Újabb állomásához érkezett a védett erdőkért vívott csata a környezetvédelem és az állami erdészetek között: nyolcezer hektár erdő kerül át a nemzeti parkokhoz. Az erdészeti-vadászati lobbi ellenállása miatt ez az eredetileg tervezett terület alig ötöde. A Bükkben, a Börzsönyben vagy az Őrségben egyelőre marad a tarvágós tűzifatermelés.
A magyar nemzeti parkok erdeiben két állami vagyonkezelő tevékenykedik: az egyik célja az élőhelyek, a talaj és a klíma védelme, a másiké a profitorientált fakitermelés. A két szempont óhatatlanul ütközik, amit a nemzeti park közepén letarolt hegyoldalakba ütköző látogatók nap mint nap észlelnek. Az ország erdős nemzeti parkjaiban, például a Bükkben, Aggteleken vagy az Őrségben a terület jelentős részén ipari fatermelés folyik, igaz, természetvédelmi szabályokkal gúzsba kötve.
A Bükkben például majdnem a teljes terület az Északerdő Zrt. kezelésében áll, a nemzeti park igazgatóságának gyakorlatilag nincs saját kezelésű területe. A parkok törzsterületén lévő 150 ezer hektár sorsáról több mint egy évtizede folyik a huzavona a két ágazat között. Az állami erdészetek 12 éve "ideiglenes" vagyonkezelői joggal felruházva kezelik területeiket. Küszöbön áll a végleges vagyonkezelői szerződések megkötése, ami akár 50 évre bebetonozhatja a jelenlegi állapotokat. Nem csoda, hogy megindult a versenyfutás a védett erdőkért a két csoport között.
Kopasz hegyoldalak
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium azt az álláspontot képviselte, hogy a teljes 150 ezer hektáros erdőterület kerüljön át a nemzeti parkok igazgatóságainak kezelésébe. Sólyom László köztársasági elnök is évek óta szorgalmazza az átadást. Az erdészeti cégek megtarthatnák a tájvédelmi körzetek erdeit - igaz, a civil természetvédő szervezetek szerint már ez a kompromisszum is messze van az ideális állapottól. Ők az egész erdészeti szakigazgatás átsorolását követelik a környezetvédelmi tárca alá, valamint a természetvédelmi szempontok érvényesítését minden védett területen.
A tájvédelmi körzetek esetében olyan nagy természeti értékű, akár nemzeti parkká minősíthető tájegységek erdeiről is szó van, mint a Zempléni-hegység vagy a Mátra. "Miközben a szomszédos országok mind rendelkeznek viszonylag nagy kiterjedésű, háborítatlan erdőterületekkel, Magyarországon a védett területek döntő hányadán vágásterületeket létrehozó erdőgazdálkodás folyik, ami számos élőlénycsoport, köztük védett orchideák, énekesmadarak, kisemlősök életfeltételeit veszélyezteti " - szögezi le a World Wildlife Fund magyarországi képviselete, amely a tájvédelmi körzetekben kötelezően előírná a szálaló erdőgazdálkodás folytatását, a parkokban pedig teljesen megszüntetné a fakitermelést. Az állami erdészetek működését egyébként a zöldek teljes - most elérhetetlen távolságban lebegő - sikere sem bénítaná meg, hiszen az állami erdők 65 százaléka nem védett területen található. A fakitermelés kiszorítása a nemzeti parkokból nem hagyná bútor- és tűzifa nélkül az országot. A költségvetés számára a 19 erdészeti zrt. minimális, évi 1-2 milliárdos bevételt termel. A természetvédők ezt a milliárdos árbevételhez képest irreálisan alacsonynak tartják, és felvetették, hogy az üvegzsebtörvény hatályát ki kellene terjeszteni a cégekre.
