Azt pedig Font Sándortól, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának fideszes elnökétől tudjuk, hogy egy esetleges Orbán-kormány nem fog sokat késlekedni ezzel az aktussal.
Kinek fűződik igazán érdeke a földpiac zárva tartásához az uniós csatlakozási szerződésben szereplő hétéves moratórium lejárta, azaz 2011 után is? Az árutermelést folytató vállalkozóknak nem, számukra ugyanis a föld tulajdonlásánál sokkal fontosabb kérdés a földhasználat. Amennyiben a földhasználati szabályok biztosítják, hogy a termelők hosszú távra, kiszámítható feltételek között gazdálkodhatnak, az agrárvállalkozók bátran fejleszthetnek, legyen szó az állatállomány bővítéséről vagy új öntözési infrastruktúra kiépítéséről. A családi és a társas vállalkozásoknak sokkal fontosabb ugyanis, hogy a termelés hatékony, olcsó, ezáltal versenyképes legyen, mint hogy szűkös tőkéjüket a termelésből kivonva, „improduktív" földvagyonba fektessék. Hamis tehát a számos politikus által hangoztatott vélemény, hogy a földmoratóriumot a gazdák és a magyar vidék érdekében kell meghosszabbítani. Más a helyzet persze azokkal a termelési körön kívüli, tehetős hazai magánbefektetőkkel, akik a föld árának emelkedésére játszanak, és további három évig olcsón, versenytárs nélkül akarnak hozzájutni a termőföldhöz. Lehetséges, hogy így „építhetjük, erősíthetjük" a hazai közép- és felsőosztályt, de azért legyünk tisztában a tényekkel.
Magyarországon 5,8 millió hektár mezőgazdasági művelésre alkalmas terület és 1,9 millió hektár erdő van. Ebből mind a gazdálkodás, mind a földspekuláció szempontjából az összesen 4,5 millió hektárra rúgó szántó, valamint a közel 200 ezer hektárnyi gyümölcsös és szőlő az érdekes. A szántóterület 91 százaléka magántulajdonban van, a maradék az államé. Mivel a földtulajdonosok száma meghaladja a másfél milliót, egy tulajdonosra hozzávetőleg 2,5 hektár szántó jut. A földtulajdonosok körülbelül 95 százaléka egyáltalán nem foglalkozik mezőgazdasági termeléssel, különösen nem árutermeléssel, így a gazdasági logika szerint érdekük lenne a földpiac liberalizálása, mert ezzel valószínűleg felértékelődne a tulajdonuk.
De mennyit is ér a termőföld ma Magyarországon? Noha az átlag nem sokat mond, mert igen nagy a szóródás a földárakban, a tényleges adásvételi adatok alapján kijelenthető, hogy egy hektár közepes minőségű szántó hozzávetőleg 600 ezer forintot ér. A jó minőségű alföldi, dunántúli szántóföldek ára ennél 30-40 százalékkal magasabb, a gyengébb minőségű észak-magyarországi, Duna-Tisza közi földek az átlagnál 40-50 százalékkal kevesebbe kerülnek. A magyarországi földvagyon piaci értéke - az erdők nélkül - becslésem szerint 3000-3500 milliárd forint között van jelenleg. A liberalizáció után a hazai földvagyon egy évtizeden belül elérheti a 6-7 ezer milliárd forintos értéket.
E hatalmas várható értéknövekedés elsősorban a már több száz hektárt spekulációs céllal összevásárolt tulajdonosoknak izgalmas, akiknek a száma néhány tízezerre tehető. Ez a tulajdonosi kör „ráér" azonban a hasznát realizálni, azaz nem zavarja különösebben a moratórium meghosszabbítása. A maradék másfél millió, pár hektáros, nem gazdálkodó tulajdonos viszont joggal méltatlankodhat a liberalizáció elhalasztásán, mivel - ismerve a lakosság súlyos anyagi gondjait - legtöbbjük valószínűleg eladási kényszerhelyzetben van. Nekik igenis számít, hogy kevéske földjükért a jelenlegi árat kapják, vagy annak akár a dupláját is. A földpiaci nyitás makrogazdasági és társadalmi hatásvizsgálata ráadásul a mainál árnyaltabb politikai megközelítéshez is vezetne. Össztársadalmi szinten ugyanis a liberalizáció sok ezermilliárd forint pluszbevételt jelenthetne a hazai háztartásoknak, és ennyi vásárlóerőt a magyar gazdaságnak. Utóbbi pedig, már méreténél fogva is, lökést adhatna a recesszióból való kilábalásnak. RASKÓ GYÖRGY (A szerző agrárközgazdász)
2010. március 18. - A szocialisták követelése ellenére a Bajnai-kormány már nem nyújtja be Brüsszelben a külföldiek magyarországi földvásárlási tilalmának meghosszabbításával kapcsolatos kérelmet - derült ki a múlt héten.