2010-04-26. - A következő háborúk tétje a föld, az élelem és a víz lesz Tanulmányában a Pentagon új szempontból közelítette meg az éghajlatváltozás kérdését. Nem az okait kereste és nem azt vizsgálta, bekövetkezik-e a katasztrófa - ez már nem kérdés -, hanem azt, hogyan készüljünk fel rá. Milyen társadalmi következményei várhatóak a szélsőséges és veszélyes időjárási jelenségeknek, a szárazságnak, a fagynak, a hőségnek, az ivóvíz- és élelemhiánynak. Az emberi természet oldaláról vizsgálta a kérdést, így arra az eredményre jutott, hogy képtelenek leszünk visszafogni a környezetszennyezést, ezért annak következményei igen hamar beteljesülnek, és akkor kitör a háború. Az ivóvízért és élelemért állandó harc folyik, a meglévő készletek védelmében pedig atomfegyverek bevetésére is sor kerülhet. Úgy, ahogy azt már számtalan sci-fi könyv és film is ábrázolta. Az események pedig valóban nem a távoli jövőre vonatkoznak, hiszen a folyamatok bizonyíthatóan már megindultak a közelmúltban.
Bár a Pentagon valószínűleg tudatosan a legrosszabb eshetőségekkel számolt, amikor 2010-re jósolta a katasztrófát, és Andrew Marshall, a tanulmány vezető szerzője februárban már azt nyilatkozta: „a megállapításokat spekulációnak kell tekinteni, annak ellenére is, hogy tudományos alapokon állnak”. Az elemzés létrejötte mégis rámutat, hogy a katasztrófa már a mi életünkben bekövetkezik, és erre készülni kell. Az Amerikai Egyesült Államok pedig nem is késlekedik kidolgozni stratégiáját saját védelmére. A jelentés A hirtelen klímaváltozás forgatókönyve és annak hatása az Egyesült Államok nemzetbiztonságára címet viseli, szerzői pedig Peter Schwartz, volt CIA-konzultáns és Doug Randall, a kaliforniai Global Business Network embere. Akik, valljuk be, nem kifejezetten klímaszakértők.
A sír, hol nemzet süllyed el
Hogy a globális felmelegedés nemzetstratégiai kérdés lehet, azt kiválóan bizonyítja egy csendes-óceáni miniállam, Tuvalu példája. Az Ausztráliától 3400 kilométerre fekvő, kilenc szigeten elterülő, 11 500 lakosú állam kormánya 1992-ben észlelt először baljós változásokat. Amellett, hogy emelkedett a vízszint, gyakoribbá váltak a ciklonok, egyre pusztítóbbak a hullámok és felgyorsult a part eróziója. Bár ezek a jelenségek már az egész bolygóra jellemzőek, Tuvalunak végzetesek, mert legmagasabb pontja mindössze 4,5 méter. Hiába szólalt fel a kis ország államfője a kiotói klímakonferencia idején, hogy Tuvalu az első nemzet lehet, amely a globális felmelegedés áldozatává válik, hathatós változást vagy segítséget nem sikerült elérnie. 2000-ben egy jó üzleti húzással 50 millió dollárra tettek szert, melyet az ENSZ-csatlakozásra költöttek, de valószínűleg ennek sem veszik hasznát különösebben. Tuvalu kis ország, az államfő saját, kétszobás házában tart fenn irodát, ahol a telefonokat is többnyire ő maga veszi fel, az ország egyetlen bankja délután egykor bezár, bankkártyát nem lehet használni, kilencből egy tuvaluinak van internete, szóval nem ők járnak élen a környezetszennyezésben. De úgy tűnik, a Csendes-óceán emelkedő vízszintje őket fogja leghamarabb eltüntetni a térképről. Idén februárban hatalmas árhullám öntötte el a szigeteket, az épületek pincéje beázott, és víz alatt állnak a mezőgazdasági művelésű földek is. Azonkívül, hogy a lakókat éhség fenyegeti, könnyedén előfordulhat, hogy a következő árhullám egyszerűen elmossa mind a négy és fél métert, a nemzet pedig egy fél perc alatt eltűnik a föld színéről. A kormányfő pedig nem tehetett mást, mint biztosította a lakosságot, hogy a kabinet támogatja azokat, akik Új-Zélandra vagy más, biztonságos szigetre akarnak költözni.
