Ez a definíció szerepel a Munka Törvénykönyvében (1992. évi XXII. Törvény) a munkabalesetek meghatározására. Az egészségbiztosításról szóló rendeletekben üzemi baleset néven szerepel ez a fogalom, melynek jelentése azonban érdemben megegyezik a munkabaleset fogalmával.
Az erdőgazdálkodásban előforduló balesetekről statisztikai adatokat az OMMF (Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség) munkavédelemért felelős osztálya negyedéves gyakorisággal állít össze. Az alábbi táblázatban a 2002-2006 között történt erdészeti munkabaleseti adatok szerepelnek.
Az erdőgazdálkodásban előfordult munkabalesetek száma
a sérülések súlyossága szerint, Magyarországon 2002-2006 között:
3 napon túl nem súlyos súlyos életveszélyes halálos összes
év gyógyuló csonkulás csonkulás sérülés* munkabaleset munkabaleset
2002 126 0 0 2 5 133
2O03 143 2 2 2 5 154
2004 119 1 1 3 3 127
2005 144 3 0 2 4 153
2006 94 6 1 2 5 108
össz. 626 12 4 11 22 675
*Életveszélyes sérülések, beszélőképesség elvesztése, torzulás, bénulás, elmezavar esetei. Forrás: OMMF
A balesetek túlnyomó többsége közvetlenül a fakitermelés (felkeresés, döntés, gallyazás, darabolás, vágástéri faanyagmozgatás) során keletkezik.
Az erdőművelési, erdővédelmi vagy erdészeti igazgatási munkafolyamatok körében sokkal ritkábban fordul elő munkabaleset.
Súlyos probléma, hogy az erdei munkások kisebb sérüléseiket gyakran eltitkolják. Ezt vagy saját megfontolásból, vagy munkaadójuk tanácsának engedelmeskedve teszik. Németországi felmérések alapján kimutatható, hogy hazánkban legalább kétszer annyi (bejelentési kötelezettség alá eső) munkabalesetet titkolnak el a sérültek, mint amennyit valójában bejelentenek. Ennek alapján becsülhető, hogy 400-450 a sérülések valódi száma. Ez azt jelenti, hogy az erdőgazdálkodásban évente, legalább minden tizedik munkavállaló szenved balesetet munkavégzés közben (Németországban a hivatalos adatok szerint minden nyolcadik).
Komoly probléma, és a munkabalesetek rendkívül magas számának egyik fő gyökere, hogy a magyar fakitermelők csak elvétve használják, ill. birtokolják az egyéni védőfelszereléseket (sisak, arcvédő rostély, hallásvédő fültok, kesztyű, vágásbetétes nadrág, csizma vagy bakancs). Ezen balesetek (főleg a könnyebb sérülések) száma és súlyossága jelentősen csökkenne, ha a munkavállalók és a munkáltatók is több figyelmet fordítanának az egyéni munkavédelemre.
Egyetlen járható út a munkabalesetek számának és súlyosságának csökkentésére az erdőgazdálkodás résztvevői számára a továbbképzési modellek kidolgozása és bevezetése. Számos szakmában kötelező továbbképzéseket szerveznek a szakmai érdekképviseletek és szakképző intézmények a szakmát művelők számára, és erre égető szükség mutatkozik az erdészetben is. Ennek a továbbképzési modellnek a kidolgozása, bevezetése és finanszírozása aktuális szakmai kihívás az erdőgazdálkodásban.
A fakitermelési munkaterületen egy 42cm tőátmérőjű 22m magas fa, döntése közben a 4 m távolságban lévő 15 cm vastag 12 m magas lábon álló fát magával húzta. Lehajlította, csúcsa letörött, majd visszavágódott és a földtől 3 m magasságban eltörött. A lendületben lévő fa vége a védősisak nélkül dolgozó fakitermelőre vágódott, aki a helyszínen életét vesztette. (OMMF: Tájékoztató a munkabalesetek alakulásáról, 2005)