Hiába minden erőfeszítés az erdőgazdálkodók, a magánerdő tulajdonosok, a rendőrhatóságok, a bíróságok stb. részéről, a folyamat nem állt meg, folytatódik, és ma már katasztrofális méreteket öltött. Legfeljebb odáig eljutottunk (azaz az érdekeltek eljutottak), hogy ezt az állapotot tűzzel-vassal, törvénnyel, büntetéssel, hatékony őrzéssel meg kell, illetve kellene akadályozni.
Most már legalább azt mondhatjuk, hogy a bíróságok - főleg Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, ahonnan elindult a megnevezés -, már „elfelejtették" azt a kifejezést, hogy az illegális, engedély nélküli fakitermelést nem minősítik „megélhetési bűncselekményinek”. Ezzel a megfogalmazással fölmentették az elkövetőket, akik aztán bajszuk alatt mosolyogva, ettől a döntéstől bátorítva, tovább folytatták az erdők letárolását. Hol annyi fát kivágva, amennyinek az értéke csak szabálysértést jelentett, hol pedig elképesztő technikai felszereltséggel (motorfűrészek, közelítő járművek, szállító gépkocsik, fakitermelő brigád stb.) 1-2 nap alatt teljes domboldalak, erdőrészletek faanyagát tüntették el.
Az eddig leírtakra - saját tapasztalatok birtokában - a következő konkrét példákat tudjuk felsorolni. Természetesen az elkövetők nevét, még abban az esetben sem említjük, amennyiben azok a hatóságok számára ismertek, több oknál fogva, de leginkább mivel valamennyi ügy rendőrségi, ügyészségi, illetve bírósági szakaszban van.
Ezek konkrét esetek, szakértői szakvélemény elkészítésének adatai, mindössze egy év leforgása alatt, és csak egy szakértő tevékenységéből merítve. Nem beszélve a folyamatban lévő ügyekről. A sorrendiség nem érték, hanem elkövetési dátumok szerinti sorrend. Éppen a változatosságot akartuk ezzel jellemezni. Vagy pontosabban a válogatás nélküliséget. Ezek a letermelt területek a faanyagveszteség mellett szakmai értékvesztést, esetenként természetkárosítást is szenvedtek, a tulajdonosok részére meg nem térülő bevételkiesést, valamint pótlólagos erdőfenntartási munka elvégzését jelentették. A kivágott faanyag pedig egyetlen esetben sem került szakmailag megfelelő választékra (ipari fa stb.) felkészítve - ami szintén értékvesztés -, hanem lopott áruként tűzifának vágták fel (1-2 méteresre) és adták el.
Nem pusztán a fa tűnt el az erdőből (na és akkor mi van - mondanák egyesek -, majd nő helyette más - de mikorra?) hanem az erdőterület, a faállomány, „sebet" kapott, növekedési veszteséget szenvedett, amelyek sok esetben csak hosszú évek, évtizedek alatt „gyógyulnak be", vagy ahogy a bíróságok mondják, évtizedek múlva (fafajtól, állomány életkorától stb. függően) áll esetleg helyre a lopással kivágott erdőrész eredeti állapota.
Ez a lopás nem azonos, és össze sem hasonlítható következményeit tekintve, mondjuk a biciklilopással. Míg ez utóbbi egy adott személyt abban a pillanatban érzékenyen és anyagilag fájdalmasan érinti, a falopás nem vált ki ilyen emocionális érzést az emberekben, mert távol van tőlük az erdő. Kivéve az erdőtulajdonost, akinek érthetően ez anyagi kár.
Tény, hogy jelenleg a falopások, az engedély nélküli fakivágások „helyzete" és ez az állapot hazánk területén, erdeinkben szinte megoldhatatlan problémaként jelentkezik.
Nem tagadjuk, az utóbbi időben az állam, a hatóságok (erdészeti, rendőrségi) az ügyészségek, a bíróságok, a jogszabály-módosítások igyekeznek gátat szabni ennek a jelenleg meg nem álló, növekvő, drasztikus mértékű folyamatnak. Sajnos, le kell írni, mindez kevés.
Amilyen drasztikus a falopások mértéke, azzal arányosan kellene büntetni, és nem évekig elhúzni az ügyeket bírósági eljárásokon. Amíg csak pénzbírságot rónak ki és nem ültetik az elkövetőket ténylegesen börtönbe, nincs visszatartó erő. Itt már nem megélhetési bűnözés folyik, hanem meggazdagodási bűnözés, mégpedig mások kárára, a mai ember, sőt a gyermekeink, unokáink életére kihatóan zajlik az erdők pusztítása. A kár pedig nem térül meg, mert az elkövetőknek érdekes módon nincs vagyonuk, vagy nem deríthetők fel, vagy a kártérítési eljárás időtlen ideig elhúzódik.
Az új erdőtörvény szigorít ez ügyben és hatályba lépése után az illegális fakitermelések ellen az erdővédelmi szolgálat létrehozását és a kitermelt faanyag nyomon követésének szigorítását rendelte el.
Nagy kérdés, vajon ebből mennyi valósul meg.
Csakhogy mindehhez az erdőtulajdonosoknak (állami és magán is), de talán - nagy szó - a társadalomnak is, parancsoljanak megálljt, hatósági szerveknek többet kellene tenni.
Lehet, hogy mindez csak pusztába kiáltó szó? bi
Illegális fakitermelések egy igazságügyi szakértő munkájából, 2008
Település neve m3 F t tulajdon
Nagybárkány 227 értéke: 2 820 000 állami terület
Becsvölgye 328 4 427 000 állami terület
Csókakő 27 262 000 magánterület
Cegléd 30 238 000 magánterület
Mátraderecske 194 2 910 000 magánterület
Zirc 458 4 695 000 osztatlan közös
Legénd 56 680 000 önkormányzat területe
Örkény 14 212 000 magánterület
Pákozd 4,6 65 000 magánterület
Összesen: 1338,6 16 309 000