James Lovelock szörnyű jóslata (Vasárnap)

A kutató szerint az elkerülhetetlen katasztrófa már a 21. században akár hatmilliárd ember halálával járhat. Hasonló sokkoló bejelentésekből a globális felmelegedés felismerése óta nincs hiány, bár komoly ember eddig ritkán adta a nevét ilyesmihez. Lovelock azonban olyan tudós, akinek a szavára az egész világon odafi gyelnek.
Gaia és a paraziták
A brit tudós 1979-ben publikálta Gaiaelméletét. Ennek az a lényege, hogy a Föld bolygó összes élő és élettelen része egyetlen rendszert alkot, amelyet organikus szervezetnek tekinthetünk. Gaia nem az általunk megszokott értelemben vett élőlény, hiszen nem tud helyet változtatni, nincs önálló akarata, vagy nem tud szaporodni, Lovelock elmélete szerint azonban önszabályozó rendszerként létezik. A természetben rengeteg olyan fizikai és kémiai folyamat van, amely önszabályozó, vagyis egy-egy zavar az általa elindított változás ellen ható választ vált ki. Mivel az élet alapját a folyamatok jelentik, könnyen elfogadható, hogy a Föld esetében is működhetnek önszabályozó folyamatok. Lovelock szerint a Föld számára az ember olyan, mint a kórokozó mikroorganizmus vagy a rosszindulatú daganat. A mikroorganizmus négyféleképpen viselkedhet: 1. megtámadja a szervezetet, de a szervezet védekező rendszere megsemmisíti őt; 2. a szervezet és az élősködő között hosszú küzdelem alakul ki, ez a krónikus betegség állapota; 3. a parazita kerekedik felül, és elpusztítja a szervezetet; 4. a szervezet és a parazita szimbiózisban, kölcsönös egymásrautaltságban él. Az ember mint intelligens parazita számára a legutóbbi állapotnak az elérése lehet az egyetlen reális cél a túlélésre. Ha nem tudunk szimbiózisban élni a Földdel, bekövetkezhet mind az emberiség, mind a Föld pusztulása. Gaia betegségeit ugyanis az ember okozza. Ilyen az erdőirtás, amelynek súlyos következménye a talajerózió és a csapadékviszonyok megváltozása, az elsivatagosodás. Így egy bizonyos határon túl az erdők kivágása közvetve a többi erdő pusztulását is okozza. A savas eső is közvetett hatásain keresztül, főként a növények ellenálló képességének meggyengítése által okozza a növények és az állatok pusztulását. A beteg bolygót akkor lehet meggyógyítani, ha nemcsak egy-egy környezeti problémára figyelünk, hanem egységben és összefüggéseiben vizsgáljuk és kezeljük a Földet.
 Riasztó vízió
A brit tudós szerint, aki új előrejelzését a Rolling Stone magazinban tette közzé, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) számítógépes modelljei tévesek: a globális átlagos felmelegedés nem áll meg a ma valószínűnek tartott 4 foknál, hanem akár 8 fokkal is melegedhet a földi klíma. Emiatt 2020-ra a szárazságok és egyéb extrém időjárási jelenségek hétköznapivá válnak, a Szahara 2040-re eléri Európát, Berlin éghajlata pedig Bagdadéhoz lesz hasonló. A világ legnagyobb, tízmilliós nagyvárosai lakhatatlanokká válnak. Az élelmiszerhiány miatt tömeges lesz az elvándorlás, és ez a korábbi világháborúkhoz hasonló nagyságrendű konfliktusokhoz vezet (például az egyik Kína és Oroszország között törhet ki Szibéria birtoklásáért). Mindez – a tengerek szintjének emelkedésével, az éhínség és a járványok tömegessé válásával, az életfeltételek rohamos romlásával – oda vezet, hogy a bolygó népessége radikálisan – 2100-ra a jelenlegi 6,6 milliárdról 500 millióra – csökken, és a túlélők északra (Kanadába, Izlandra, Skandináviába, a sarkkörön túli területekre) húzódnak. A riasztó forgatókönyv azon alapul, hogy a felmelegedés okozta változások ma már egymást gerjesztik, és pillanatnyilag nincs olyan emberi eszközökkel befolyásolható erő, amely megfékezhetné a folyamatot. James Lovelock 2004-ben látogatást tett a Hadley Centre for Climate Change-nél, és elbeszélgetett az intézet munkatársaival. Öt egymástól eltérő szakterületeken dolgozó tudós számolt be neki olyan folyamatokról, amelyek külön-külön is elegendőek lennének a klímaegyensúly felborítására. Kiderült, hogy ugyanaz történik a sarki jégmezőkön és a magashegységek hóhatár feletti területein, a tajgákon és a trópusi esőerdőkben, valamint az óceánokban: a felmelegedés okozta változások maguk is gyorsítják a melegedést (például úgy, hogy a jégtakaró elolvadása után a sötétebb földfelszín jobban melegszik, s így gyorsul a maradék jég olvadása). Ráadásul ezek az egymástól földrajzilag nagy távolságra zajló változások nem függetlenek egymástól, sőt, a globális víz- és szénkörforgási ciklusokon, a szél- és áramlási rendszereken keresztül kölcsönhatásban vannak, és erősítik egymást. És ezeknek a folyamatoknak a tehetetlenségi ereje jóval nagyobb, mint az ember beavatkozási képessége.
Hamisak a számítások?
