2009. április 16. - A HungaroControl vezetőihez hasonlóan repülhetnek a bakonyi, a kisalföldi, a kiskunsági, valamint a somogyi állami erdőgazdaságok vezetői, mivel az adófizetők pénzét tették kockára. Úgy gondolták, megforgatják egy kicsit a bankban, de számításuk nem jött be. Egyelőre vesztésre állnak, miközben a pénzintézetek nyertek az üzleten. A legszigorúbb felelősségre vonással kell járnia annak, ha egy állami vállalat vezetője az adófizetők pénzét kockáztatja a rövid távú haszonszerzés reményében - véli Karagich István, a Blo-Champs Capital Kft. pénzügyi tanácsadócég igazgatója. így kommentálta a szakember, hogy tavaly nyáron több állami vállalat is olyan kockázatos devizaügyletekbe navigálta magát, melyektől képtelen szabadulni, s ezért most havonta százmilliós veszteségeket könyvelhet el. Az állami vállalatok mellett több száz magáncég is hasonló cipőben jár, és nem elképzelhetetlen, hogy egy részük emiatt megy csődbe. A probléma forrása mindenütt azonos, egy, a forint erősödésére spekuláló határidős devizaügylet. Ennek lényege: az ügyfél leszerződik a bankkal vagy a brókercéggel egy évre, hogy például egymillió eurót ad el 250 forintos referencia-árfolyamon. (A referenciaárat az ügyfél és a bank közösen határozza meg az aktuális árfolyamhoz közeli szinten.) Ha az árfolyam ez alatt alakul, akkor annyiszor egymillió forintot nyer az ügyfél, ahány forinttal erősödött a magyar fizetőeszköz az euróhoz képest. Árfolyamgyengülés esetén viszont fordított a helyezet: a bank nyeresége a gyengülés értékének duplája. Tehát egy forintnyi árfolyamgyengülés esetén az ügyfél két forintot veszít minden befektetett euró után. A dolog pikantériája, hogy ezekben a szerződésekben maximalizálják, mennyit nyerhet az ügyfél, de nincs megszabva az árfolyamgyengülés felső határa: a bank nyeresége kvázi korlátlan.
Kipukkadhat a buborék
A határidős fedezeti devizaügyletek persze nem az ördögtől valók, az azonban, hogy ezeket tavaly augusztus-szeptemberben kötötték egy évre, a gazdasági vezetők realitásérzékének teljes hiányát mutatja. A magyar gazdaságon ugyanis már akkor látni lehetett, hogy romokban hever, de a globális gazdaságban is érzékelhetőek voltak a recesszió jelei. Tavaly nyáron azonban rekordot állított fel a forint az euróval szemben, ami elaltathatta az üzletemberek éberségét. Az euró/forint árfolyama tavaly a harmadik negyedév elején még 230 közelében mozgott, onnantól viszont a magyar fizetőeszköz folyamatosan gyengült. Október elején már átlépte a 250 forint/eurós szintet, majd a hónap végére egy euróért 270 forintot is elkértek. Az ezt követő jegybanki kamatemelés rövid időre még visszatérítette az árfolyamot a 250 forint közelébe, de aztán a gyengülés meg sem állt a jelenlegi 300 euró/forintos árfolyamig.
Becslések szerint ennél az árfolyamszintnél legalább 300-400 milliárd forintot buknak a határidős devizaügyleteken a magyar cégek, melyek veszteségeiket most kénytelenek bankoktól felvett újabb hitelekből fedezni. Még ha szerencsésen alakul is a helyzet, s a forint is visszaerősödik valamennyit, akkor is legalább százmilliárdnyi megmarad az adósságállományból, aminek visszafizetése jó eséllyel elviszi a következő öt-hat év teljes nyereségét az érintett vállalatok egy részénél.
Végeredményben csak a bankok járnak jól - mondják a szakemberek. A felelősség azonban korántsem kizárólag a vállalkozásokat terheli. Ezeket a rendkívül kockázatos ügyleteket ugyanis egy két-három bankból álló kör erőltette az ügyfeleire - információink szerint főként a K&H és a Raiffaisen Bank. Így elsősorban tőlük lett volna elvárható, hogy szakértelmük birtokában a forint gyengülése esetén a kockázatkezelésben is segítséget nyújtsanak az ügyfeleknek. Azonban az érintett bankok csak későn reagáltak, így márciusra a szóban forgó ügyfélkör már a szerződésben maximalizált nyereségének több tízszeresére rúgó veszteséggel találta magát szemben. A szakértők szerint most a legfőbb feladat a kárenyhítés lenne: olyan megoldás kidolgozása, melyben a pénzintézetek is kiveszik részüket a helyzet kezeléséből. Ellenkező esetben a több százmilliárdos buborék kipukkadásával nemcsak az érintett cégek tömeges csődjére lehet számítani, de a behajthatatlan kinnlevőségek miatt a bankok is méretes veszteségre készülhetnek.
