Még az is megtörtént, hogy egy-egy előadó ugyanazt a kérdést másként ítélte meg, de ezt mindenképpen a tanácskozás előnyére kell írnunk. Elég csak elolvasni a meghívóban szereplő tájékoztatást, s szóhasználata alapján már tudjuk, hogy ki miként viszonyul ehhez a témakörhöz. Például: „helyzete", „reményei", „lehetőségek", „korlátok", „dilemmák".
Marosvölgyi Béla professzor, a Magyar Biomassza Társaság elnöke évek óta járja az országot és tájékoztat arról, hogyan állunk, mennyit fejlődtünk, legfőképpen a fás szárú energetikai ültetvények dolgában.
Balogh Béla, a Magyar Megújuló Energia Szövetség elnöke a lehetőségek és a korlátok számbavételénél gyakran fogalmazott szkeptikusan, de mondandóját szakmailag hiteles adatokkal támasztotta alá. Az energetikai mérlegen túl azért hasznos volna, ha a biomasszát úgy is látná, mint egy olyan eszközt, amellyel a levegő megnövekedett szén-dioxid- (s egyéb üvegházhatású gáz-) tartalmát kézben tudjuk tartani.
Előbb ki kell vonni
Ismételten szükségét érzem annak, hogy ezt a témát feszegessem, mert kevesen figyelnek fel arra, hogy mielőtt a biomasszát elégetnénk, azt előzőleg fotoszintézissel elő kell állítanunk, azaz előbb kivonjuk a szén-dioxidot a levegőből, s csak utána kerül az oda vissza. Ezzel szemben a fosszilis energiahordozók mindegyike az elégetés során csak növeli a légkör szén-dioxid-tartalmát, ám előzőleg (most, tavaly, tavalyelőtt) nem vont ki semmilyen üvegházhatású gázt a levegőből.
Falusi János, a GK Kht. repcenemesítője előadásából kiderült, hogy vannak jó hazai fajtáink, ezek télállóak, s újabban ők is nagy figyelmet szentelnek a különböző hibrideknek. Még annyit jegyezzünk meg tőle, hogy a repce genetikusan roppant plasztikus növény, hisz a második világháborúban vettük észre, hogy egyáltalán van, aztán a nagy erukasav-tartalmú fajtákból szinte egy évtized alatt eruka-savmentes anyagot állítottak elő a köztermesztés számára. A növény plasztikusságát azért hangsúlyoznám minden korábbinál jobban, mert ez egyúttal a jövőbeni lehetőségeket is előrevetíti. Azaz kevesen merik elhinni azt, hogy mekkora teljesítmények hozhatók még ki az őszi káposztarepcéből.
Érvek, vélemények
Az előadások sorában Frank József kutatóprofesszor a napraforgó olaj felhasználásának dilemmáját járta körül, azt, hogy élelmiszer vagy hajtóanyag készüljön-e belőle. Kitűnő adatokkal támasztotta alá véleményét, ám egy megjegyzés ide is kívánkozik. Az ő számai szerint Brazíliában évente 325 ezer hektár erdőt égetnek fel, s ezáltal közrejátszanak „a Föld tüdejének" rongálásában.
A viszonyításhoz néhány adatot: Brazília területe 851 millió (!) hektár, s ennek közel a fele erdő, őserdő. Ehhez képest a 325 ezer hektár a statisztikai hibahatáron belül elhanyagolható tétel. Egyébként is, ott az erdő újrasarjad, s 18 éven belül visszaáll az eredeti rend, míg ugyanehhez Magyarországon 90 év szükséges.
Petróczi István azt boncolgatta, hogy a búza lehet-e a hazai bioetanol program része. Kiderült, hogy a nemesítők célirányos munkával itt is meghökkentő eredményeket tudnak felmutatni, főleg a hektáronként elérhető nettó keményítő mennyiségét tekintve, s ehhez vannak megfelelő búzafajták és még ott a tritikálé is.
A felsoroltakon kívül több előadás is elhangzott, ám ezekkel most azért nem foglalkozunk, mert már megjelentek a Magyar Mezőgazdaságban (cirok, silócirok, cukorcirok) vagy érdekességük miatt külön is írunk róluk. Viszont nagyobb teret szentelünk most annak a beruházásnak, amely Hódmezővásárhelyen valósul meg, s amelyről első kézből származó információkat kaptunk. Tesszük ezt azért is, mert ez ügyben túl sok az úgynevezett „jól értesült", holott legtöbbjüknek a tényekről és a lényegről minimális a fogalma.
Az előadást Gombos András nyugalmazott államtitkár tartotta, de fontosnak érezte bemutatni a Central EU Bio-fuels Hungary Kft. jelenlévő ügyvezető igazgatóját, Nemes Ervint. Mindez arra utal, hogy a feldolgozó immár teljes egészében magyar befektetők tulajdona, s mint kiderült, július 25-én a részvényeket valóban megvásárolták az ausztráloktól.
Azért döntöttek így, mert megítélésük szerint ehhez jók az adottságok a Kárpát-medencében, megvan a kormányzati elkötelezettség, és a keletkező mellékterméket tudják kezelni az állati takarmányozáson keresztül. Biodízel-gyártásra irányították a figyelmüket, ezért olajos magvú növényeket vettek figyelembe, mégpedig a helyi körülmények között jól prosperáló, úgynevezett nagy olajsavtartalmú napraforgóra. Felméréseik szerint erre a termékre 30 évre előre keresleti piac mutatkozik, az észterizáló üzemek már most is egyharmados kihasználtsággal működnek.
Ideális a helyszín
Hódmezővásárhely kiválasztásában az játszott döntő szerepet, hogy a helyi vezetés nagyon pozitívan állt a megvalósításhoz, ugyanakkor a számba vett napraforgó-termelői körzet (nem csak Magyarország, hanem Románia és Szerbia is) centrális helyén található. Az ipari parkban elkészülő gyárban évente 500 ezer tonna alapanyagot dolgoznak fel. Ez azt jelenti, hogy naponta 75 kamionnyi árut kell be-és kiszállítani. Most a legnagyobb gondjuk, hogy a különböző hatósági engedélyeket december 31-éig megszerezzék. Jellemző, amit erről mondott Gombos András: a 30-40 milliárdos üzem teljes megépítése, kivitelezése gyerekjáték ahhoz képest, ahogyan egy-egy hatósági igazolást meg lehet szerezni. Ügy tervezték, hogy előbb a növényi olajprés üzemrészt, azután a biomassza-erőművi részt, majd harmadik lépcsőben az olajfinomítót építik ki, ám az első két lépcsőt most összevonták, gyorsítják. Jelenleg az acél beszerzése nehezíti a kivitelezést, de a próbaüzemet 2010. áprilisában elkezdik. Évente 180-220 ezer tonna étkezési minőségűre finomított olajat állítanak elő, s ezt azért teszik, hogy oda értékesíthessenek (élelmiszer vagy energia), ahová jobban megéri.
-AVAR-