A kutató szerint a jelenlegi számítógépes klímamodellek használhatatlanok, mivel – politikai vagy egyéb okokból – túl óvatosak. Az IPCC jelentésében például az áll, hogy Grönland jégtakarójának leolvadásához 1000 év kell, miközben a ma ismert adatokból következtethetően akár 2030-ra megtörténhet. Ugyanilyen pontatlanok a tengerszint emelkedésére vonatkozó számítások: az IPCC 2100-ig legfeljebb 6,4 Celsius-fokos felmelegedést és ennek hatására 60 centiméteres vízszintemelkedést jósol, miközben a sarki jég teljes elolvadása – Lovelock számításai szerint akár már 20 év múlva bekövetkezhet – 24 méteres emelkedéshez és özönvízszerű áradásokhoz vezethet. A Lovelock-féle forgatókönyv szerint a növekvő hőmérséklet miatt egyre zsugorodik a sarki jégtakaró, azaz nő a jégmentes szárazföld felülete, és a vízterület is. Mivel a jég visszaveri, a víz és a szárazföld viszont elnyeli a napfényt, a folyamat egyre gyorsítja a hőmérséklet növekedését és magát az olvadást. A gyorsuló melegedés és kiszáradás miatt a legnagyobb kiterjedésű erdőségek elpusztulnak (széndioxid-megkötő képességük lecsökken), s az „örökké fagyott” területek felolvadása nyomán rengeteg metán kerül a légkörbe (a metán húszszor akkora hatású üvegházgáz, mint a szén-dioxid). Az ember megjelenése előtt a földi rendszerben az egymást erősítő folyamatokat a megfelelő negatív visszacsatolások ellensúlyozták, például úgy, hogy a Föld a fölösleges hőt kisugározta a világűrbe. Erre ma az emberi tevékenység nyomán a levegőbe került üvegházgázok miatt nincs mód. Tehát a melegedés egyre gyorsul, majd egy ponton új egyensúly alakul ki: az éghajlat a mainál jóval melegebb és szárazabb lesz. A tudós végkövetkeztetése, hogy „fenntartható növekedés”-ről értelmetlen beszélni, inkább a „fenntartható visszavonulás”- ra, vagyis az emberi élőhelyek megváltozására és összezsugorodására kell felkészülnünk. A túlnépesedett Földön hétmilliárd ember lakik, és akkor még nem számoltuk az állatvilággal. Ha csupán azt a széndioxid-mennyiséget nézzük, amely a lélegzéssel kerül a levegőbe, már az is a teljes kibocsátás negyede, jóval több, mint amit például a légi forgalom okoz. Lovelock szerint ideje volna, hogy a politikusok a valóság elkendőzése helyett végre tudomásul vegyék az igazságot, és ne „fenntartható fejlődés”-t, hanem vért, verítéket és könnyeket ígérjenek a jövőre nézve. Az emberek már tudják, hogy nagy a baj, lehetne velük értelmesen beszélni – állítja a tudós. Szerinte az emberiségnek két választása van: vagy visszalép a technika és a civilizáció egy korábbi, a Föld által még elviselhető szintjére, vagy egy nagyon fejlett, de minden ma létezőnél környezettudatosabb társadalmat hoz létre. Úgy véli, hogy a világ nagy része számára csak az első lehetőség létezik.
Optimistából pesszimista
„A környezetszennyezéssel és a felszín arculatának, az élőlények lakóhelyének megváltoztatásával kapcsolatos dolgok azért aggasztanak, mert mindez nagyon rossz pillanatban történik. Maga a Föld lázas állapotban van. Mi csak a jelen földtörténeti időszakából ismerjük bolygónkat, de ha százezer években nézzük, akkor tudjuk, hogy ez a mostani csak egy rövid, ún. interglaciális időszak. Utána ismét elkezdődik egy jégkorszak, tart pár százezer évig, és így tovább. Környezetszennyezéssel zavarni egy interglaciálisban levő bolygót olyan, mintha lázas embert háborgatnánk. Ez aggaszt” – mondta a tudós évekkel ezelőtt, hozzátéve, hogy azért alapvetően optimista. „Könnyű azt mondani, hogy ajtónkon kopogtat a világvége. Mivel nem vagyunk hosszú életűek, az a 40 év, amely ahhoz kell, hogy reagáljunk a környezetben okozott változásokra, hosszú időnek tűnik. Végül mégiscsak reagálunk. Amikor 1970-ben felfedeztem a freonok felhalmozódását a légkörben, egy szakember kijelentette, hogy miatta az ózonréteg vékonyodni fog, és ez sok problémát okoz majd az embereknek. Reagáltunk, és ma már nem bocsátunk ki freonokat. A széndioxid-termelést sokkal nehezebb lesz csökkenteni, de úgy gondolom, hogy ez is csak idő kérdése.” Lehet, hogy Lovelock csak ijesztgetni akarja az emberiséget? Lehet, hogy elege lett a politikai elitek tehetetlenségéből, a fejlődést etalonnak tartó gazdasági uralom öngyilkos szemléletéből? Vagy most jutott el a felismerésig, amelyről egy régebbi interjújában beszélt? „Alapvetően megváltoztattuk a légkört, és ennek következményei csak a jövő században fognak kiderülni.” Elértük a jövő századot. Riasztó víziója kapcsán csak egyet mondhatunk: adja Isten, hogy ne legyen igaza! Kövesdi Károly