Eközben az Egyesült Államok, amely a szén-dioxid-kibocsátás 35 százalékáért felel, nem óhajt tenni a környezetszennyezés ellen, pedig a tanulmánnyal elismerte a globális éghajlatváltozás tényét, és azt, milyen jelentősége lesz az emberiség történetében. A Bill Clinton által ratifikált, a káros gázok csökkentését elhatározó kiotói egyezményt George W. Bush hivatalba lépése után felmondta. Az USA eredetileg hét százalék csökkenést vállalt, de 11,5 százalékkal növelte kibocsátását csak 1990 és 1998 közt. (Hazánk egyébként 6 százalékos csökkentést vállalt, s ezt a nehézipar összeomlása miatt már meg is valósítottuk.) George Bush többször is jelezte, hogy szkeptikus a globális hőmérséklet-emelkedéssel kapcsolatban, a kiotói egyezményt pedig nem támogatja, mert az „igazságtalan” az Egyesült Államokkal szemben.
Valószínűleg ez az égbekiáltó igazságtalanság leleplezése vezérelhette Szaúd-Arábiát is a legutóbbi, milánói konferencián, ahol pénzt követelt a fejlett ipari államoktól, kompenzálandó azt a veszteséget, amit az olajtermelő országok fognak elszenvedni, ha a világ elkezd áttérni a környezetbarát energiaforrásokra.
Pedig a Pentagon tanulmányából kiderül, hogy az Egyesült Államok éppen eddigi környezetszennyező tevékenysége folytán kerülhet a legjobb pozícióba a majdani háborúban. Bár az államok területén tizenöt százalékkal szelesebb lesz az időjárás a jelenleginél és a szél elhordja a termőréteget a mezőgazdasági területekről, az USA technológiai fejlettsége, anyagi előnye és változatosabb éghajlata miatt azonban jobb helyzetben lesz, mint a többi ország. Főleg, mert megerősítené határait, hogy megvédje, amije van. Valószínűleg nem fog félni majd, hogy környezetszennyező fegyverekkel védje meg érdekeit.
Elkezdődött
Hihetetlennek tűnik a felvázolt 2010-es időpont, de valójában nagyon is megalapozott: a klímakutatók a sarki jég ősi rétegeinek vizsgálata alapján vonták le következtetéseiket. Eszerint a hőmérsékletben bekövetkezett nagy környezeti változások megrázóan gyorsan zajlottak le, egy-egy esetben mindössze pár év alatt.
Az IPCC (Kormányközi Éghajlat-változási Tanács - Intergovernmental Panel on Climate Change) 2500 szakemberből álló gárdája már 1996 elején leszögezte, hogy a globális felmelegedés tudományos tény - az utóbbi ötven évben 0,6 Celsius-fokkal emelkedett a Föld átlaghőmérséklete -, és ennek emberi tevékenység az oka. Akkor azt mondták, az emelkedés elérheti a 1,5-3,5 Celsius-fokot is a következő száz év folyamán. Ez talán nem tűnik olyan soknak, de az előző jégkorszak tetőpontján, 15 ezer évvel ezelőtt a bolygó átlag-hőmérséklete csak 3-5 Celsius-fokkal volt hidegebb a mainál. Ráadásul az IPCC később módosította álláspontját és 1,5-től 5,5 fokig terjedő átlaghőmérséklet-emelkedést prognosztizált. A 96-os jelentés arról is tájékoztatott, hogy az óceánok szintje a következő évszázad végére 1 méterrel emelkedhet a jégsapkák és gleccserek olvadásával párhuzamosan. Azóta ez is bizonyossá vált, hiszen évente egy millimétert emelkedik a szint. Van, ahol még többet is, Izrael partjainál például ez az évi 10 millimétert, vagyis az utóbbi tíz évben már tíz centimétert emelkedett. Ennek következtében Izrael part menti területeiből évről évre elnyel valamennyit a tenger. A kutatók számára rejtély, hogy a vízszint miért emelkedik jobban a Földközi-tenger keleti medencéjében, mint például Olaszországban vagy Spanyolországban. Marseille-nél például 1885 óta csupán 1,2 millimétert emelkedett, Velencében pedig az emelkedés 1990 és 2000 között összesen 2,39 milliméter volt.
