Környezetvédő civil szervezetek – a Duna Charta, a Levegő Munkacsoport, a Greenpeace Magyarország, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Védegylet, valamint a WWF – Magyarország tizenkét, a pártok programjára vonatkozó kérdést juttatott el a Fidesz, a KDNP, az MDF, az MSZP és az SZDSZ elnökének, valamint az LMP szóvivőjének. A Fidesz csak egy rövid levelet küldött, a KDNP és az MSZP nem válaszolt a civil szervezetek kérdéseire – derül ki egy keddi hírből (lásd a keretes anyagokat).
A pártprogramok környezetvédelemre vonatkozó fejezeteinek bogarászásából egyértelműen kiderül: a „fenntartható fejlődés” és az „élhetőbb környezet” fogalmaival egészen összebarátkoztak az elmúlt években a politikacsinálók. Az alternatív energiák említésekor szívesen utalnak az energiabiztonságra, a génmódosított élelmiszerek is elő-előkerülnek, az állatvédelem azonban csak a Jobbiknál és az LMP-nél bukkan fel. Ezzel együtt is azt mondhatjuk, vízió és ígéret éppen van, de az ötletládaként funkcionáló programok sok konkrétumot nem tartalmaznak.
A környezetvédelem a maga hosszú távú érdekeivel speciális helyet foglal(hat) el a rövid távú döntésekre alapozó politikacsinálásban – ez kiderül a pártok által vázolt elképzelésekből. Az energiahatékonyság növelése, a biotermesztés még kezelhető közelségben van, s a környezetet terhelő tevékenységek fokozott megadóztatása vagy a hazai termékeket előállító kkv-k támogatása is politika-kompatibilis, ezen túl azonban csak tartalommal szabadon megtölthető ígéretek vannak.
Fidesz - integrált, fenntartható, nemzeti
A Fidesz Nemzeti ügyek politikája címet viselő választási programja például egyáltalán nem tartalmazza a „környezetvédelem” szót. Megjelenik benne persze az egészséges környezethez való jog, az energiahatékony épületek, a GMO-mentes élelmiszerek, az alternatív energia segítségével leküzdhető energiafüggőség is – ha az ember alaposan átolvassa. Jellemzőbb azonban a feltételes mód: „Egy országos energiahatékonysági program fellendítené az építőipart, évente a lakásállomány 10 százalékának felújítása 80 000 építőipari munkahelyet teremtene és ez a befektetés az országnak kevesebb, mint 10 év alatt megtérülne, továbbá környezetvédelmi vállalásainkat is megoldaná”. Zöld közbeszerzési rendszerről is szó esik, aminek lényege, hogy a hazai vállalkozásokat részesíti előnyben, s (innen kicsit megszalad a toll): „olyan állami, közösségi intézkedéssorozat, amely a társadalmat és a gazdaságot fenntartható fejlesztési pályára állítja, valamint a környezeti szempontokat is integrálja a nemzeti fejlesztéspolitikába”. Az önkormányzatok segítségével, zöld bankon keresztül indítanának energiahatékonysági programot, zárójelben felsorolva, mit is jelent ez: panelfelújítás 80 százalék megtakarítással, lakások szigetelése, Smart Grid, középületek korszerűsítése, s támogatni szeretnék a geotermikus és szélenergiát is.
A Fidesz a környezetvédő civil szervezetek kérdéseire nem adott külön-külön választ, a környezetre vonatkozókra azt felelte, hogy "különös figyelmet fogunk fordítani erőforrásaink, így a magyar termőföld, a vízbázis és az erdők megvédésére", továbbá azt hangsúlyozza a párt, hogy véget fog vetni annak a tarthatatlan állapotnak, amelyben "szemétlerakóként kezelik hazánkat".
