Ifjú erdőmérnökök elhelyezkedése (Magyar Mezőgazdaság/ ERDŐGAZDASÁG ES FAIPAR – 2009/7.)

Az erdész szakmában köztudott, hogy a bolognai rendszerű képzés, a 3+2 éves széttagoltság (BSC+MSC) egyszerűen elfogadhatatlan, miután a 3 éves alapképzésben nem kap a hallgató annyi szakmai tudást, ismeretet, ami elegendő ahhoz, hogy a kikerülő mérnök a gyakorlatban helyt tudjon állni.

Elég csak arra gondolni, hogy egy ambiciózus erdész is 4+1 éves tanulmányt folytat, amíg megszerezheti az erdésztechnikusi oklevelet.
A Nyugat-magyarországi Egyetem és azon belül is az Erdőmérnöki Kar, illetve a rektor és dékán tiszteletreméltó küzdelmet folytat az osztatlan ötéves erdőmérnök képzés visszaállítása érdekében. Ezen a téren végre van előrelépés, hiszen a Magyar Rektori Konferencia is megszavazta ezt a kezdeményezést, illetve az 5 éves képzés visszaállítását.
Annál is inkább indokolt az ötéves osztatlan erdőmérnökképzés fenntartása, illetve visszaállítása, mivel a három nagy ismeretkört 3 év alatt nem lehet sem tantárgyi szinten, sem időtartamban leadni, megtaníttatni az erdőmérnök hallgatókkal.
A három ismeretkör az alábbi: biológiai (erdőművelés, folyamatos erdőborítás, természetes erdők alapismeretek); műszaki ismeretek (ezek közt a közjóléti feladatok) és ökonómia (az erdő értéke, eredményes gazdálkodás stb.). Ebből a műszaki tárgyak lefaragása megtörtént, ami szakmailag lehetetlenség. Ezek hiányában, a rendszer megbontásával felborul a tantárgyak közötti egyensúly. A hároméves képzésben - és utána az erdőmérnök - nem tudják meg, mai helyzetben, mi az elvárás velük szemben Ezt az állapotot a szakma nem tudja feloldani, a problémát a kormányzatnak kell megoldania. Még kormánypárti képviselők is csodálkoztak azon, hogy az erdőmérnökképzésben bevezették a bolognai rendszert. Nem tudott (tudtak) róla, így segítséget ajánlottak fel az egyetemnek.
A helyzetet nagyon jól jellemzi egy nemrég végzett erdőmérnök szakmai, elhelyezkedési és munkahelykereső nyilatkozata, vallomása, amit szó szerint közlünk az alábbiakban:
„2008-ban végeztem okleveles erdőmérnökként, majd 4 hónapot töltöttem fahasználati és faipari ágazatvezető gyakornokként a NEFAG ZRT Pusztavacsi Erdészeténél. Majd saját elhatározásomból hazatértem Kapolcsra, ahol megkezdtem 2009. januártól az, erdészeti szakirányítói működésemet, jelenleg 44 hektáron erdőgazdálkodok és még 60 hektáron végzek erdészeti szakirányítást. Magánerdő-gazdálkodást az idén kezdtem, remélem, jövőre már jelentősen nagyobb területen végezhetem ezt a munkát. Szerencsémre a Veszprém Megyei MgSzH (Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Erdészeti Igazgatósága - A szerző.) igen segítőkész, így komoly segítséget nyújtanak a kezdetekhez, hiszen gyakorlati tapasztalatom igen szerény.
Bízom abban, hogy az erdészek családi közössége befogad, és szakmai segítséget nyújt majd nekem, mint ifjú családtagnak.
Minden kezdet nehéz, de bízom abban, hogy meg fogom tudni állni a helyemet, és hasznos tagja lehetek az Erdésztársadalomnak." (Győriványi Dániel okleveles erdőmérnök)
Azon túl, hogy ez a vallomásszerű nyilatkozat a szakma iránti elkötelezettség nagyon szép megfogalmazása, igazolja, hogy az okleveles erdőmérnök már az egyetemről való kikerülése után is az ágazat több területével találkozott. Aztán pedig belevágott a legnehezebb területbe, a magánerdő-gazdálkodásba, ahol aztán az erdészeti szakma teljes vertikumát ismernie, tudnia illik, mert a kapavágástól a műszaki kivitelezésig, a tervezésen át, mindenhez értenie kell. Vagy majd elméleti tudását a gyakorlati tevékenység aprópénzére kell váltania. És ezt majdnem teljesen egyedül. bi