2010. november 08. - A kormány nemrégiben arról döntött, hogy az
államháztartási egyensúly javítása érdekében a közszférában 10
százalékos létszám- és 5 százalékos költségcsökkentést kell
végrehajtani. Ez azonban nem sokat ér, ha nem teszik hatékonyabbá a közszféra működését. Varga Zsigmond, a Public Sector Consulting (PSC) tanácsadó cég ügyvezetője a hvg.hu-nak kifejtette, hogy e feladatok végrehajtására már megvannak a nemzetközi gyakorlatban bevált megoldások, amelyekkel a kényszer előnnyé is konvertálható. A közigazgatási szervezetek hatékonysága a vállalatokénál általában jóval gyengébb, ami természetesen magasabb működési költségeket jelent. Pedig megfelelő szervezeti átalakítással 10-30 százalékos megtakarítás is elérhető lenne. Különösen az ügykezelési és adminisztratív területeken lehetne sokat előrelépni.
Nem a jogszabályi környezet hátráltatja elsősorban a javulást, hanem a stabilitás és az érdekeltség hiánya, ami megakadályozza a szükséges kultúraváltást. Akár az önkormányzatokat, akár a központi közigazgatást, akár az állami vállalatok világát nézzük, a politikai stabilitás mindenütt rendkívül fontos lenne. Ha mindig új főnök jön, aki azt hiszi, hogy az elődje mindent rosszul csinált, és azonnal átalakításokba fog, akkor a személyzet túlélő üzemmódba kapcsol, s az új vezetéshez való alkalmazkodásra koncentrál a feladatai jó ellátása helyett.
Az lenne az igazi, ha mindegyik önkormányzat tudná, hogy a működése minőségét, a hatókörébe tartozó állampolgárok elégedettség tekintve hol áll a rangsorban a vele összemérhető településekhez képest. Az ideális egy országosan egységes mérőrendszer volna, amely összehasonlíthatóvá tenné a működés minőségét a hivatalokban. Ezt nem feltétlenül valamiféle központi elgondolásra kellene építeni, kialakíthatnák – mondjuk – a települési önkormányzati szövetségek is. De amíg nincs ilyen, addig a nagyobb önkormányzatok maguk is készíthetnének felméréseket, hiszen a többi város gyakorlatából rengeteget tanulhatnának, s látnák, hogy milyen területeken vannak lemaradva és hol értek el jó eredményeket – mondta Varga Zsigmond.
Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) főtitkára arról számolt be a hvg.hu-nak, hogy a „legjobb gyakorlatokat” az Európa Tanács és a Norvég Alap támogatásával összegyűjtik, s tapasztalatcseréket rendeznek. Készülnek összehasonlító rangsorok is a Helyi Obszervatóriummal közösen. Jelenleg is folyik a kidolgozása a Szemere-indexnek, amely az önkormányzatok teljesítményét mérné egy komplex szempontrendszer szerint.
Sokan azt gondolják, ha a vezetés elrendel valamit, akkor az hamarosan úgy is lesz. Pedig ez nyilvánvalóan nem igaz. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok az önkormányzatok működnek a legjobban, ahol régóta ugyanaz a polgármester – fejtette ki Varga Zsigmond. Ez a stabilitás lehetővé teszi, hogy a felső szintről kiinduló elvárások lassan lejussanak egészen a szolgáltatások legalsó szintjéig. A hatékonysághoz vezető kultúraváltás így alakul ki. Emiatt a települések sikerei erősen személyfüggőek, nagyon sokat számít, hogy ki a polgármester. Ezek a stabil emberek ugyanis bele mernek vágni olyan építkezésekbe a szó valódi és átvitt értelmében is, amelyek gyümölcsei csak hosszabb távon érnek be.
Bármennyire is kényszerítő az elrendelt létszámcsökkentés, a fűnyíróelv alkalmazása súlyos károkat okozhat, ezért a létszám- és költségcsökkentést érdemes alapos struktúraátalakítással kezdeni – vélekedik a PSC szakértője. Mint minden szervezetnél, az állami intézményeknél sem egyenletes a feladatok elosztása és a munkatársak leterheltsége. Bizonyos pozíciókban nagyon sok túlórával képesek csak ellátni a feladatokat, más esetekben viszont nagyon kevés munka jut egy munkatársra.
A szervezeti átvilágítás során (s ennek részeként például az ügymenetvizsgálattal vagy a dokumentációelemzéssel) kiderülhet, hogy bizonyos részlegeknél az előírtnál nagyobb létszámleépítés, más, túlterhelt szervezeti egységeknél akár bővítés is indokolt lehet. Megfelelő szervezetkorszerűsítési módszerrel akár 20 százaléknyi alkalmazotti létszám is megspórolható, miközben a teljesítmény növekszik.
Sok közigazgatási és közszolgáltatást nyújtó intézmény – jogszabályból fakadó funkcionalitásaik hasonlósága révén – jól összehasonlítható, szabványosítható és összemérhető tevékenységet végez. Az úgynevezett benchmarkok (az adott iparág legjobb gyakorlatából kiinduló összehasonlító elemzések) alapján kialakítható az idealizált működési modell, amelynek alapján újjá lehet szervezni az intézmény működését.
Például a távközlési iparágban az egy alkalmazottra jutó előfizetői létszám, az egészségügyi intézményekben egy standard orvosi beavatkozás költsége – figyelembe véve a komplikációk arányát –, az önkormányzatnál a szabványosnak tekinthető ügy hibamentes elintézésének időigénye, illetve bármely közintézménynél az ügyfelek elégedettsége lehet az a mérőszám, amellyel az egyes szervezetek hatékonysága összehasonlítható. Gyakran kiderül, hogy bizonyos cégek, szervezetek ugyanazt a feladatot 30 százalékkal nagyobb létszámmal látják el, vagy éppen kétszer akkora költséggel.
Sok tartalék található a párhuzamosan működő, de azonos tulajdonos kezében lévő – jellemzően önkormányzati – intézmények, vállalatok körében. Az elmúlt időben elindult összevonások is azt jelzik, hogy jelentős költségmegtakarítást remélnek a fenntartók az intézmények és az állami cégek centralizációjától.