MSZP - nem szűnik meg a kapitalizmus
A többértelmű fogalmazás az MSZP programjában is helyet kap, kiegészülve a néhol már követhetetlen ígéretek felsorolásával. Az ígérethalmaz címszavakban szerepel a fogyasztóvédelem és a honvédelem közé beillesztett Környezetvédelem, energiahatékonyság és megújuló energiaforrások – a zöldgazdaságé a jövő címet viselő fejezetben. Nem fáradnak azzal, hogy ennek fedezetéről, vagy a megvalósítás feltételeiről értekezzenek. Az ezres, milliós és milliárdos tételeket tartalmazó, 8 évet felölelő visszatekintést követően a szöveg úgy fogalmaz: „nem szűnik meg a kapitalizmus, de átrendeződnek a gazdasági erő- és érdekcsoportok”. Nagyvonalakban megemlítik a környezettudatos nevelés fontosságát, a klímapolitika jelentőségét, illetve a zöld területek növelésének szükségességét. Utóbbihoz ennyit még hozzátesznek: „Az állam vállalja, hogy minden erre irányuló közösségi erőfeszítést a költségek meghatározott mértékéig támogat” – további részleteket azonban nem közölnek.
A beígért programok és intézkedések sorától most eltekintenénk, de álljon itt egy kis ízelítő: a Paksi Atomerőmű reaktorblokkjainak üzemidejét érintő hosszabbítás, hitelalap az energiahatékonyságot érintő programokhoz, egyszerűbb pályázati feltételek, biogáz és biomassza-program, zöld tömegközlekedési operatív program, geotermikus kutatófúrások állami támogatása, szénbányák új megnyitásának feltételeit biztosító intézkedések, „zöldportfóliók” a finanszírozási rendszerben, „energiatakarékossághoz szükséges tudnivalók internetes tárháza”. A kevesebb konkrétumot tartalmazó mondatok sem maradtak azonban ki, például ez: „megtesszük a szükséges időarányos intézkedéseket a megújuló energiaforrások felhasználásának növelése és ösztönzése érdekében” vagy a fejezet zárása: „Komoly erőforrásokat igényel az új kihívások figyelembevételével a fűtés, a hűtés megoldása, új víztározók, gátak létrehozása, a belvízelhárítás, az öntözés bővítése, a szikesedés csökkentése, új csatornák létrehozása, a felszíni építmények szélállóságának megerősítése”.
MDF(-SZDSZ) - racionálisan és bölcsen
Az SZDSZ-szel közösen aktivizálódó MDF Bokros Lajos nevével fémjelzett programját már a párt megújult honlapján olvasgathatják az érdeklődők. Környezetvédelem – a fenntartható fejlődésért címen találjuk meg a programban a vonatkozó részt, melynek alcíme jelzi, milyen témákkal foglalkoznak: környezet- és természetvédelem, valamint vízgazdálkodás. A politikai, gazdasági célok között viszonylag egyértelműen kijelöli a téma helyét, amikor indításként úgy fogalmaz a program: „a jövő kormányzati munkájában racionális helyet kell biztosítani az ország természeti erőforrásainak”. Kiderül az is, hogy a jelző mit jelent pontosan: az „integrált környezetpolitika” ne korlátozza a gazdasági szektorokat indokolatlanul. Érintik a zöldipar fejlesztését, a hatékonyabb hatósági ellenőrzéseket, s persze a megújuló energiaforrásokat.
A Fidesznél is kiemelt geotermális és szélenergia támogatásáról szóló bekezdésben azonban visszaköszön a racionalitás: azt írják, hogy „a szabályozás ésszerű aktualizálását” tartanák kívánatosnak. Biotermelés, felelős hulladékgazdálkodás és környezettudatos nevelés is szerepel a programban. Az érthetetlen lózungokat azonban itt sem spórolták meg: „A nemzeti jövőkép szempontjából stratégiai fontosságú kérdés a természeti erőforrásainkkal való bölcs és a fenntarthatóságot szolgáló bánásmód. Nem szorul külön bizonyításra, hogy a távlati tervezés és az élhető környezet biztosítása azonos látásmódot és időhorizontot tételez fel”. Egy hirtelen váltással végül összeköti a program a méltányosabb közteherviselést és az egyszerűbb adórendszert a környezetterhelési díjak kirovásával s arányosításával.
