2010. május 1. - Szemetes környezetben élnek a sajókazai romák, de nem
csak maguk tehetnek róla, hiszen az önkormányzat a cigánysor mellett
jelölte ki a települési hulladéklerakót. A sajószentpéteri romatelep mellett több gyár szennyezi az ott élők egészségét. Ugyancsak cigányok laknak a nyolc éve bezárt jászladányi szeméttelep tövében - az egykori agyaggödörből kialakult tó partján épült házaktól a szeméttel való feltöltés évtizedeiben megszabadultak a tulajdonosaik, és helyükre az elértéktelenedett ingatlanokat megfizetni képes - roma - családok költöztek. Bódvalenkén a cigánysor vége a lapos területbe lóg. A csatornahálózat, a vízvezeték a cigánytelep előtt véget ér, a lápon pedig a telepen szokásos kerti budi sem állítható föl a magas talajvízszint miatt. így az ottani," vizes falú házak lakói a szabadban végzik a dolgukat. Nem csoda, hogy errefelé többször volt már vérhas- és hepatitisjárvány, sűrűn fordulnak elő vese- és reu-más betegségek. Az egykor vegyesen lakott falu korábbi vezetői elintézték az építési engedélyt a jogszabályoknak meg nem felelő, láp melletti szocpolos házakra, hogy elkülöníthessék a romákat. Hasonlóan jártak el az 1970-es nagy árvíz utáni újjáépítéskor a beregi Jándon. Az újjáépítés lendületében eldózerolták a „cigánygödörben" a putrikat, majd a gyümölcsöstől távol, a község másik mély területén, a tiszai gát tövében építettek új, a vizet nem álló házakat.
A Védegylet - norvég, izlandi és liechtensteini pénzügyi támogatással - több helyszínen is kutatta a környezeti javakhoz való hozzáférés egyenlőtlenségeit, a környezeti igazságosságot. Arrafelé, ahol az egy főre jutó havi jövedelem nem éri el a 20 ezer forintot, többnyire az átlagosnál sokkal rosszabb a környezet állapota, hiányosak a közművek, gyakoribbak a betegségek. Olykor a szennyező üzemek is a hátrányos helyzetűek közelébe költöznek, mondván, legalább munkát adnak nekik. Mindezen azért is nehéz javítani, mert a helyi vezetők sokszor már a pályázatokhoz szükséges alapinformációk összeszedésére sem képesek. A nagyobbrészt cigány lakosságú Bódvalenke önkormányzatának még számítógépe sincs nemhogy a pályázatokhoz szükséges önereje. Ahol pedig a helyi elit elvben képes lenne javítani a szegénynegyedek környezeti körülményein, az nem mindig szerepel a prioritások között. Ha a szegény, roma lakosság kisebbségben van, a vezetők inkább a jobb érdekérvényesítő képességű többséget szolgáló fejlesztésekre koncentrálnak.
Az egyik legfontosabb környezeti erőforráshoz, a vízhez is nehezebben jutnak hozzá azok, akiknek kevés az információjuk saját jogaikról. Számos család a közkútra jár vízért, de csak ott kötelező ilyet fenntartani, ahol a lakóépület 150 méteres körzetében nincs vízvezeték. Sok ilyen közkifolyót takarékossági okból felszámolnak - hogy a vízmű ne számlázza ki az önkormányzatnak a vélelmezett fogyasztást -, így a szegényebbek vagy a többnyire szennyezett talajvízre telepített kutat használják, vagy messzebbről kell hordaniuk az egészséges ivóvizet, ha nincs pénzük az esetleg meglévő vezetékre csatlakozni.
Egyenlőtlen az energia elosztása is -derül ki a Közép-európai Egyetem és a Védegylet közös, Energiaszegénység Magyarországon című kutatásából. A tehetősebbek, akik képesek a gáz bevezetésére, vagy akik távhőellátásban részesülnek, 2008-ban összesen 80 milliárd forint támogatáshoz jutottak. Eközben energiahatékonyságot növelő beruházásokra mindössze 3,1 milliárd forintot költött az állam, alig többet, mint a támogatások adminisztrációjára. Igaz, a panelek utólagos hőszigetelésére további 10 milliárd forintot folyósítottak. A mélyszegénységben élők viszont nem is gondolhatnak a gázfűtésre, ők fával fűtenek, amire jóval kevesebb segélyt kapnák. Az igazságtalanságot növeli, hogy egészen 2006-ig a tűzifa semmivel sem kevésbé drágult, mint a földgáz, és a gázárak emelkedése azóta is alig meredekebb. A földgáz után a fa a második leggyorsabban dráguló energiahordozó, 2000 és 2008 között 122 százalékkal ment fel az ára.
„Télen meg fogunk fagyni" - jellemezte kilátástalannak tartott helyzetét személyes interjú során egy sajószentpéteri roma családfő. A vakolatlan, olykor ablak nélküli, többnyire cigánytelepi házakban élők ugyanis kimaradnak az említett hőszigetelési támogatásokból, nekik szánt hasonló programok híján szó szerint az utcát fűtik, olykor az egészségüket károsító füst elvezetése is megoldatlan, a szellőztetéssel pedig a meleg is kimegy.