Az IPCC 1996-os tanulmánya részletesen végigment az egyes földrészeken várható változásokon és annak társadalmi következményein. Így megemlítette, hogy Afrikában a tovább erősödő elsivatagosodás és a népesség számára már most sem elegendő kenyai kukoricaföldek további csökkenése polgárháborúkat válthat ki. Azóta már mérhetően terjed a sivatag. Egyiptom területének 24 százalékát fogja elveszíteni a megemelkedett tengerszint miatt, így 14 millió embert kell majd áttelepíteni. A Nílus sótartalma úgy megnő, hogy további mezőgazdasági területek válnak használhatatlanná. A sáskajárások, melyek komoly károkat okoztak a gabonában eddig is Szomáliában és Etiópiában, hétköznapi jelenségek lesznek és kiterjedhetnek más országokra. Ázsiában különösen súlyos lesz a helyzet a hatalmas népsűrűség miatt: a kínai kormány akkori becslése szerint legalább 30 millió embert kell áttelepíteni. A rizs-, a kukorica-, a szójabab- és a cirokültetvények érezhetően csökkenhetnek. Banglades területének 7 százalékát vesztheti el, ami 15 millió embert érint, Indiában pedig 30 millió embert. Közel egymillió embert kell átköltöztetni a csendes-óceáni térség elárasztott szigeteiről. 7 millió vietnami és 3,3 millió indonéziai áttelepítése szintén szükségessé válhat a partmenti áradások miatt. A területek csökkenése miatt a népsűrűség nő, ami szintén társadalmi feszültségeket gerjeszt.
A jelentés rámutatott, hogy az éghajlati változásokkal betegségek is terjedhetnek. Indiában már a jelenlegi pestisjárványok is valószínűleg összekapcsolódnak az éghajlatváltozással, így rendszeressé válhatnak a jövőben. Ausztrália is fokozottan szenvedhet majd a trópusi náthaláztól, maláriától és egyéb rovar és víz okozta betegségektől. Európában pedig a felmelegedés során megjelennek a tropikus betegségek, a malária, a trópusi náthaláz és az elefántkór.
A tudósok már egy ideje kutatják a klímával összefüggésbe hozható betegségeket, és arra az eredményre jutottak, hogy meglepően sokféle kórokozó terjedését befolyásolja a klímaváltozás - a vírusokat, a baktériumokat, a gombákat és a parazitákat. Az éghajlatváltozás során ráadásul a mi ellenálló képességünk is gyengülhet, a betegségek előfordulása nőhet, és szervezetünk nincs felkészülve az új, ismeretlen betegségekre. Közben az enyhébb teleken nem pusztulnak el a kórokozók és a hordozóik. A heves esőzések, a szúnyogok és más bacilushordozók szaporodását segítik, amelyek egyebek között a malária és a dengueláz legfőbb terjesztői. A klímában bekövetkezett változások már most felelősek a világszerte előforduló hasmenéses betegségek 2,4, illetve a malária 2 százalékáért.
Az IPCC felhívta a figyelmet arra is, hogy ha Észak-Oroszország fagyott tundra talaja felolvad, további üvegházgázok szabadulnak a légkörbe. Az IPCC tudósai már akkor is egyetértettek abban, hogy az éghajlatváltozás befolyásolhatja a Golf-áramlatot, így a hőmérséklet Európában lezuhan. De addig is a globális felmelegedés hatására meg kell küzdenie a teljes erejű hurrikánokkal, és eltűnhetnek Észak-Európa tölgyei, a tavaszi növények, a harangvirág, a sárga nárcisz és a hóvirág, illetve a különféle alpesi fajok. A sivatagosodás valószínűleg nőni fog a mediterrán Európában. Néhány tudós a Szahara bakugrásáról beszél Dél-Európába. Az ültetvények ennek megfelelően csökkenni fognak.
Dél-Amerikában a fő deltatorkolatok mentén hatalmas áradások lesznek, a tengerszint emelkedni fog, ami milliók áttelepítését jelentheti itt is. Az amazonasi erdőirtás már 20 százalékos növekedést okozott az esőzésben az egész területen, ennek természetesen lesznek gazdasági következményei. Mexikó viszont a szárazságtól szenved majd. Észak-Amerikában az esőzések több mint 40 százaléka a 40. és 50. szélességi fok közé összpontosul, érintve csaknem a teljes lakosságot, beleértve New Yorkot és más nagy városokat, miközben Kalifornia aszályoktól szenved majd.
Könnyű belátni, hogy az 1996-os jelentés által leírt folyamatok már megkezdődtek. A hőhullám miatt tavaly csak Európában húszezren haltak meg a WHO jelentése szerint. A felmelegedés miatt Indiában a monszun előtti időszakban a hőmérséklet időnként elérte a 49 Celsius-fokot, ami 5 fokkal magasabb a megszokottnál.
Ez rövid idő alatt ezerötszáz embert ölt meg. Könnyebben keletkeznek erdőtüzek is, amelyeket még nehezebb eloltani, mint korábban.