Az MDF és az SZDSZ a környezetvédelmi tárcát megtartaná. A civileknek adott válaszokban az MDF kiemelte, hogy a jelenleginél nagyobb szerepet szán a minisztériumnak. Az SZDSZ – uniós mintára hivatkozva – a Környezetügyi Minisztérium nevet adná a tárcának, és bővítené a hozzá tartozó kört az erdészettel, agrár-környezetgazdálkodással, a megújuló energiákkal, a minősítési rendszerekkel. A szabad demokraták közelítenék a környezetvédelemre fordított költségvetési pénzek arányát az uniós átlaghoz. „Parlamenti tevékenységünk egyik súlypontja – írják – mindenképpen a környezetügy lesz.”
A demokrata fórum új, integrált szemléletű árvízvédelemi stratégiát dolgozna ki a Tisza völgyére. Az SZDSZ nem építene sem vízlépcsőrendszert, sem dunai gátakat. Hangsúlyt helyezne a talaj- és folyóvíz-szennyezések csökkentésére, a Vásárhelyi-tervhez hasonló szabályozást készítene több folyóra is, bővítené a csatornázottságot, és javítaná a szennyvíztisztítást. Állami tulajdonban tartaná a párt a regionális vízműveket. Az erdőkre vonatkozó kérdésre az MDF azt felelte, hogy a védett erdőket a természetvédelmi hatóságok felügyelete alá kell vonni, a nem védett erdők pedig a környezetvédelmi minisztériumhoz tartoznának.
Az SZDSZ az integrációs lehetőségek és a támogatások fokozott kihasználásával növelné az erdővel borított területek nagyságát, őshonos fajokat telepítene újra. A szabad demokraták itt említik meg, hogy rendezni kell a nemzeti parkok helyzetét, a különböző tulajdonban lévő területek feletti rendelkezési és hatósági jogokat.
Jobbik - harmónia és környezetőrség
A Jobbik programjában a „környezetével harmóniában élő, energetikailag és élelmezésileg a külvilágtól egyre kevésbé függő, erős, anyagiakban és szellemiekben gazdag közösségek szerepének” megerősödését vizionálja. A témához kapcsolódó bevezetőből az is kiderül, hogy a nevezett közösség a nemzet, melynek alapeleme a család. Szigorúbb ellenőrzést és kevesebb bürokráciát ígérnek, valamint a 24 órás szolgálatot ellátó környezetőrség felállítását. A tervek között van még erdőtelepítés, parkosítás, a „hagyományos magyar városkép” megőrzése, a civilek aktív bevonása.
Az elmúlt húsz év mérlegét is megvonják: szerintük a hatalom gyakorlói a rövid távú haszonszerzés érdekében pusztították a természeti kincseket, a Magyarországra jellemző állatok és növények egy része a kihalás szélére került, s a párt a klímavédelemben alkalmazott kvótarendszer hatékonyságát is megkérdőjelezi. Az ígéretek között szerepel parlagfűirtás, a megújuló energiák támogatása, a kvótarendszer megszüntetése, a gyermekek oktatása.
A program az állatvédelemre is kitér: „a kóbor állat jelenséget megszüntetjük” – ígérik, ahogy az állatkísérleteket helyettesítő módszerek támogatását is, s az állatmenhelyek létrehozását. A hulladékproblematikát is tárgyalja a párt, eszerint szelektív hulladékgyűjtést ösztönöznének kedvezményekkel, s szigorúan büntetnék az illegális lerakókat. Az egészséges hazai élelmiszerek támogatásának is szenteltek egy bekezdést, itt is hangsúlyozva a szigorúbb ellenőrzést, a természetes trágya preferálását, valamint a génmódósított és adalékkal ellátott élelmiszerek helyett hagyományos élelmiszerek támogatását. A vízkincs megvédése (államosítás, új törvény, energiatermelés és szállítás vízen) és az épített környezet élhetőbbé tétele (parkosítás) sem maradt ki a Jobbik programjából.
