2010-06-09 - A második Orbán-kormányban nem lesz önálló környezetvédelmi
tárcát felügyelő miniszter. Valamennyi ellenzéki párt és a legnevesebb
hazai zöldszervezetek is bírálták a döntést. Vajon jogosan, vagy túl
korán? Egy nemzeti kormányzat nemigen lehet meg ma különálló zöldtárca nélkül. Körbetekintve az Európai Unióban, mintha valamennyi tagállam presztízskérdést csinálna ebből. Magyarország lehet az első, amelyik szakít a hagyománnyal. Vagy mégsem, sőt éppen ellenkezőleg? Az egész kérdés más megvilágításba kerül, ha nem a minisztériumokra ragasztott címke számít, hanem a környezet- és természetvédelem, illetve a megújuló energiák területein lévő, összetett állami feladatok elosztása. Egyszóval, ha a zöldkormányzat hatékonysága és eredményessége kerül górcső alá.
Fejlesztés és védelem
Minden uniós országban létezik önálló zöldtárca. Van, ahol egyszerűen így is nevezik (Észtország, Finnország, Svédország, Csehország, Lettország, Litvánia, Szlovákia, Lengyelország, Dánia), ezekben az esetekben a mezőgazdaságot, a vidékfejlesztést vagy az energiaügyet legtöbbször egészen más minisztériumnál találjuk. Dániában például három tárca felügyeli a klímavédelmet és energetikát, a környezetvédelmet, illetve a mezőgazdaságot. Az is tagállamonként változó, hogy milyen területek tartoznak a zöldminiszter alá. Számos országban nem elégedtek meg az egyszavas elnevezéssel, hanem megpróbálták a tárca nevébe sűríteni a hozzá tartozó területeket. Írországban például a fejlesztés, a lakásépítés, a kulturális örökség és a helyi önkormányzatok szerepelnek a tárca nevében. Ausztriában, Cipruson, Hollandiában többek között a mezőgazdaság, Belgiumban, Görögországban és Franciaországban az energetika, Bulgáriában a vízgazdálkodás, Romániában az erdészet, az Egyesült Királyságban az élelmiszerügy és a vidékfejlesztés került ide.
Önálló és több területet összefogó zöld csúcsminisztérium csak nagyon kevés létezik Európában, és a megalakulás előtt álló Fidesz-kormány sem hoz létre ilyet. Sőt, az eddigi környezetvédelmi és vízügyi tárca megszűnik, a jövőben államtitkárok fogják képviselni a területet. Elsősorban két tárca, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Vidékfejlesztési Minisztérium ad majd otthont a megújuló energiák, a környezet- és természetvédelem és a vidékfejlesztés ügyének.
A zöldszervezetek még az áprilisi országgyűlési választások első fordulója előtt nyílt levélben fejezték ki nemtetszésüket. Elsősorban az uniós támogatások megszerezhetőségét féltették, és az ökológiai szempontok szakmai és anyagi háttérbe szorulásától tartottak. A Greenpeace Magyarország, a Védegylet, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Levegő Munkacsoport és a WWF Magyarország által is aláírt kívánságlista azt is tartalmazta, hogy olyan önálló minisztérium létrehozását tartanák célszerűnek, ahol a környezet- és természetvédelem, a víz- és erdőgazdálkodás, az élővilág-védelem, a talajerő- és tájgazdálkodás is helyet kap, a kitermelő iparágak, az energetika, a terület- és településfejlesztés felügyeletével együtt.
Jávor Benedek, a Lehet Más a Politika választmányi tagja és országgyűlési képviselője, az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnöke lapunknak kifejtette, ők is aggályosnak tartják az átalakítást. A környezetügy más területekkel való integrálása álláspontjuk szerint önmagában nem káros, inkább a Fidesz kormányzati elképzeléseinek a logikájával kapcsolatban vannak fenntartásaik.