A nagy cél helyett egyelőre szerény, de valós eredmények vannak. Augusztus elején a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács 8000 hektár erdő átsorolásáról döntött (erről egyébként két éve kormányhatározat is született). A környezetvédelmi tárca a Heti Válasz kérdésére megerősíti, hogy az eredeti kezdeményezés 35 ezer hektár átsorolásáról szólt, de végül csak a terület ötödéről született döntés. A minisztérium szerint további 20 ezer hektár átadása előkészítés alatt áll, elsősorban az Aggteleki, a Körös-Maros és a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban (az igazi nagy falatnak számító területekhez, a Bükkhöz vagy Gemenchez tehát továbbra sem nyúlnak). A tárca szerint a folyamat lassúságának oka az erdészeti lobbi ellenállása.
Nagyragadozók
A jórészt az erdészeti zrt.-k által fenntartott Országos Erdészeti Egyesület tiltakozott az átadás ellen. A cégek számíthatnak a jó politikai kapcsolatokkal rendelkező vadászati lobbira is - a vitákban újra meg újra előkerül a vadászó politikusok számára döntő érv, hogy a nemzeti parkok kitilthatják őket az általuk kezelt erdőkből. A félelem nem megalapozott, mert a magyarországi viszonyok között nagytestű ragadozók hiányában kizárólag vadászattal lehet kordában tartani az őzállományt, ezért a parkok is vadásztatnak. A háttérben folyó viták során az az érv is előkerült, hogy ha a védett erdők a nemzeti parkokhoz kerülnek, a maradékot előbb-utóbb szétprivatizálják. Ez a "realista" érvelés legfeljebb abban sántít, hogy elvileg a teljes erdőterület állami kézből ki nem adható vagyon. Ráadásul egy esetleges privatizáció során borítékolható, hogy a 19 zrt. mai, jelentős részben politikai káderekkel teletömött vezetősége jut jó pozíciókhoz.
Még a most átadandó 8000 hektár erdő körül is folynak utóvédharcok. Legalábbis erre utal, hogy az egyik érintett nemzeti park, a kiskunsági vezetése nem volt hajlandó nyilatkozni lapunknak az ügyről, amit még "folyamatban lévő"-nek tekintenek. A Duna-Ipoly (650 hektár) és az Aggteleki Nemzeti Park (1400 hektár) esetében azért nem került még pont az átvétel végére, mert az erdei vagyonelemek (vadászházak, burkolt utak) átsorolását a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vagy másfél éve nem engedélyezi.
Szikes tölgyes
A Hortobágyi Nemzeti Park esetében már nincsenek vitás kérdések. A park már tavaly decemberben megállapodást kötött a Nyírerdő Zrt.-vel ezer hektár átadásáról, amit az Északerdő Zrt. 200 hektárral egészít ki. Mivel a park majdnem teljes területe állami tulajdon, a Hortobágyon megvalósul az ideális állapot: az egységes, természetvédelmi célú vagyonkezelés. A nemzeti park korábban számos szövetkezeti és magánerdőt is vásárolt.
"Jórészt tölgyesekről, részben telepített, részben az eredeti növénytársulási viszonyokat őrző állományokról van szó. Az Ohati-erdő, az újszentmargitai Tilos-erdő, a Kácsasziget és a Göbe-erdő a legjelentősebb a most átkerülő területek közül. Ezeken a szétszórt, mozaikos erdőterületeken az erdészet korábban sem folytathatott jelentős hasznot hozó gazdálkodást. A Tilos-erdő, amint a neve is mutatja, réges-rég kihasználatlan, vagyis megmaradt természetes állapotú erdőrezervátumnak" - vázolja a helyzetet Gyarmathy István, a park szakmai igazgatóhelyettese.
A hortobágyi példa cáfolja az erdészeti lobbi azon érvét, hogy a nemzeti parkoknál nincs meg a megfelelő szakértelem, illetve az erdők átadása munkahelyek elvesztésével járna. Hortobágyon máris hét szakképzett erdész dolgozik a park 7000 hektárnyi erdejében - ez az arány nem rosszabb, mint az erdészeteknél. Valójában a természet közeli viszonyokat teremtő, szálaló erdőgazdálkodás és a tájidegen állományok fokozatos lecserélése őshonos fajokra munkaigényesebb módszer a tarvágásnál, jó erdészekre tehát a természetvédelemnek is szüksége lesz. Zsuppán András