2009. július 05. - Hegy- és dombvidéki üde erdők, száraz tölgyesek, bokorerdők, erdőirtások gyakori vadvirágai. Hazánkban hét változatuk is fellelhető, mindegyik most kezd virágozni, többségük kékes-ibolya színű, harang alakú virágai őszig virítanak a szárakon. A csalánlevelű harangvirág az egyik legmutatósabb változat. Szinte egész Európában és Ázsiában elterjedt, hazánkban elég gyakori. Erőteljes gyöktörzset nevel, hajtásai szőrösek. Évelő növény, jó fél méterre nő, fölálló szára vörössel futtatott. Levele hasonlít a csalánéhoz, azonban a csípős fullánkszőrök hiányoznak róla. A harang alakú virágok többnyire rövid, leveles fürtben nyílnak, a termés lecsüngő tok.
A baracklevelű harangvirág kúszó gyöktörzsű, fölálló szárú, olykor egy méterre is megnövő vadvirág, lombos erdők, hegyi rétek gyakori dísze. A csomós harangvirág a száraz gyepek, tölgyesek évelő növénye, jellegzetessége, hogy virágai csomókban ülnek.
A széleslevelű harangvirág a magasabb hegyekben gyakori, hazánkban a Bükk-hegységben még megtalálható, fokozottan védett növényünk.
Az olasz harangvirág szintén a száraz tölgyesek, illetve a löszrétek virága, miként a raponc harangvirág is. Közös jellemzőjük a halványlila színű virágzat.
A kánya harangvirág az eddigiektől eltérően kúszó formát ölt, az Északi- és a Dunántúli-középhegységben egyaránt gyakori.
