Erdészek a médiában (Magyar Mezőgazdaság/ERDŐGAZDASÁG ÉS FAIPAR)

Mint köszöntőjében Zétényi Zoltán szakosztályelnök elmondta, eljutottunk végre odáig, hogy a karácsonyfát már nem az erdőből vágatják az újságíró kollégák, így a zöldek sem hangsúlyozzák annyira a műanyagfenyőt. Az erdészeti kommunikáció szempontjából az elmúlt évnek a legnagyobb jelentőségű eseménye mindenképpen az új erdőtörvény megszületése volt. Erről sok szó esett a napi hírekben. Külön öröm, hogy a Közönségkapcsolatok szakosztály kezdeményezésére az erdészeti kommunikáció is bekerült a törvény szövegébe. Ez az egyik oldal. Ugyanakkor elmaradt a törvény jelentőségét méltató kommunikációs esemény. Ne feledjük -hangsúlyozta a szakember -, nem naponta változó jogszabályról van szó! Az előző, viszonylag rövidebb életkort megélt törvényünk is 13 évig szolgált.
Tanulni kell az erdészeti kommunikációt, ebben nem szégyen a vadász kollégáktól sem ellesni néhány dolgot, akik már sikeres tanfolyamot tartottak a tanároknak a vadászatról. A szomorú az, hogy ilyen tanulmányuk már évek óta van az erdészetről. Ideje volna tenni valamit e téren, mert különben a Sulineten az ellenérdekeltek tömik tele a nebulók fejét arról, hogy az erdészek tönkreteszik a hazai erdőket.
Ismert, hogy 2010-ben Pécs Európa Kulturális Fővárosa. Az Országos Erdészeti Egyesület 141. vándorgyűlését -Káldy József vezérigazgató nagyszerű ötletének köszönhetően -, szintén Pécsett tartják. Éppen ezért arra gondoltak, hogy a Közönségkapcsolatok szakosztály egy nemzetközi kommunikációs konferenciát rendez ugyanakkor, ugyanott. Az elhatározást tettek követték, a konferencia programja összeállt, a külföldi és hazai előadók elfogadták a meghívást Stumpf István politológus vállalta a felkérést a védnöki szerepre, és ígérete szerint el is jön.
Az erdészek évente mintegy 300 erdészeti eseményt rendeznek. Van mit kommunikálni, van miből válogatni. Csak nem szabad szégyellni, és nem kell sajnálni rá az időt és a fáradtságot! Nem azért, mert megéri, hanem mert létérdek! - zárta köszöntőjét Zétényi Zoltán.
Legfontosabb adatként Lajkó Ákos, az MgSzH elnökhelyettese hazánk 20,4 százalékos erdősültségét emelte ki, ami 2,03 millió hektár fával borított területet jelent. Ez különösen fontos annak tükrében, hogy 1920-ban alig 11,8 százalékos erdősültségről lehetett beszámolni. Ma - a nyilvántartások szerint - minden ezer lakosra közel kétszáz hektárnyi erdő jut.
Erdőterületeink 57 százalékát őshonos fafajok, a maradékot idegenföldi, meghonosodott - akác, vörös tölgy, fenyők - illetve klónozott fajták -nemesnyárak - foglalják el. A szakember hangsúlyozta, hogy ma országosan 836,5 ezer hektár védett természeti terület - nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek - 47 százalékát borítja erdő, ebből 2 százalék az erdőrezervátum.
Az elmúlt évtizedben az erdők szerepe felértékelődött. Az Országgyűlés 2009-ben megalkotta az új elvárásokkal összhangot teremtő, az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvényt.
Az eseményen részt vett Mária Kadlecíková, a FAO Közép- és Kelet-Európai Alregionális Irodájának vezetője, aki elmondta, több mint 10 millió zöld munkahely létesülhet a világon az erdőnek köszönhetően. Ma a legszerényebb becslések szerint is 840 millió ember éhezik a világban. A folyamatot meg lehet állítani megfelelő anyagi ráfordítással, ami 83 milliárd dollár azonnali mezőgazdasági befektetést jelentene. A Föld felszínének 40 százalékát használják mezőgazdasági termelésre, és ez rettentő nagy felelősséget helyez a gazdálkodók vállára a biológiai sokféleség megőrzésének tekintetében. A megfelelő eljárások alkalmazásával a gazdáknak sikerülhet Fenntartani a környezet ökológiai rendszerének törékeny egyensúlyát.
„Az új erdőtörvény megalkotása igazi csapatmunka eredménye volt." -mondta Nagy Dániel, az FVM Természeti erőforrások Főosztályának vezetője, aki hozzátette, 2009 legjelentősebb eseménye volt az ágazati szabályozás elfogadása. A régi időkben az egész falu dolgozott az erdőben, mára viszont az emberek teljesen eltávolodtak tőle. Ebben nagy szerepe van a hiányos, vagy éppen hibás kommunikációnak. Az embereket újra vissza kell vezetni a természetbe.