S minél nagyobbak a változások, annál többet veszünk el a természettől a megszokott kényelmünk érdekében: hidegben fűtés, melegben hűtés. Tavaly nyáron például Olaszország legnagyobb részén a nappali hőmérséklet két hónapon keresztül mindennap 35 Celsius-fok közelébe emelkedett, így egyre többen és többet használtak légkondicionálót, ami térdre kényszerítette az ország energiahálózatát. Pedig a légkondicionáló károsanyag-kibocsátása (fluor) tovább növeli a meleget.
Turizmus és olimpia
A 60-as évek óta a világ hótakarójának 10 százaléka elolvadt, az északi félteke középső és északi részein pedig két héttel csökkent az az időszak, amikor a tavakat és folyókat jég borítja. Ez minden olyan országot érint, amely a téli turizmusból él. Ausztriában például a következő 30-50 évben 300 méterrel feljebb húzódik a hóhatár. Ugyanakkor a hóágyúzás egyre drágább és nehézkesebb. Ez az olimpiát is érinti, az ENSZ szakértői a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) torinói konferenciáján kifejtették, hogy a mélyebben fekvő területek bizonytalan hóhelyzete miatt az Alpokban egyre magasabbra, egyre érzékenyebb élővilággal rendelkező területekre költöznek a sípályák. Schmitt Pál, a NOB környezetvédelmi bizottságának elnöke úgy nyilatkozott, hogy a felmelegedés hatással lehet a következő téli olimpiai játékok helyszínének kiválasztására. Schmitt szerint a NOB támogatja az új helyszíneket, és presztízsokokból nem szabad a közeljövőben használhatatlanná váló létesítményeket építeni. (Egyébként tavaly, a tél elején felreppent a hír, miszerint a felmelegedés ellenére hárommilliárd forintos beruházással síközpontokat építenek Kékestetőn és Mátraházán. A három év alatt felépülő szabadidőközponthoz hóágyúkkal és ülőliftekkel ellátott, közel öt kilométer hosszú sípályahálózat tartozik majd, a befektetők szerint 20-25 év (!) lesz a beruházás megtérülési ideje.)
Mindenütt olvad a jég, a Sziklás-hegységben, az Andokban, az Alpokban, a Himalájában. Montana államban 1850 óta a százötven gleccserből csak ötven maradt, és a következő 30 évben ezek is eltűnnek. Európában az Alpokban 1850 óta 35-40 százalékkal zsugorodott a jég, s ezek az ősi gleccserek alig fél évszázad múlva eltűnnek. A közeli Ausztriában a legnagyobb gleccser, a Grossglockner oldalát borító Pasterze tavaly nyáron harminc méterrel húzódott vissza, s ez szintén jelentős csapás volt az ország turizmusára nézve. Amióta rendszeresen mérik a gleccser jegét, soha még ilyen gyors olvadásra nem volt példa. A jégár vastagsága teljes hosszában 6,5 méterrel vékonyodott.
A hegyekre pedig omlásveszély jellemző. Tavaly nyáron például a Mont Blanc vált veszélyessé, miután a hegy afféle hőgutát kapott, s ezért - emberemlékezet óta először - le kellett zárni a látogatók előtt, mert több tonna kőzet omlott le. Hasonlóan járt a szintén sokat látogatott Matterhorn is.
A felmelegedés még az űrkutatásban is érezteti hatásait. A Journal of Geophysical Research című tudományos folyóirat nemrégiben arról számolt be, hogy az üvegházhatás miatt csökken a Föld légkörének sűrűsége. Vagyis a földi atmoszféra külső rétegei egyre hidegebbé válnak, s a termoszférának, az atmoszféra legkülső, 90 kilométer magasságban kezdődő rétegének sűrűsége az elmúlt 35 évben mintegy 10 százalékkal csökkent.
A Naval Research Laboratoryban végzett kutatások megerősítették, hogy az üvegházhatást okozó gázok egyre nagyobb jelenléte vezet a légkör ritkulásához. Ennek eredményeképpen a műholdak tovább maradhatnak szolgálatban (süllyedés közben később találkoznak olyan sűrű légréteggel, ahol már elégnek), viszont az űrszemét tovább marad Föld körüli pályán, azaz megnő az összeütközések kockázata.
