági tevékenységet folytató társaságok irányítása és felügyelete az agrárportfolióért felelős vezérigazgató-helyettes (Benedek Fülöp, korábbi FVM államtitkár) hatáskörébe tartozik. Feladatai ellátásában három ügyvezető igazgató segíti: a Nemzeti Földalapért felelős üv. igazgató, az agrárgazdasági, továbbá az erdőgazdasági üv. igazgató. Utóbbi Horgosi Zsolt okl. erdőmérnök.
A szereplők
Az új szuperholding ügye természetesen az állami vagyon jövőéért aggódó közvéleményt, s ennél fogva a médiát is foglalkoztatta. Az elemzők megállapították, hogy a jelenlegi kormányhoz abszolút lojális, megbízható gárdáról van szó, s ezen belül is megfigyelhető Kelet-Magyarország „előretörése", amit az ugyancsak onnan származó Veres János pénzügyminiszter befolyásának tulajdonítanak.
Dr. Nagy János, a Debreceni Egyetem rektorhelyettese az ÁPV. ZRt. múlt év augusztusában kinevezett utolsó elnöke volt, s a Miniszterelnök 79/2007/XI.9./ME számú határozata az ÁPV Zrt. Igazgatósága elnökének és tagjainak visszahívásáról, mentette fel ez alól a tisztsége alól. (Magyar Közlöny, 2007/151. szám, november 9., 10606.p.) Személyéről „Megbízható vagyonkezelők" címmel a következő jellemzést írta a „Népszabadság" című napilap 2007. október 5-i száma:
„Nagy az ismeretlenségből lépett a vagyonkezelési területre, igaz, Veres Jánossal már korábban ismerték egymást. Az elnök augusztusig életét a növénykutatásnak szentelte –mindvégig a debreceni egyetemen oktatott, kutatott. Tavaly kapta meg például a Széchenyi-díjat (a tudományos élet Kossuth-díját) a fenntartható növénytermesztési módszerek többtényezős komplex fejlesztése terén kifejtett, nemzetközileg is széleskörűen elismert kutatási tevékenységéért, a vállalatokkal szoros együttműködésben végzett rendkívül eredményes fejlesztési munkásságáért."
Ugyanebben a fiatal, 32-33 éves Tátrai Miklós vezérigazgatóról a következőket olvashatjuk:
„Tátrai egyébként eddigi, kizárólag igazgatási karrierjének jelentős részét Veres János pénzügyminiszter munkatársaként töltötte. A közgazdasági egyetem után a költségvetési bizottság akkori szocialista elnöke, Szekeres Imre (ma honvédelmi miniszter, MSZP-elnökhelyettes) mellett kezdett, majd Veres János alelnök mellett folytatta. Egy kis kitérő volt csupán a környezetvédelmi tárcánál töltött három év, ahonnan 2006 novemberében tért vissza az MSZP alelnöki posztját is betöltő pénzügyminiszter mellé... Akkor államtitkári (ti. pénzügyi – K.P.) kinevezése meglepetésnek számított, s a mostani is kicsit az: korábban Szilvássy Györgyöt, a titkosszolgálatokért felelős tárca nélküli minisztert emlegették biztos várományosként".
Benedek Fülöpöt, az erdészettel (és a vadászati joghasznosítással) kapcsolatos feladatokat is ellátó vezérigazgató-helyettest talán nem szükséges bemutatnunk Olvasóinknak, amint mondani szokták: „régi motoros" már az agrárium területén.
Horgosi Zsolt erdőmérnök, aki erdészeti üv. igazgatóként tulajdonképpen az 58 évesen nyugállományba vonult Gémesi József örökébe lépett ebbéli minőségében, szintén nem ismeretlen a szakmában. Korábban már dolgozott az ÁPV Rt. agrárgazdasági üv. igazgatóság kötelékében, majd a szolnoki székhelyű Nagykunsági Erdészeti ZRt. vezérigazgatója lett. Úgy hírlik, hogy vérbeli erdész és jó vállalatvezető volt, aki nem könnyű szívvel hagyta el ezt az állását. Reméljük, hogy sem ő, sem a szakma nem járt rosszul ezzel az álláscserével. Persze, minden azon múlik, hogy az állami pénzügyi politika mekkora mozgásteret enged a számára. Csapata: Klemm József erdőgazdasági üv. igazgatóhelyettes, Károlyi Noémi vezető portfolió menedzser, Dalvári Vince és Dobó László portfolió menedzserek, valamint Pintér Zoltán és Tölgyesi Krisztina menedzserek.
Befejezésül felhívjuk T. Olvasóink figyelmét arra, hogy cikkünk figyelemfelhívó- tájékoztató jellegű írás, nem készült jogászi felkészültséggel és igényességgel. A téma iránt érdeklődők számára nem helyettesítheti a cikkben említett, vagy a tárggyal összefüggő, de nem említett jogszabályok behatóbb tanulmányozását. Dr. Király Pál