A szakember hangsúlyozta, az erdő fogalma a nemzetközi jogban is bizonytalanul megfogalmazható, nehezen értelmezhető terület. Bármennyire is kiemelik fontosságát, a főosztályon alig nyolc ember foglalkozik vele. A társadalomnak nagy az elvárása, ám alig 400 milliós támogatást adnak hozzá. A korlátozott erőforrásokkal csak korlátozott eredményeket lehet elérni. A szakember fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a természetvédelem szempontrendszerét be kell építeni az erdő- és mezőgazdálkodásba egyaránt. Azonban amikor egy területen az elsődleges tevékenység a gazdálkodás, a tulajdonviszonyokat is szem előtt kell tartani, hiszen magántulajdonban lévő erdők esetén az állam csak különböző támogatásokkal tudja ösztönözni a helyes erdőgazdálkodást.
Wisnovszky Károly, az MgSzH Központ Erdészeti Igazgatóság igazgatója elmondta, nem is olyan régen még csak néhány szakemberben tudatosult, hogy Földünk erőforrásai nem állnak korlátlanul rendelkezésre. Az embereknek a természettel kiegyensúlyozott, kölcsönös kapcsolat kialakítására kell törekednie. Mára sok minden megváltozott. A korábbi, nagyüzemi erdőgazdálkodás már a múlté. Azokon a területeken, ahol a természetes erdőfelújítás feltételei adottak, a tarvágások visszaszorulóban vannak, s egyre nagyobb teret nyer a természetközeli erdőgazdálkodás. Ma már nem csak az elhivatott szakemberek kis csoportja, hanem az egész társadalom kiemelt figyelmet fordít az erdők sokféleségének, a biodiverzitásnak a megőrzésére.
Az igazgató kiemelte, hogy az új erdőtörvényben nagyobb hangsúllyal jelenik meg az erdők hármas - védelmi, gazdasági, közjóléti - funkciója. Ezek harmóniájának megteremtése jelenti a természet összetevőinek hosszú távú védelmét, fennmaradását, megújulási lehetőségét. Emellett a természetközeli életvitel fogalmába óhatatlanul beletartozik a fának, mint nyersanyagnak, energiahordozónak az ésszerű, takarékos felhasználása is.
Wisnovszky Károly az elmúlt év másik szakmai sikerének tartotta, hogy megjelent az Erdővédelmi Mérő- és Megfigyelő Rendszer (EMMRE) könyve, amely húsz év tapasztalatait fogja össze. Az erdei életközösségek eltérő módon reagálnak a környezetüket érő közvetlen vagy közvetett változásokra. Ezek a - főként az emberi tevékenység hatására bekövetkező - változások az elmúlt időszakban felgyorsultak. Éppen ezért egyre nagyobb igény jelentkezett ezen változások irányának és mértékének pontosabb behatárolására. Ennek köszönhetően születtek meg a monitoring rendszerek. Ezek a környezeti változásokra érzékenyen reagáló paraméterek megfigyelésére irányulnak. Kutatóknak és gyakorlati szakembereknek sokoldalúan használható információs bázisa lehet ez a kiadvány.
Az Erdők a közjóért című könyvet mutatta be Dobó István, az azonos nevű szakosztály elnöke. „Aki már járt az erdőben és megérintette az erdei atmoszféra mással nem helyettesíthető, óvó, nyugtató, ugyanakkor erőt adó, bíztató hatása, valószínűleg visszatér oda újra és újra, merítkezni benne." - olvashatjuk a bevezetőben. Ma, amikor erről beszélünk, szinte el sem tudjuk képzelni, hogy az ember réges-régen, a társadalommá szerveződés kezdetén milyen magától értetődően volt része a természetnek, az erdőnek. A folyamatos, évszázadokon át tartó eltávolodás után ma újra tömegek áramlanak ki a szabad természetbe, használatba véve az erdei utakat, egyre nagyobb igény jelentkezik az erdő közjóléti szolgáltatásai iránt.
Ennek köszönhetően - különösen a főváros térségében - megindult az közjóléti fejlesztő munka, amely egészen a '90-es évek elejéig felfelé ívelő tendenciát mutatott. Az erdőbe - az erdészek éjjel-nappal nyitva tartó üzemébe - egyre nagyobb számban érkeztek a jó és rossz szándékú emberek, szükségessé vált az erdő-igénybevétel koncepciójának kidolgozása. Idáig eljutva a társadalomnak ma már nem csak a fára és egyéb erdei haszonvételre van szüksége, na-nem elementáris erővel kívánja igénybe venni az erdők közjóléti szolgáltatásait is.
Az évzáró sajtótalálkozó egyik ünnepélyes pillanata a Kétmilliomodik hektár magyar erdő emlékérem átadása volt, melyet P. Kis Zsuzsa, az MR1 szerkesztője vehetett át. Viniczai