2010. november 19. - A BORSODI Taktaharkányt szinte körbeölelik a fiatal erdők. Ezt ma már sok polgármester irigyli, noha korábban azt mondták, az erdőművelés nem önkormányzati feladat.
Legalábbis nem kötelező, de szép és többszörösen hasznos feladat! - állítja Varga László, akit idén választottak negyedszerre polgármesterré. Talán nem véletlenül. A helyi termelőszövetkezet felszámolása után első dolga volt önkormányzati tulajdonba vásárolni olyan legelőket, nádasokat, erdős részeket, melyeknek a földhivatal szerint nem voltak tulajdonosaik. Rengeteg levelezéssel, de végül sikerült kiharcolni falujának 3,5 millió forintért több mint 350 hektárt. Akkoriban ki is röhögték a volt tanácselnökök, hogy mindezt nem magának vette meg.
- Rendszerváltó bagórablók! - legyint Varga László. - Ha beállok, közéjük, ma pusztulna lefele a szülőfalum, és hogy néznék akkor a tükörbe? Harcoltam az állami vagyonkezelővel is, mert nekem estek, hogy önkormányzat nem folytathat erdőgazdálkodást. De alul maradtak, ugyanis törvény nem tiltja! Így van ez a nyugati országokban is, láttam a belgiumi testvértelepülésünknél. Tiz éve hivatalosan bejegyzett erdőgazdálkodók vagyunk. Az Állami Erdészeti Szolgálat szigorú szakfelügyeletével és Kerékgyártó Mihály nyugalmazott miskolci erdész segítségével, akit felfogadtunk szakmai tanácsadónak. Misi bácsi kijár hozzánk, imádja a munkáját, ő tanította be a közmunkásainkat, akik tisztelik, szeretik őt.
- Minden földet beerdősítettek?
- Csak amire állami támogatást kaptunk. Az erdőtelepítés nagyon költséges, a támogatás meg utólagos. A nádasokat és a legelőket nem is akarjuk beültetni.
Van 200 hektár egybefüggő legelőnk, ingyen használhatják a helyi gazdák. Sajnos ma alig 200 szarvasmarha van a faluban, a múltban közel kétezer volt! Egyik régi álmom, hogy egyszer az állattartás újraéled. A másik meg az, hogy a szélfútta legelőre majd környezetkímélő szélturbinákat telepítenek. Míg a tehenek tejet, a szélkerekek, villamos áramot termelnek majd.
De maradjunk most az erdőnél! Kitermeléssel kezdtük a munkát: az erdészet kötelezett rá minket azokon a helyeken, ahol vágásra értek a nyárfák. A földvétel-ár többszöröse jött be, amikor a fát eladtuk. Az erdőtelepítést tíz éve 15 hektár tölgyessel kezdtük, de zömmel pannon nyárfát ültettünk, mert erre a talajra való. Most közel 40 hektárnyi erdőnk van a tölgyessel együtt.
- Mit ért az erdő többszörös hasznán?
- Hát nem a fakivágást! A tölgyek 50-80 éves korukban lesznek erre érettek, mikor én már alulról szagolom az ibolyát. A nyárfák 22-25 évesen, ezt még megérhetem. De a nyárfákat ritkítani kell, hogy a megmaradók igazán széppé nőjenek. A kivágandókat szintén az erdészeti szolgálat jelöli ki, miként felügyelte a telepítést, s ellenőrzi a gondozást is. Büszke vagyok rá, hogy a „mintaszerű" jelzőt kaptuk tőlük. A ritkított fát is eladjuk vagy fűtjük vele az önkormányzati épületeket: tavaly majd másfél milliót spóroltunk. Az erdő kincs: talajnak, levegőnek, embernek egyaránt. Annak pedig külön örülök, hogy a 150 közmunkásunk zöme akkor boldog, ha kint dolgozhat az erdőn. Sokkal magasabb rendű munkának tartják, mint sepregetni. Büszkék arra, hogy ők tanult „fanyűvők"! Magam se hittem, de olyanok, akik régebben biciklin tolták haza a lopott fát, most ölni tudnának emiatt, mert saját kezük értékteremtését látják megbecsteleníteni.
- Nem gondoltak arra, hogy növelik az erdőterületet?
- Jó lenne, akár a többszörösére is, de állami támogatás nélkül, önerőből csak fokozatosan lehet. Egyelőre megbecsüljük, és közösen óvjuk, amink van. Keresztény Gabriella