Hamarosan
A Golf-áramlat leállását a sarki gleccserekből származó nagy mennyiségű olvadó víz és a melegedés miatti hatalmas esőzések fogják okozni, ugyanis így az áramlat felhígul, vagyis sótartalma lecsökken, és az áramlat leáll. Ez a folyamat is elkezdődött már, dr. Bill Turrell, az aberdeeni Fisheries Research Service kutatója méréseket végzett Skócia északi részén a Golf-áramra vonatkozóan, melynek eredményei csökkenő sótartalmat mutattak. 2000-ben figyelték meg először, hogy néhány száz métert vastag jégpáncél helyett vízfelület takart, a NASA egyik kutatóintézete pedig műholdképekkel bizonyította, hogy az utóbbi 50 évben 45 százalékkal csökkent az északi-sarki jégréteg vastagsága. Az északi jégsapka ugyanis sokkal érzékenyebben reagál a klímaváltozásra, mint a déli párja, ott a jég nagyobbik része több száz méter vastagságban, a szárazföldön fekszik. Grönland is olvad, területe 2,2 millió négyzetkilométer, amelyből évente 51 milliárd köbméter vizet veszít: annyit, amennyi évente lefolyik a Níluson. 1940 óta ennek a térségnek az átlagos hőmérséklete 2,5 Celsius-fokkal emelkedett.
Ám a többi jelenséghez hasonlóan ez is önmagát gerjeszti, ugyanis a tengeri jég a napsugárzás 80-90 százalékát visszaveri, a tengervíz viszont 10-20 százalékát. Az egyre alacsonyabb szintű visszaverés hatására a jég tovább olvad, a folyamat tehát önmagát gerjeszti. Ha elolvadnak a sarki jég- és hósapkák, helyükön kilátszik a vízfelület és a barna föld, akkor az addigi hőtükröző felület helyén egy hőnyelő felszín jelenik meg, ami roppantul felgyorsítja majd a melegedési folyamatot.
A környezetszennyezés hathatós csökkentése érdekében azonban még a lefestett sötét jövőkép és a konkrét tények ellenére sem vagyunk képesek tenni. A környezetvédelemben nincs pénz, így nem is érdekel senkit, szemben a környezetszennyező tevékenységekkel. A Föld Csúcstalálkozón 1992-ben az ipari országok megígérték, hogy „új és további forrásokat” találnak majd a környezetvédő feladatok megoldásához. Legtöbbjük nem tudta teljesíteni ezt az ígéretét, az egyik legszélesebb körben megvitatott ötlet a Föld Csúcstalálkozó +5 konferencián vetődött fel 1997 júniusában a légi közlekedés nemzetközi üzemanyag-adójáról - a légi közlekedés által kibocsátott gázok mennyisége az elmúlt évtized során több mint 40 százalékkal nőtt. Többször felmerült már az a megoldás, hogy az éghajlatváltozás költségét adóként beépítenénk a környezetszennyező anyagok árába, így a beruházások gyorsan a szelíd energiák felé tolódnának el. Valószínű azonban, hogy csak drágább lenne, és nem jelenne meg mellette így sem az alternatíva.
Vannak azonban, akik már komolyan készülnek az éghajlatváltozásra, de máshogyan, mint Amerika. Sydneyben tavaly októbertől vízkorlátozást vezettek be, és így három hónap alatt több mint 20 milliárd liter vizet sikerült megspórolni. A miniszterelnök elmondta, hogy ezt az első vízkorlátozást úgy fogják emlegetni, mint az első alkalmat, amikor a globális felmelegedés beleszólt Sydney lakóinak mindennapi életébe.
Földanya segít?
A környezetszennyezés megoldásában talán maga a természet is segítségünkre lehet egy mikroorganizmussal, melyet 2002-ben német kutatók fedeztek fel a Fekete-tenger mélyén. Korallokra bukkantak odalent, melyek létezése a metánt és szulfátokat feldolgozó mikroorganizmusoknak köszönhető. A német kutatók szerint ezek hasznosak lehetnek a Föld fölösleges metánkészletének feldolgozásában. A metán ugyanis nagy szerepet játszik az üvegházhatás kialakításában, a felelősök sorában rögtön a második helyen áll a szén-dioxid mögött. Bár jóval kevesebb van belőle a légtérben, hatása harmincszorosa a szén-dioxidénak. A tehenek és a termeszek emésztési folyamatai során képződik, valamint szeméttelepeken és egyéb, a bomlási folyamatok melléktermékeként. Nagy mennyiségű metán található a Föld felszíne alatt, valamint a sarkvidékeken is, jégbe fagyva. Emiatt számottevő a veszélye annak, hogy a Föld melegedésével további gázkészletek szabadulhatnak fel, tovább súlyosbítva a már amúgy is rossz helyzetet. Az oxigén és fény nélkül is életképes mikroorganizmusok segítségével viszont lehetségessé válhat ezeknek a metánkészleteknek a feldolgozása. Fehérváry Krisztina
