Nem hitt a saját számításainak Szajkó Gabriella, a Budapesti Corvinus Egyetemen működő Regionális Energiagazdasági Kutató Központ (REKK) munkatársa. Az egyetemi docens arra jutott ugyanis, hogy évente 2–4 millió köbméter fa eltűnik a magyar erdészeti adatnyilvántartásból. Számítása a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MGSZH) adatain alapult, s ugyanennek a hivatalnak másfajta nyilvántartásaival nem stimmelt, ezért felkereste a hivatal illetékesét, ám háromórás közös kutakodás után sem jöttek rá az eltérés okára. Maradt tehát az eredeti feltételezés: nagyjából évi 50 milliárd forint értékű kitermelt fa kikerüli a szakhatóság hivatalos adatrögzítését.
STATISZTIKAI HIBA? Az MGSZH kimutatást vezet arról, mennyi fát termelnek ki, valamint arról is, hogy adott esztendőben mekkora az úgynevezett élőfa-készlet, s ez évről évre mennyivel gyarapodik. Például a 2008-ban meglévő élőfa-készlet mennyiségét meg kellene kapnunk, ha a 2007-es készlethez hozzáadjuk az éves gyarapodást és kivonjuk belőle a kitermelést. Másképpen rendezve az egyenletet, az éves készletadatokból és a növekedésből kiszámítható, mennyi fát vágnak ki egy évben. Csakhogy az így kapott szám nem egyezik meg az erdőfelügyelők által jelentett kitermeléssel, ráadásul az eltérés emelkedő trendet mutat (lásd a grafikont). A REKK arra jutott, hogy a 6,5–7,0 millió köbméteres hivatalos fakitermelési adat mintegy felére rúg a nyilvántartásba nem kerülő kitermelés. A különbség mellbevágóan nagy, a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség mégis úgy véli, hogy az pusztán „módszertani eltérésekből” adódhat. „Kizárt dolog, hogy ennyi fa illegálisan eltűnjön Magyarországon” – mondja egy, a neve mellőzését kérő nagyobb állami erdőgazdaság vezérigazgató-helyettese is. Szerinte zárt rendszerről van szó, ahol kiválóan működik az ellenőrzés, és a központi statisztikai szervek nyilvántartják az eltűnt, ellopott fa mennyiségét is, ezért az úgynevezett folyó növedék számítási hibájáról lehet csupán szó.
RÉGI VITA. E problémáról már hosszú évek óta vitatkoznak az erdészeti szakmában. Leegyszerűsítve azt jelenti, hogy rendkívül nehéz eldönteni, pontosan mennyit nő Magyarország összes erdei fája egy esztendő alatt. Az erdészeti szakember érvelése szerint a REKK kutatóinak becslése egy, a nyolcvanas évekből származó tapasztalati adatsoron alapul, amikor – fajtától és területtől függően – hektáronként 5–6 köbmétert is elért a faállomány éves gyarapodása (a folyó növedék). Jelenleg azonban nagyon súlyos éghajlatváltozás játszódik le nálunk is, és az egymást követő aszályos évek, illetve az egyenlőtlen csapadékeloszlás miatt a jellemző hektáronkénti növedék mindössze évi 2,0–2,5 köbméterre tehető.
A kutatást vezető Szajkó Gabriella azonban vitatkozik ezzel az érveléssel. Állítása szerint a növedékszámítás esetleges hibáit az erdőtervezés során a hatóság szakemberei korrigálják az erdők folyamatos helyszíni mintavételezése során. Vagyis nem alakulhat ki az élőfa-készlet adathibájának halmozódása. Ráadásul a kutatók által becsült adatsor egészen 1996-ig, az új erdőtörvény hatálybalépéséig évről évre nagyon pontosan közelíti a hivatalos kitermelési adatokat. Eltérés csak ezt követően kezd mutatkozni, és évente 2–3 millió köbméter hiányt jelez, sőt a deficit 2005-ben a bruttó 4 millió köbmétert is megközelítette. A kutatásvezető elmondta, a hivatalokkal együtt sem találtak magyarázatot a rejtélyes hiányra, s az általuk az egész országra felállított fapiaci mérleg rendre az említett brutális hiányt mutatja.
