Az új erdőtörvénytől ugyanis azt várja a képviselő és a szakember is, hogy megfeleljen a fenntartható fejlődés elveinek, hogy erdőállományainkat ne szakítsa szét a rendeltetésük szerint rezervátumokra és „fagyárakra". Az erdőtörvény segítse elő a tényleges, állandó erdőborítás növekedését, s csökkentse az adminisztrációs terheket.
A sajtótájékoztatón kiderült, hogy az új törvénytervezet több ponton sem tesz eleget a felsorolt elvárásoknak. Orosz Sándor minden parlamenti képviselővel letetetné azt az esküt, amit az erdészek is megtesznek hivatalba lépéskor: „Én, XY, esküszöm, hogy az erdőkre és az azokban élő más lényekre lelkiismeretesen vigyázok. Az erdő és a természet törvényeit megtartom és megtartatom." Ezzel az esküvel ugyanis aligha szavazhatná meg bárki is a jelenlegi tervezetet.
Érdekek ütköztetése
Az új erdőtörvény beterjesztése óta nincs olyan szakmai fórum, ahol meg ne kérdeznék a képviselőtől: kinek a pártján áll abban a kérdésben, hogy ki birtokolja az erdőt? A természetvédőkén avagy az erdészekén? Rossz a kérdésfelvetés, s az is rossz, ha e logika mentén zajlik a vita, ugyanis - a törvény szellemének megfelelően - az erdő pártján kell állni, hangsúlyozta Orosz Sándor. Ahogy az új törvény preambulumában olvasható: „Az erdei életközösségek nélkülözhetetlen fennmaradása, védőhatása és termékei (hozamai) biztosítása érdekében szükséges az erdő szakszerű kezelése és a károsító hatásoktól, a túlzott használattól és igénybevételtől való megóvása, az élettelen környezet, a mikroorganizmusok, a gomba-, növény- és állatvilág sokféleségének, az erdei életközösség dinamikus és természetes egységének megőrzése. Az erdő fenntartása, gyarapítása és védelme az egész társadalom érdeke, az erdő fenntartója által biztosított közérdekű szolgáltatásai minden embert megilletnek, ezért az erdővel csak a közérdekkel összhangban szabályozott módon lehet gazdálkodni."
Ezek a mondatok jól tükrözik a törvényhozói szándékot, ám a további paragrafusokban már olyan ellentmondások is találhatók, amelyek a preambulumban olvasható megállapításokat annullálja. Ezért volna szükség a társadalmi egyeztetésre, amelynek során minden érintett szervezet elmondhatná véleményét. Mivel érdemben nem mozdultak el az álláspontok, a törvénytervezet általános vitáját addig nem érdemes lezárni, amíg az egyeztetések meg nem történtek. A képviselő „saját hatáskörben" egyeztetett, elsősorban a természetvédelmi szervezetek képviselőivel, akik azon az állásponton vannak az első olvasat után, hogy az előterjesztő vonja vissza a tervezetet, mert a jelenlegi nem segíti elő a valóban tartamos erdőgazdálkodást. A tervezetben ugyanis szerepel a gazdasági célú erdő fogalma, s nincs garancia arra, hogy megóvjuk erdeinket. Nos, ebben az esetben nem pusztán az elutasításon van a hangsúly: a természetvédők is úgy ítélik meg, hogy egyeztetéssel, változtatásokkal, módosításokkal a törvénytervezet feljavítható, mivel vannak jó elemei is a szövegkörnyezetnek.
Gyenge jogalkalmazás
Egy törvény akkor jó, ha végrehajtható. Az érintettek közreműködése nélkül minden törvény halálra van ítélve, mondta a képviselő. A dokumentum még javítható, s ha ezek a módosítások megtörténnek, akkor megvalósítható a tartamos erdőgazdálkodás, nőhet az ország erdőállománya és területe, nem szakítja véglegesen ketté az erdőállományokat egyrészt védett erdőkre, ahol nem lehet semmit sem csinálni, másrészt olyan erdőterületekre, ahol szabad a vásár. Ez nem volna jó állapot, ám a beterjesztett javaslat ezt a lehetőséget nem zárja ki, ezért ezt természetesen orvosolni szükséges.
Ezen a ponton nem lehet kikerülni a válság és a környezetvédelem kölcsönhatását. Az erdő esetében is fennáll a veszélye annak, hogy a válság az úgynevezett megélhetési lopást generálja, mivel valamivel fűteni kell. Lehet, hogy valóban nincs más megoldás az önkéntes fagyűjtőnek, de a társadalom ezt nem tolerálhatja.
Támogatási lehetőségek
Másképpen kell a problémát megoldani: a bajba jutott emberen a szociális hálón keresztül kell segíteni, például úgy, hogy a fűtéskorszerűsítés költségeihez az állam hozzájárul. Az erdőt művelni kell, s ehhez munkaerőre van szükség. A válság egyik lehetséges kezelési formája a közmunka, s erre az erdő kiváló alkalmat nyújt. Hajtun György
Magyarország erdővel borított területe 1,89 millió hektár, ami csaknem 20 százalékos erdősültséget jelent. Ezt az arányt szeretnénk 26-27 százalékra növelni, legalábbis ezt tartalmazza a nemzeti erdőprogram célkitűzése. Az állami tulajdonban lévő erdő nagysága meghaladja az egymillió hektárt (60 százalék), a többit valamilyen formában privatizálták. Sajnálatos, hogy nincs olyan hasznosítási stratégia az állami erdőknél, amely a hosszú távú értékmegőrzést, a foglalkoztatási lehetőségek kihasználását biztosítaná. Az új erdő telepítéséhez több támogatási lehetőség is van, miként az erdő felújításhoz is nyíltak meg támogatási jogcímek.