Szélerőműfarmokkal pöttyözött Alföld, napkollektoros tanyák, hőszivattyúval fűtött belvárosi irodaházak, biodízel-meghajtású városi buszok, energiafű-ültetvények - egy tiszta és modern, posztindusztriális Magyarország, ami nem függ az orosz gáztól, városai nem fuldokolnak a szmogban, és maradék széntartalékait nem égeti el korszerűtlen erőművekben. Ez a vízió nem fog megvalósulni 2020-ra, de legalább az első lépéseket kénytelenek leszünk megtenni. Noha sem a mindenkori kormány, sem a kevéssé környezettudatos magyar lakosság nem tartja elsődleges fontosságúnak a megújuló energiaforrásokra való átállást, az uniós csatlakozással nyakunkba szakadt egy kötelezettség, aminek teljesítése az egyik legnehezebb kihívás a következő másfél évtizedben. Ha csak a felét sikerül megvalósítani annak, amit Brüsszel elvár tőlünk, már az is több, mint amire magunktól hajlandóak lennénk.
Az acél-üveg elefántcsonttornyokba zárkózó brüsszeli bürokraták néha értelmesebb dolgokkal is foglalkoznak, mint az uborka hajlásszöge. Az Európai Bizottság 2007 januárjában javasolta, hogy összeurópai szinten 2020-ig tegyék kötelezővé a megújuló energiaforrások legalább 20 százalékos alkalmazását. Az előterjesztést a tagállamokat képviselő tanács és az Európai Parlament elfogadta, így része lesz a szervezet várhatóan 2009-ben megszülető energia- és klímastratégiájának. A környezetvédelmi
elkötelezettség tanúsítása mellett a cél az energiapolitikai kiszolgáltatottság csökkentése, az orosz gáztól és az arab olajtól való függés lazítása, valamint a technológiai versenyben való helytállás. Ambiciózus célokat máskor is kitűztek maguk elé az európaiak - 1997-ben például úgy gondolták, hogy 2010-re a megújuló források alkalmazása uniós szinten elérheti a 12 százalékot, ami nyilvánvaló, hogy nem fog teljesülni.
Lemaradók
Az egyes országok elé most különböző iránycélokat tűztek, azon az alapon, hogy a gazdagoktól nagyobb áldozatok várhatók el. Magyarországnak nem kell teljesítenie a 20 százalékos átlagot, nemzeti szinten egyelőre
elég lesz a 13 százalék. A magyar kormány ezt is soknak tartotta, és alacsonyabb limitért lobbizott - ugyanis már ahhoz is gigászi erőfeszítést kell tennünk, hogy ezt a szerény célt valahogy elérjük.
Megteheti-e a 2020-as magyar kormány, hogy széttárja a kezét, és azt mondja, „Mi megpróbáltuk, de nem sikerült!"? A rendszer úgy van felépítve, hogy munkára ösztökélje a lemaradókat. 2010-re minden országnak le kell tennie az asztalra egy nemzeti cselekvési tervet, és utána kétévente jelentést kell tennie az uniónak a megvalósításról. Ha látszik, hogy nem közelítünk a célokhoz, újraíratják a stratégiát. Ha a magyar állam ezután sem teszi meg a szükséges intézkedéseket, akkor az Európai Bizottság eljárást indíthat. Hercsuth Andrea, a bizottság magyar szakértője szerint ennek ellenére sok minden előfordulhat, mert az uniós intézmények sem egységesek. A tagállami érdekeket képviselő tanács beépítene egy vis maior hivatkozást az irányelvbe, amivel felpuhítaná a tervet, viszont a parlament pénzügyi következményeket helyezett kilátásba a tohonya tagállamok ellen. Az eredmény valószínűleg a szokásos európai kompromisszum lesz.
A kiinduló helyzet siralmas. Magyarország energiafelhasználásának 2004-ben alig 3,7 százalékát fedezték megújuló forrásokból, ugyanekkor az EU 25-ök átlaga 6,2 százalék volt. Az ország gázfüggése viszont erősebb az európai társakénál: 44 százalék áll szemben az uniós átlag 24 százalékkal. A gáz pedig elsősorban a nagyhatalmi terveket szövögető oroszoktól jön. Ami a megújuló forrásokat illeti, az 1990-es évek közepétől arányuk alacsony szinten stagnált, s csak 2003-tól figyelhető meg szerény növekedés.
Noha a megújuló energiákról mindenkinek karcsú szélkerekek és trendi napkollektorok jutnak az eszébe, az unióban a megújuló energia 90 százalékát a vízenergia és a biomassza jelenti. Magyarországon a vízenergia jelentősége elhanyagolható, ezért nálunk a 90 százalékot a biomassza teszi ki, minden más csak bokréta az energiaügyi miniszter kalapján. A biomassza 90 százalékán belül is 47,4 százalék a tűzifa aránya. Némi cinizmussal azt is mondhatnánk, ez nem posztmodern, hanem premodern szerkezet - még negyven hátrányos helyzetű falut rákötnek a földgázhálózatra, és megújuló energiafelhasználásunk drámaian visszaesik.
Három a magyar energia
A megújuló energiaforrásokat három területen lehet felhasználni: a villamosenergia-termelésben, a hőtermelésben és a közlekedésben. A legtöbb szó az elsőről esik, noha a hőtermelés legalább ilyen fontos terület, mert energiafelhasználásunk majd fele az épületek fűtésére, hűtésére és a melegvíz szolgáltatásra megy el. A megújuló energiaforrásokat - ellentétben az áramtermeléssel - a hazai energiapolitika ezen a területen nem támogatja, így nincs anyagi ösztönzés az új beruházásokra. Az ország hőellátásának háromnegyedét importált földgázzal oldják meg.