Az illegális fakitermelésről kiadott hivatalos adatok az elmúlt három esztendőben „csak” 40–140 ezer köbméterről szóltak. Ezen felül az erdei tűzkárok további évi 50–300 ezer köbméteres mínuszt okozhatnak, azaz félmillió köbméternél is kevesebb az így hiányzó fa. Ráadásul a bejelentett falopások és tűzkárok adatai bekerülnek a hatósági adattárba, és az érintett területeken az élőfakészlet-adatot lefelé korrigálják. Tehát ezek nem magyarázzák a hiányt.
AZ ÁTLÁTHATÓSÁG IGÉNYE. Felmerül a kérdés, miért éppen azután kezdett hiány mutatkozni, hogy a kilencvenes évek közepén a 19 állami erdészeti társaságnál a helyi menedzsmentek „átvették a hatalmat”. Nem a statisztika pontosságára utal az sem, hogy az erdőgazdaságok felügyeletét ellátó Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. éppen az átláthatóság igényével indokolja az erdészeti gazdasági informatikai rendszer beszerzését (Kábel a rengetegben – Figyelő, 2009/26. szám).
Ám e beszerzések körül is „áll a bál” (a legutóbbi fejleményekről lásd keretes írásunkat). Az MNV Zrt. eredetileg 2008 elején szerette volna szervezetileg összevonni a 19 önálló állami erdőgazdaságot, de az erdészeti lobbi ezt sikeresen megakadályozta. A „B” terv keretében a vagyonkezelő egységes pénzügyi-számviteli, kontrolling, ügyviteli és üzemeltetési szoftverrendszer bevezetését határozta el. Ezt azonban meglehetősen drágán, 1,5 milliárd forintért rendelték meg az erdészeteknek. Az árat tőkeemelés formájában biztosította ugyan az MNV Zrt., az erdészeti társaságok szakmai hibákra hivatkozva mégis próbáltak-próbálnak ellenállni a 2011 májusáig elhúzódó bevezetésnek.
Erdészetek kontra állami tulajdonos
Folytatódik a huzavona a 19 állami tulajdonú erdőgazdaságnál tervezett informatikai szoftverbeszerzés körül – derül ki a Figyelő birtokába került dokumentumokból. A másfél milliárd forintos közbeszerzés keretében bevezetendő szoftverek a mainál sokkal alaposabb pénzügyi felügyeletet biztosítanának az MNV Zrt. számára, s nem csak átláthatóbbá és elszámoltathatóbbá, de egyúttal összehasonlíthatóvá is tennék az állami erdészetek működését. A viták így főként a tulajdonosi jogokat gyakorló vagyonkezelő és a nagyobb önállóságért harcoló erdészeti társaságok vezetői közt folynak (Elbaltázták – Figyelő, 2009/20. szám). Ezzel kapcsolatban a Budapesti Rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi főosztálya Benedek Fülöphöz, az MNV Zrt. agrárportfólióért felelős vezérigazgató-helyetteséhez egy sor kérdést intézett augusztusban:
1. Az MNV Zrt. tulajdonában álló erdőgazdaságok milyen informatikai rendszert használtak a közbeszerzési eljárás előtt, s a rendszer milyen feladatokra volt alkalmas?
2. Milyen informatikai eszközeik, gépparkjuk volt a gazdaságoknak?
3. Milyen szakmai és informatikai okai voltak az Egységes Erdészeti Vállalatirányítási Rendszer (EEVR) létrehozásának?
4. Milyen feladatok ellátására alkalmas az EEVR, miben különbözik a korábban használt szisztémáktól?
5. Mely cégek nyújtottak be pályázatot, s milyen kritériumok alapján győzött a Sagem Magyarország Kft.?
6. A nyertes mikor kötött vállalkozói szerződést az erdőgazdaságokkal, milyen munkafolyamatok elvégzését vállalta, s milyen áron?
7. Hol, mikor, milyen informatikai eszközöket, programokat telepítettek, miféle oktatások zajlottak, az egyes erdőgazdaságoknál a munka mely fázisában tartanak, mik a hátralévő feladatok?
8. Az MNV Zrt. mennyit utalt ki az EEVR megvalósítására az erdőgazdaságoknak, azok mennyit fizettek ki a Sagem Kft.-nek, illetve mely összegeket nem fizették még ki, s milyen okból?
9. Ki az MNV Zrt. részéről az a személy, aki szükség esetén a fentiekre vonatkozóan a legtöbb információval rendelkezik és tanúkihallgatás során részletesen nyilatkozni tud?