Életét végigkíséri a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer. Az építés kezdetétől a munkálatok felfüggesztéséig, 1989-ig koordinálta a beruházás igazgatóság területére eső tevékenységét, részt vett a szlovák–magyar egyeztetéseken. A következő években – 1991-től már főmérnökként, igazgatóhelyettesként – a C-variáns, vagyis a Duna egyoldalú szlovákiai elterelésének hatásaira is kerestek válaszokat, építették ki a szigetközi vízpótló rendszert. Most pedig a fennhatósága alá tartozik éppenséggel Nagymaros is.
A vízlépcső kérdéskör Baross Károly szerint szakmailag nagyon egyszerű.
Bármelyik folyót példának vehetjük: ahol erőműveket kezdtek építeni, végig kellett lépcsőzni az egész folyót. A gátak ugyanis visszatartják a hordalékot és a műtárgyak alatti folyószakaszokon óhatatlanul erősödik az erózió. A felgyorsuló medersüllyedést, a kisvizek szintjének csökkenését pedig újabb, szakaszos duzzasztásokkal lehet igazán ellensúlyozni. Magyarországon, a Bős alatti szakaszon is hasonló a helyzet, egyre mélyebbre ássa magát a folyó. Arról persze lehet vitatkozni, hogy mekkora duzzasztóművekre lenne szükség. Több kicsire vagy kevés nagyra. A hajózás szempontjából nem volna szerencsés, ha a gyors hajóknak 20 kilométerenként zsilipelniük kellene. Ráadásul nálunk a kavicskitermelésben is rablógazdálkodás folyt. Emlékezzünk csak a hetvenes évek házgyárprogramjára. A tízszeresét kotorták ki az érkező hordaléknak. ˝Előbb-utóbb mindenképpen be kell avatkozni. És itt már régen nem(csak) az áramtermelésről, hanem a hajózásról, az ivóvízellátásról és az ökoszisztémáról van szó. Olyan mértékű lett a medersüllyedés, ami a parti szűrésű vízbázisokat is veszélyezteti. A Szigetköznél, ahol helyenként több száz méteres a kavicsréteg, még nincs ilyen jellegű probléma, de a főváros felé haladva egyre vékonyodik a természetes szűrő, Esztergomnál például alig néhány méter vastagságú. Nagymaros alatt ezért kellett teljes kotrási tilalmat elrendelni. Más megoldás nem marad tehát, a hajózás érdekében is vízszintet kellene emelni. A közlekedési minisztériumban készült ugyan egy hajózhatósági tanulmány az EU finanszírozásában, ami a hagyományos mederszűkítésre, például a sarkantyúzásra épít. De ezzel az alapvető probléma nem oldódik meg, hiszen ha szűkítjük a medert, a felgyorsult áramlás az eróziót még tovább növeli. Vagyis egy-két évtized elmúltával ugyanarról az eredeti problémáról fogunk beszélni, mint most˝ – állítja Baross Károly.
A neves győri szakember szerint mindegyik vízügyi igazgatóságnak megvan a maga Szigetköze. A Pest és Nógrád megyét, az Ipoly-torkolattól Dunaföldvárig tartó, 8300 négyzetkilométeres területet, és az ország lakosságának egyharmadát érintő közép-Duna-völgyi igazgatóságban ez a ráckevei-Duna-ág. Olyan mélyre ásta magát ott is a folyó, hogy a torkolatnál lévő Kvassay-zsilipen keresztül kisvizes időszakban szivattyúkkal tudnak csak friss vizet juttatni a Duna-ágba.
Felső utasításra volt ilyen kényszerű időszak a Szigetközben is. De ahogy a szigetközi mellékágrendszer vízellátása végül megnyugtató módon megoldódott, úgy a ráckevei- Duna-ág rehabilitációja is biztosan megvalósul. Erre éppen az új pesti vízügyi igazgató, a Győrből a fővárosba járó Baross Károly személye és egy jelentős KEOP-program a garancia. NYERGES CSABA