Tartalmát elmondja alcíme: Vadászati emlékhelyek Magyarországon. Ebből azután már kikövetkeztethető a címadás is: tisztelgés, főhajtás ez a könyv mindazok előtt, akik a magyar vadászatnak a mához vezető útját munkájukkal, vagy esetleg akár életük feláldozásával kikövezték.
E nemes szándék méltó megvalósítása ez a gyönyörű kötet. A szerző a könyv szerkezeti felépítése szempontjából azt a megoldást választotta, hogy megyénkénti csoportosításban tárgyalja az ott található vadászati emlékhelyeket. Nagy értéke, hogy szinte valamennyi emlékhelyet: táblát, kopjafát, épületet, szobrot, emlékkövet, forrás-foglalást és az emlékhelyek több más műfaját színes fényképen mutatja be, s ahhoz kapcsolja a szükséges tudnivalókat. Néhány régi fekete-fehér dokumentumfotó a sok színes kép között csak fokozza a kötet hangulatát. Miként az is, hogy a könyv fejezeteit képező megyenevek alatt azok címere látható színesben; hátoldalukon pedig vadászati tárgyú műalkotások fotója.
Persze, a kötözködő kicsinyesség mindig fennakadhat olyan témákon, hogy pl. egy szarvast ábrázoló szobor (mint amilyen a borítón látható nagyszerű szarvasbika-csoport is) minősülhet-e önmagában vadászati emlékhelynek, ha egyébként nem is annak szánták? Másként kérdezve: egy vadászati tárgyú köztéri képzőművészeti alkotás, mint díszítő motívum, automatikusan emlékhelynek is minősül? Avagy a vadásztrófeákkal dekorált vadászházak úgyszintén, csak azért, mert régiek és esetleg számos vadász fordult meg falaik között?
Úgy véljük, Fáczányi Ödön is, és az adatgyűjtésben közreműködött azon számos személy, akiknek nevét mindjárt a könyv elején felsorolta, helyesen járt el, amikor ezt tette. Az emlékhely-gyűjteménynek, kvázi katalógusnak ugyanis van egy olyan meghirdetett funkciója is, hogy hozzájáruljon azok megőrzéséhez, fenntartásához. S eme szempont miatt egy-egy ilyen érték inkább kerüljön be kétszer a gyűjteménybe, mintsem, hogy egyszer kimaradjon.
A 280 oldalas könyvet a Nimród Vadászújság és az Országos Magyar Vadászkamara jelentette meg, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szervezési és anyagi támogatásával. Finom műnyomópapíron készült, jól olvasható, szép tipográfiával. Az érdekes, szép ábrákhoz kitűnő stílusban megírt, Fáczányi Ödöntől megszokott olvasmányos szöveg társul. Használatát a könyv végén elhelyezett alfabetikus személy-, név- és emlékhelymutató teszi könnyűvé. Beszerzését ajánlhatjuk mindazoknak, akik szeretik a természetet, a vadászatot, s a szép, érdekes és értékes könyveket. Dr. K. P.
2008./2. július - Tudtuk, hogy készül - hiszen lapunkban mi is kértük egy felhívásban tagtársainkat, hogy adatszolgáltatással segítsék a szerző: Fáczányi Ödön munkáját. Tehát vártuk már nagyon megszületését, s íme: már kézbe vehető a pompás mű, amely a „Fejet hajtunk" címet viseli.