2009. november 6. Nem is olyan rég volt, amikor még jegyet kellett váltani, ha mifelénk az erdőn rőzsét akart gyűjteni valaki. Ma már a lehullott rőzse nem érdekel senkit. Zajos láncfűrésszel irtják az erdőt, teherautókkal szállítják el a fát. Nem a rőzsét, hanem a vastag, tömör tüzelni valót, hasábfának vagy kandallófának méretre aprítva.
Hordja szabadon boldog-boldogtalan, mintha az erdő mindenkié lenne. A legbátrabb begyűjtőket a Pócsmegyerhez tartozó ártéri erdőben láttam, „A Surányi Révhez" elnevezésű bolt közelében. Ezek a pócsmegyeri bátrak nemcsak könnyű láncfűrészt használtak (amivel gyorsan el lehet tűnni), de nagy, robusztus, nehéz rönkhasító gépet is, amelynek az odébb telepítéséhez órák kellenek. Napokon át működött itt a gépesített erdőirtás, teljesen nyíltan, senki nem háborgatta a tolvajokat. Még az elszállítás sem okozott gondot nekik. Úgy látszik, hogy aki nem bujkálva lop, hanem nyíltan, nyugodtan teheti. Nagy József Pócsmegyer