A villamosenergia-termelés területén az uniós csatlakozáskor Magyarországnak kötelezettséget kellett vállalnia egy bizonyos százalék elérésére 2010-ig. Ezt az össztermelés 3,6 százalékában állapították meg, ami nem volt túl merész terv - a legalacsonyabb arányszám az unióban. A
megújuló energiaforrások aránya már 2OO5-re elérte a 4,5 százalékot. Büszkeségre azonban semmi okunk, hiszen vannak országok, amelyek az energiatermelésük 40-60 százalékát megújulóból fedezik, például Ausztria vagy Svédország, igaz, ez az ő esetükben főleg vízenergiából származik, de még az atomerőmű-nagyhatalom franciák is elérik a 10 százalékot.
A vállalást jórészt úgy teljesítettük, hogy öt fosszilis tüzelésű erőművet átállítottunk biomassza-égetésre (Pécs, Kazincbarcika, Ajka, valamint részlegesen Tiszapalkonya és Visonta). A környező területek erdeit ezekben már jórészt elégették, korszerűtlen technikával és rossz energiatermelési hatásfokon. Nyilvánvaló, hogy ez nem követhető fejlődési irány. Viszont a megtermelt zöldáram kötelező, magasabb áron történő átvételi tarifája előremutató fejlemény, ami lökést ad a fejlesztési terveknek.
Ami a közlekedést illeti, itt a megújuló források használata elhanyagolható, noha közlekedésre megy el az energiafelhasználás negyede, ráadásul az ágazat energiaigénye egyre nő, együtt a kártékony szén-dioxid-kibocsátással. Ezen a téren az egész EU vacakul áll, ezért az elfogadott irányelvben kikötötték, hogy a megújuló forrásoknak 2020-ig legalább 10 százalékot el kell érniük.
Sárguló határ
A kiinduló állapot tehát az, hogy a zöldenergia azonos a biomasszával, amit nagy erőművekben eltüzelünk, vagy a szegények befűtik vele a házi cserépkályhát. Magyarország 2020-ban sem lesz szélerőmű-nagyhatalom, sőt energiatermelése több mint 80 százalékát továbbra is fosszilis tüzelőanyagokból és atomenergiából fogja megoldani. Legfeljebb egy ma még előre nem látható technológiai forradalom esetén képzelhető el más forgatókönyv. Azok, akik környezetvédő alapon ellenzik stratégiai gáztározók vagy Paks következő blokkjának megépítését, nem számolnak az adottságokkal. Arra viszont lehet számítani, hogy a következő években megépül tucatnyi korszerű, lehetőleg energiaültetvényekre épülő biomassza-erőmű, nagyobb gondot fektetnek az erdészeti, faipari és mezőgazdasági hulladékok összegyűjtésére, nő a bioüzemanyagnak való repce- és kukoricatermesztés jelentősége, és szerény növekedést mutat a többi kiegészítő energiatermelési forrás. A megújuló energiaforrások arányának növeléséhez szükséges források jelentős részét meg lehet szerezni az uniótól. 2013-ig 58 milliárd forint pályázati pénz osztható szét megújuló energiát termelő erőművek építésére, valamint 5 milliárd bioetanol-üzemekre. A mezőgazdasági támogatásokból is jut 100-120 milliárd forint erre az időszakra bioüzemanyagnak való növények termesztésére. Az utóbbi időben anakronisztikus tevékenységnek bélyegzett mezőgazdaság fontossága megnő, ha tudjuk, az energiafelhasználásunk egyre nagyobb részét az erdőkből és a szántóföldekről fedezzük.
Igazi kihívás lesz az energiatermelés szempontjait összeegyeztetni a vidékfejlesztés céljaival: a népesség megtartással, a természeti és tájképi értékek megőrzésével, a biogazdálkodás támogatásával. Az unió ezért
fenntarthatósági kritériumokhoz kötötte a bioüzemanyagokra vonatkozó támogatások folyósítását: nem lehet repcét termelni biológiai sokféleséget őrző területen, sem vizes élőhelyeken, sem túl nagy összefüggő földterületen. Felmerül a kérdés: van ehhez elég föld? ZSUPPÁN ANDRÁS
Megújuló energiaforrások
BIOMASSZA mindenféle növényi és állati eredetű termék, valamint szerves hulladék, amiből energiát, hőt vagy üzemanyagot lehet készíteni
ALTÍPUSAI
SZILÁRD BIOMASSZA (tűzifa, faipari hulladék, energianövények) — el lehet égetni erőművekben, illetve brikett formájában az otthoni kazánban
előnyök: legkönnyebben hozzáférhető technológia
hátrányok: elégetjük az erdőinket, az energianövények kísérleti szakaszban vannak, sem hatásfokukat, sem termesztésük veszélyeit nem ismerjük eléggé
BIOGÁZ (trágya, szennyvíziszap és szerves hulladék lebomlásakor keletkezik) -
alkalmas istállók, kertészetek fűtésére, nagyüzemi szintű melegvíz-előállításra. Magyarországon 40 helyen létezik biogáz-hasznosító üzem.
előnyök: a hulladék és a trágya ártalmatlanítása mindenképpen szükséges, csökkenti a metánkibocsátást
hátrányok: drága technológia
BIOÜZEMANYAGOK -bioetanol (forrása a cukorrépa, búza, kukorica) és a biodízel (forrása főleg a repce)
előnyök: 5 százalékos arányban már most is belekeverik a benzinbe és dízelolajba, az arány idővel nőni fog 7-10 százalékra. Magyarország kedvező mezőgazdasági adottságokkal rendelkezik
hátrányok: monokultúrás termelés, a gyártáshoz sok műtrágyát és energiát használunk fel