LMP - adózás ökológiai alapon
Az LMP választási programját csak a jövő héten hozzák nyilvánosságra, így azt javasolták, a párt célkitűzéseit nézzük át, hogy a környezetvédelmi elképzeléseiket megismerjük. A párt elsődleges, önmeghatározó üzenete szerint ők a magyar politikai szcéna jelenlegi szereplőivel szemben alternatívát szeretnének kínálni: valódi demokráciát, szolidáris társadalmat, egészséges környezetet teremtenének – mondják. A cikkünk témájául szolgáló környezetvédelmi koncepció nem egy fejezetbe sűrűsödik esetükben, hanem – a jelek szerint – a fenntartható fejlődés szelleme és a környezettudatos életmód minden felvetett témát érint valamiképp.
Egyelőre azonban náluk is csak ötletek és jól hangzó elképzelések sora olvasható. Ökológiai állattartás és növénytermesztés, a helyi kistermelők támogatása, egy valós hatalommal bíró környezet- és fogyasztóvédő bázis, s emellett a környezetterhelést magasabb adókkal sújtó rendszer. „A környezeti erőforrások használatára és a környezetterhelésre kivetett adók révén az adózást ökológiai alapokra kell helyezni” – írják. A felelős klíma- és energiagazdálkodás, a fenntartható hulladékgazdálkodás, az egészséges környezethez való jog azonban itt is csak jó elképzelésnek tűnik, amellyel persze szívesen azonosulunk, de nem látjuk a megvalósítás lehetséges menetét. Lehet, hogy az LMP-nek inkább elhisszük, hogy ezeket komolyan gondolja, de – egyelőre – a céljaikat összefoglaló anyag inkább hangulati elem, semmint konkrét program.
Az LMP is megtartaná a környezetvédelmi minisztériumot, s felveti azt is, hogy ide lehetne helyezni a területfejlesztést, az erdőgazdálkodást és az energetikát is. Az LMP az alkotmányban rögzítené, hogy a stratégiainak tekintett vízvagyonnak és a kapcsolódó közműveknek közösségi tulajdonban kell maradniuk. A párt elveti a dunakanyari duzzasztó megépítését, mint ahogy nem építene olyan létesítményeket sem, amelyek az ivóvízbázist veszélyeztetnék. A párt is növelné az erdővel borított területek nagyságát, őshonos fajokat telepítene újra, s megállítaná a városi zöldterületek csökkenését.
A programmustra egyenlege szerint tehát azt kell mondanunk: a környezetvédelem így-úgy minden pártnál megjelenik, de helye a programokban mindenütt sajátos. A holisztikus szemlélet – vagyis a környezetvédelemnek a fejlesztési politikába történő beemelése – is hangsúlyos, bár az integrálásának vélhetően mások a motivációi a különböző pártoknál. Míg a nagyok inkább az energiahatékonyságra helyezik a hangsúlyt, addig a parlamentet megjárt kispárt elismeri a jelentőségét, de azért fontosnak tartja a „helyén kezelni”. A parlamentben még meg nem fordult kicsik pedig megengedhetnek maguknak egy kis parlagfűirtást és ökológiai állattartást is. Bár a válság generálta gazdasági helyzet egyik megoldókulcsaként is említik a pártok zöldipar fellendítését, kérdés, hogy a gyorsabb és látványosabb megoldásokat ígérő programrészek merre szorítják majd a környezet-, természet- és állatvédelmi elképzeléseket.