Helycserés támadás
Ezek a problémák azután kerültek az érdeklődés középpontjába, hogy kitudódott: nemcsak a magáncégek, hanem az állami vállalatok is ezzel a módszerrel próbálták meg fialtatni pénzüket - igaz, vajmi kevés sikerrel. Elsőként februárban a magyar légiforgalmi irányításért felelős HungaroControl Zrt.-ről derült ki, hogy spekulatív devizaügyleteken egész éves nyereségét - több mint egymilliárd forintot - elveszítette. A HungaroControl 2008 harmadik negyedévében kötött szerződést az említett két pénzintézettel, hogy egy éven keresztül havonta négymillió eurót ad el 250 forintos, illetve 253 forintos referencia-árfolyamon. A társaság legfeljebb 30 millió forint nyereséget könyvelhetett volna el az ügyletekből, ha a forint árfolyama 250, illetve 253 alá erősödik az euróval szemben. A 48 millió eurós - mostani árfolyamon számítva közel 14 milliárd forintos -banki spekulatív ügylet az eddigi vizsgálatok szerint nem szerepelt a menedzsment év végi jelentésében, és állítólag sem a vezérigazgató, sem a helyettese nem tudott róla.
A társaság felügyelőbizottsága mindenesetre büntetőfeljelentést tett, mivel a két bankkal kötött megállapodások aláírásakor a vezetők nem jártak el kellő körültekintéssel. A szerződésekből ugyanis számos fontos kitétel hiányzott, például meg kellett volna határozni, mennyi lehet a bank nyeresége. Két vezetőt rendkívüli felmondással menesztett Kiss László vezérigazgató, akinek aztán nem sokkal később a közlekedési miniszter mondott fel. Az ügy pikáns befejezéseként Molnár Csaba miniszter azt a Zarnóczi Tibort nevezte ki a HungaroControl gazdasági ügyekért felelős vezérigazgató-helyettesének, aki Kulcsár Attila egykori főnöke volt: Zarnóczi a brókerbotrány idején a K&H Bank vezérigazgató-helyettesi posztját töltötte be. A HungaroControl után újabb állami cégek kerültek a célkeresztbe. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNY) Zrt. a 19 állami tulajdonban lévő erdőgazdaság közül négynél kezdeményezett vizsgálatot. Az erdészetek főként fakereskedelemből és -feldolgozásból, valamint a vadgazdálkodásból teremtik elő a bevételeiket. Nagy mennyiségben exportálnak is, így bevételük jelentős részét euróban kapják. Kézenfekvő megoldásnak tűnhetett, hogy határidős devizaügyletekben forgassák meg a jövedelmet. Az MNV gyanúja szerint viszont a forint erősödésére spekuláló devizatranzakciókon inkább veszítettek az állami cégek. A kár nagyságát firtató kérdésünkre az MNV mindössze annyit válaszolt, hogy ezt csak a vizsgálatok végeztével, április végén hozzák nyilvánosságra.
Bementek az erdőbe
A végeredményt meg sem várva, már a revízió megkezdése után. április elsejével távoznia kellett a Bakonyerdő Zrt. vezérigazgatójának és gazdasági vezetőjének, és szintén ekkor vonult nyugdíjba a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. igazgatója is. Bár valószínű, hogy a távozás összefüggésbe hozható a devizaügyletekkel, az MNV közlése szerint a Bakonyerdő vezetőinek azért kellett a vizsgálat lezárulta előtt menniük, mert súlyos mulasztásokat követtek el „a társaság szerződéskötésre vonatkozó belső szabályzata tekintetében". A Heti Válasz úgy tudja, a Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt., valamint a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Zrt. érintett még a devizaügyletekkel kapcsolatos MNV-vizsgálatban. A szóban forgó társaságoknál ugyanakkor mindenhol ugyanazzal az indokkal hárították el érdeklődésünket: a vezérigazgatók szabadságra mentek. IVÁNYl BALÁZS