Önsegítő asszonygyülekezet
A sajókazai Sólyom-telepről két évvel ezelőtt két asszony azzal kereste föl Derdák Tibort, a településen működő, hátrányos helyzetűeket nevelő Dr. Ambédkár Gimnázium igazgatóját, segítsen elviselhetővé tenni nyomorukat és javítani környezetük állapotát. A roma közösségekben az asszonyoknak kulcsszerepük van. Ők kezelik a pénzügyeket, és a házakat is ők tartják rendben. Derdák tanácsára végül úgy döntöttek, sorstársaikkal önsegítő csoportot szerveznek.
A szombatonként és vasárnaponként gyűlésező 20, illetve 22 nő csapatot gyűjtött maga köré. Közösen összeszedték a telepet körös-körül ellepő szemetet. A két gyülekezet küldöttei képviselőtestületi ülésekre is eljártak, s megtanulták, hogyan kell érvényesíteni a jogaikat; például kukákat kértek konténer helyett, mert azokat gyakrabban elszállítják. A szeméttelep közelsége miatt az önkormányzat köteles ingyen elvitetni a szemetet a Sólyom-telepről, így az ott lakókat ez anyagilag sem érintette hátrányosan. A szemetes utcák kitakarítása után tovább szépítették a telep környezetét. A Budapesti Kvéker Csoport vallási közösségtől kapott ezer eurós adományból a földútból murvás utat építettek, majd virág- és faültetéssel szépítették a már jobban karbantartott, magukénak érzett környezetet.
A két csoport mára közös asszonykórust, színjátszó csoportot szervezett, és most Segítő Kéz Asszonygyülekezet néven közös civil szervezet alakítására készül.
A házak rossz energiahatékonysága mellett problémát okoznak az évek óta rendezetlen tulajdonviszonyok is. Szinte lehetetlen követni, hogy az egyes közüzemi hátralékok melyik tulajdonoshoz tartoznak. A kártyás órával jobban tudnák figyelni fogyasztásukat, s nem is adósodnának el, ám ezek felszerelése a tulajdonviszonyok rendezése nélkül nem lehetséges. Az ingatlanbejegyzés illetéke viszont olyan magas, hogy sokszor „inkább megérné új házat venni az illeték kifizetése helyett"- összegzi tapasztalatait Juhász Péter, a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa.
A fa- és áramlopás, a számlák nemfizetése sok vidéken tehát a túlélés eszköze. A jogsértésre a többségi társadalom segítség helyett olykor jogsértéssel reagál. Juhász tapasztalatai szerint Ózdon például nem mehet be a fatelepre cigány ember, annyira félnek, hogy ellopná a fát így viszont nincs lehetősége, hogy vásároljon. A rendőrök pedig gyakran irreális mértékben büntetnek. Ennek példája az a feljelentés, miszerint valaki a biciklijén 700 kiló fát tolt volna haza.
A falopásokat megszüntetendő a romákat korábban házaik kifestésére ösztönző, s ezzel Bódvalenkét „freskófaluvá" változtató Európai Műhely közhasznú alapítvány és a Védegylet Egyesület megállapodást kötött-a helyi magánerdő-tulajdonosokkal, hogy az erdő bizonyos részeinek tisztítása fejében a piaci ár kétharmadáért adják el a fát. Régebben, amíg mindenkinek jobban ment, a rászorulók ingyen összeszedhették a gallyat az erdőből, az erdőtisztításért pedig tűzifát kaptak. Amikor azonban elszegényedtek, kivágták a fákat és eladták. Ezért az erdőbirtokosok kitiltották őket, s mindkét fél rosszul járt: a tolvajokat megbírságolták vagy becsukták, az erdő pedig pusztult. Az erdőbirtokosok most már vállalkozóknak adják ki a tisztítási munkát.
Az idén már a Védegylet közreműködésével létrehozott, roma tagságú szociális szövetkezettel is szerződtek az erdőtulajdonosok, és más fordulat is bekövetkezett. Az Európai Műhely segített kidolgozni a bódvalenkei önkormányzat telepfelszámolási programját, és a falu tavaly el is nyerte a szociális tárca 45 millió forintos támogatását. Ebből a lápban álló öt ház lakóit felújított portákra költöztették, szociális munkást alkalmaz a település, és most folyik egy mintaház kialakítása. Nyitrai Ákos építész 6 millió forintból egy több száz éves parasztházat újít fel. „A ház északi oldalán klímafalat alakítunk ki, ebben csövekben talajvíz kering, így annak külső hőmérséklete sosem lehet 7 foknál alacsonyabb. Persze kell fűtés, de ez már a szokásosnál olcsóbb. Ha a modell vonzó lesz - most a település közösségi és teleházaként működik majd az épület -, akkor a többi házat is át lehet majd így alakítani"- bizakodik a tervező.
A program részeként tizennégy család helyett az önkormányzat fizette be a vízbekötéshez szükséges pénzt. Félő azonban, hogy az egyébként is kis jövedelmű,
gyakorta hátralékos háztartások még a vízszámlát sem bírják majd kigazdálkodni. A közeli Tomanádaskán például a telepfelszámolási programban bevezették a vizet, azonban az érintetteknek nem volt elegendő jövedelmük ahhoz, hogy kifizessék a vízdíjakat, és még jobban eladósodtak. KOVÁCH ESZTER