– A környezetügy egy erőteljesen hierarchikus közigazgatási struktúrában lényegében az agrárium-vidékfejlesztésnek lesz alárendelve, amellyel ráadásul az elmúlt években több kérdésben erős konfliktusban volt, mint az erdészet vagy az agrártámogatások terén. Az államtitkári szintű képviselettel pedig félelmeink szerint csökkenni fog a terület érdekérvényesítő képessége.
Az ellenzéki párt attól tart, hogy mivel az integráció során nem az ökológia szempontja, hanem az agráriumé volt az elsődleges, a környezeti érdekek háttérbe szorításával, a gyenge államtitkárok felett alakulhat ki az egységes minisztériumi álláspont.
További problémának látják, hogy az új magyar közigazgatási rendszer igen eltér az unió struktúráitól, így kérdésessé válhat, hogy képes lesz-e megfelelően bekapcsolódni és kezdeményező szerepet játszani az uniós folyamatokban. Az EU környezetvédelmi és klímavédelmi biztosainak partnere ugyanis a magyar vidékfejlesztési miniszter lesz, ami szerintük zavart okozhat az elnökséggel kapcsolatos szakpolitikai feladatok ellátásában.
Az LMP korábban egyébként szintén nyílt levelet intézett a Fidesz elnökéhez: úgy látják, az önálló tárca megszüntetése gyengíti Magyarország pozícióit az olyan nemzetközi környezeti konfliktusokban, mint a verespataki aranybánya ügye, a megoldatlan szigetközi vízpótlás vagy a Rába habzása. Veszélybe kerülhet a magyar környezeti érdekek képviselete az Európai Unió Duna Stratégiájának kialakítása során is.
Új nézőpontok
Más vélemények szerint a struktúra átalakítása és a döntési jogosultságok megváltozása nem jár a fent említett veszélyekkel, sőt egy sikeres és hatékonyabb kormányzati stratégia csíráját hordozza magában, annak az első lépcsőfoka.
Olajos Péter környezetpolitikus, aki várhatóan többek között a megújuló energiákért is felelni fog az új kormányzatban, bízik benne, hogy a változtatások eredményre fognak vezetni. A volt európai parlamenti képviselő, az EU Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottságának korábbi tagja szerint az önálló környezetvédelmi minisztérium eddig sem bizonyult hatékonynak az elmúlt nyolc évben. Egyre csökkenő állami támogatásban részesült, és számos ügyben alulteljesített. Példaként a kvótakereskedelmet vagy az illegális szemétlerakások ügyét említette.
A most kialakuló új korszak – amit a környezetpolitikus a zöldgazdaság kibontakozásának tart – számos olyan új feladattal jár, amelyeket az eddigi struktúrában már nem lehet ellátni, mert túlnőnek a minisztérium lehetőségein.
Egész Európában felmerültek ezek a problémák, és kétfajta megoldás született rájuk. Vagy létrehoztak egy új, koncentrált struktúrát, magát a minisztériumot felemelve, mint Romániában a Környezetvédelmi és Fenntartható Fejlődési Minisztériumot vagy Franciaországban egy négy nagy területet magába foglaló tárcát. A másik lehetőség a horizontális személetmód alkalmazása, amivel az egyes feladatokat mintegy szétterítették, szétosztották a tárcák között.
