Ki kell jönnünk az erdőből II. (Magyar Mezőgazdaság/ ERDŐGAZDASÁG ES FAIPAR – 2009/7.)

A 2009. májusi számban ezzel a címmel megjelent írásunkban azt ígértük, hogy folytatjuk a témát. Most ezt az ígéretet váltjuk valóra. Mindezt azzal a kedvező bevezetővel, hogy a szakma és a mi legnagyobb örömünkre a parlament időközben jóváhagyta az új erdőtörvényt.

Ez a tény kicsit kedvezőbb helyzetet teremt a szakma számára, de a „Ki kell jönnünk az erdőből" feladat változatlanul fennáll, mondhatnánk örökzöld témája a szakmának.
A témában érdekelt és ezzel foglalkozó szakemberek véleményét akarjuk a folytatásban (vagy folytatásokban) közölni. Mondhatnánk azt is, hogy mit kell tenni a hatékonyabb erdészeti kommunikáció érdekében. Ezt mondják el a szakemberek.
Dobó István, az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) Erdők a közjóért szakosztály elnöke szerint az erdészeti szakmának van erdészeti kommunikációja, csak azt kevesen ismerik, vagy rosszul ismerik, esetleg nem igazán hatékony. A mostani helyzet elég tragikusnak tűnik, pedig az emberek részéről egyre nagyobb az igény az erdők használata iránt, pontosabban a rekreációs igényük. Ez a folyamat már a '60-as években megkezdődött és folyamatosan növekedett. Korábban az állam az ilyen társadalmi igényt, vagyis az állami erdők (kárpótlás előtti nagyságára vonatkozóan) ilyen jellegű szolgáltatását 10 százalékos mértékben a '90-es évek elejéig támogatta. Ezután megvonták ezt a támogatást. Azonban az erdőgazdaságok saját anyagi eszközeik felhasználásával ezen szolgáltatásokat növekvő mértékben tovább folytatják.
Fontos, hogy a közjóléti szolgáltatások kapcsán ismereteket kell továbbadni a nagyközönségnek. Az erdész napi munkájához hozzá kell tartoznia a kommunikációnak és a tájékoztatásnak.
Herbály Imre, az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának alelnöke azzal indított, hogy a „vad az erdő része", s csak ezután tért rá a főtémára. Az erdész munkája sokrétű: gondoskodik az erdő védelméről, gondozza a vadat, neveli az erdőt és emellett minden erdész természetvédő. Az erdő nem csak azért van, hogy szép legyen.
A kommunikációban az igazságot kell elmondani. Sajnos a média csak a negatív híreket továbbítja. Meg kell találni tehát az egyensúlyt, hogy mit kezeljen a természetvédelem, és mit az erdőgazdaságok. Visszatért az erdőtörvényre, amelyben a szakember szerint az erdő és a vad viszonya csak szőrmentén van kidolgozva. Ezt bizottsági üléseken helyre kell tenni. Szerinte az erdőgazdaságok önállóságát meg kell őrizni azzal, hogy egyes dolgokat racionalizálni szükséges.
Az alelnök nem örül annak, hogy míg a világban az erdészeti ágazat presztízse nő, Magyarországon már csak minisztériumi osztály jut az erdészeknek. A Természeti Erőforrások Minisztériumát tartaná megoldásnak, amelyben egyenlő félként, egyformán magas szinten képviseltetné magát a természetvédelem és az erdészet.
Orosz Sándor az országgyűlés környezetvédelmi bizottságának alelnöke szerint mesterségesen keltett ellentétek, viták vitték tévútra az erdész természetvédők dolgát. Olyan gyorsan változnak a kihívások, hogy az új erdőtörvény máris egy korábbi helyzet kérdéseire ad választ. Vajon mikor kell megint új törvényt hozni? - tette fel a kérdést. Ma már korszerűtlennek látszik az a gyakorlat, hogy a hatékonyság nevében az erdőkben nagy, üzemanyagfaló gépekkel kell dolgozni. (Nem tudjuk, mire gondolt? Csak a faanyagot szállító eszközök nagyok! - szerző.) Inkább természetközeli erdőgazdálkodásra és az élőmunka bevonásával vidéki munkahelyek létrehozására lenne szükség.
A szakember szerinte a WWF reklámja emberellenes. Az erdő nem csak fa, hanem erdőnek azt kell tekinteni, ami tényleg erdő, ami nem az, annak nagyobb szabadságot kellene adni.
Náhlik András, a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar dékánja ismertette a kemény küzdelmet, amelyet az elmúlt években azért folytattak, hogy ne változtassák meg a hagyományos osztatlan 5 éves erdőmérnökképzést. Ezen a téren végre van előrelépés, a Magyar Rektori Konferencia is megszavazta ezt a kezdeményezést.
A dékán nem nyugodt a végzett erdőmérnökök sorsa felől sem. Kikerül az egyetemről a sokoldalú biológiai, műszaki és gazdasági ismeretekkel bíró fiatal szakember és mi lesz vele? Egyre kevésbé világos, hogy mi a dolga. Ha a zöldekre hallgatunk, akkor az, hogy az erdők természetvédelmi és közjóléti funkciója érdekében dolgozzon. Viszont a zöld szervezetek a fővárosban élnek és nem vidéken. A zöldek jól tudnak kommunikálni, de ki hallgatja meg a kevésbé iskolázott falusi lakosságot, akik munkahelyeket veszíthetnek el, ha a fakitermelés visszaszorul?
A természetvédelem a Natura 2000 kompenzációját sem oldotta meg. Akkor mit tegyen a vidék és mire van szüksége elsősorban a társadalomnak? (Az erdészek tudják erre a választ. - A szerző) Hát ezért is fontos az erdészeti kommunikáció.
Horgosi Zsolt, az Állami Vagyonkezelő Zrt. Erdészeti portfoliójának igazgatója elmondta, hogy az állami tulajdonú, erdők leghatékonyabb kezelése a jelenlegi, amely egységes állami erdőkezelésen alapszik. Egységes erdészeti szakmáról kell beszélni. Az immateriális javak, szolgáltatások értékelését, a közcélt, a közjóléti szolgáltatásokat jogszabályi keretek között szükséges csinálni. Amíg ez nincs meg, nagyon sok a mellébeszélés.
A kommunikáció területén a véleményformáló médiákat kell bevonni, és ismertetni például a foglalkoztatásokat, az állami erdőkben folyó közmunkaprogramokat, és az országgyűlés által jóváhagyott Nemzeti Erdőprogramot. balázs