– Úgy tűnik, hasonlóképpen gondolkodott a mostani magyar kormány is. A klasszikus környezetvédelem a vidékfejlesztés alá rendelve jelent meg az új struktúrában – ami egyébként ugyanígy van az osztrákoknál –, míg az egyéb, elsősorban iparfejlesztési feladatokat a többi tárca kapta meg. A megújuló energiák, a klímaváltozás, az energiahatékonyság, a közlekedés, a településfejlesztés, a zöld munkahelyek teremtése, a szakoktatás és szakképzés, a kutatás-fejlesztés, az innováció ügye mind-mind külön helyekre, más szakemberekhez került. A környezetvédelem így nem egy önálló sziget, mint eddig, hanem átjárja a kormányzati struktúrát, és ezáltal illeszkedik a nemzeti gazdaságfejlesztési stratégiába. Eddig bármely tárca mondhatta a területét érintő zöldügyekre, hogy ezek nem hozzá tartoznak, menjenek vele a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumhoz. Most viszont mindenkinek éreznie és tudnia kell, hogy a fenntarthatóság minden témához kapcsolódik egy bizonyos mértékben. Az én véleményem szerint ez a struktúra nem a környezetvédelem ügyének leértékelődését jelzi, hanem éppen ellenkezőleg azt, hogy elért egy olyan fejlődési szintet, ami új szemléletmódot kíván. Európában mindenhol hasonlóképpen látják ezt a kérdést, ma a fenntarthatóság elérése, a zöldipar fejlesztése és a klímaváltozás elleni küzdelem a nemzetgazdaság versenyképességét jelenti. A környezetvédelem ma már nem valamiféle luxus, hanem a gazdaság egyik eleme, aminek szolgálnia kell a munkahelyteremtést és a versenyképes termékek kialakítását – mondja Olajos.
Jobb minőség
A szakember pedig nem tart attól, hogy az unió környezet- és klímavédelmi biztosai ne tudnának majd kivel tárgyalni Magyarországon. A döntési kompetenciák sokszor fontosabbak, mint a címek. Mivel az új kormányzati struktúrában a szakállamtitkárok olyan jogkörökkel rendelkeznek, mint máshol a miniszterek, a cím elvileg nem jelenthet hátrányt.
Más kérdés, hogy hazánk nemsokára az EU soros elnöke lesz, s ebben a helyzetben protokolláris szempontból már okozhat problémákat ez a rendszer. Ha ugyanis egy államtitkár hív össze egy tanácskozást, akkor arra államtitkárok jönnek el, és nem miniszterek. Ezért mindenki számára világossá kell tenni, miként működik az új magyar kormány. Ez azonban a kormányzati kommunikáció feladata.
A környezetvédelmi szervezetek sem annyira pesszimisták és elutasítóak, mint az levelükből következne. Figeczky Gábor, a WWF Magyarország igazgatója lapunknak arról beszélt, hogy bizakodók az új felállással kapcsolatban. Azt szerették volna, hogyha az egyes nyugati példákhoz hasonlóan olyan, elsősorban ökologikus szemléletű csúcsminisztérium jön létre, ami a természeti erőforrások nevet kapja, és a mezőgazdaság az egyik alárendelt részét képezi. Ez fordítva történt, de az optimizmusra ad okot, hogy legalább a környezetvédelem egy olyan ágazathoz fog kapcsolódni, amely mindig is erős érdekképviselettel rendelkezett Magyarországon.
Jó példa erre, hogy a környezetvédelmi ügyek közül egyedül a génmódosított növények kérdése az, amiben Magyarország uniós szintű eredményeket ért el az elmúlt évek során. Fazekas Sándor jövendőbeli vidékfejlesztési minisztert pedig környezetvédő szemléletűnek ismerték meg Karcag polgármestereként, ezen a téren több helyi kérdésben együttműködőnek bizonyult.
– A korábbi földművelésügyi miniszterekhez képest mindenképpen zöldebb szemléletű, ráadásul a nagy agrárlobbiknak sem lekenyerezettje, de a kisgazdálkodókkal sem elfogult: kívülről jött ember, így objektív döntéseket hozhat.
Az igazgató példákat is említ arra, miért lehet hasznos, ha a vidékfejlesztés és a környezetvédelem kéz a kézben jár. A környezetkímélő gazdálkodási módszerek elterjesztésével az Alföld számos problémáját meg lehetne oldani, az aszályokat és az árvizeket megelőzni. Azt remélik, hogy – ez utóbbihoz kapcsolódóan – a Vásárhelyi-terv végrehajtása is új lendületet kaphat végre, és az árvízmegelőzés mellett a tájgazdálkodás újra szerephez juthat benne. Fehérváry Krisztina, Monostori Tibor
