2010. november 25. - Előzetesben a vadászatokat szervező volt államtitkár
Számos notabilitast, köztük nem egy jobboldali személyiséget is kellemetlenül érinthet, ha a részben a protokollvadásztatás miatt november elején előzetes letartóztatásba helyezett Benedek Fülöp egykori államtitkár, a vagyonkezelő volt vezérigazgató-helyettese, Csányi Sándor OTP-vezér jelenlegi (és a bankelnök részéről a hivatalos eljárás lezártáig pozícióban tartott) főtanácsadója ügyét valóban végigviszik.
Két vádpontot talált megalapozottnak a nyomozó hatóság. Az egyik szerint Benedek 2005 és 2007 között a Miniszterelnöki Hivatal államtitkáraként jogtalanul szervezett protokollvadászatokat, illetve intézkedett a részt vevő személyek köréről és a nekik esetenként adott ajándékokról is. Benedek számlájára írják továbbá, hogy fiktív szerződésekkel facsemetéket szerzett a saját és más személyek számára, összesen 15 millió forint értékben. Ez utóbbit amúgy Benedek egyetlen ismerője sem tartja komolyan vehető gyanúnak: ha fára lett volna szüksége, ahhoz az ő pozíciójából pályázatokkal, egyéb támogatásokkal könnyedén hozzájuthatott volna. Különben is, „annál jóval pedánsabb emberről van szó, mint hogy ilyen kapitális baklövést elkövessen" — állította egyik volt közvetlen munkatársa.
Vagyon és jog
Benedek Fülöpnek egy éven belül ez a második komolyabb ügye: tavaly decemberben a Heves Megyei Bíróság miig nem jogerős első fokú végzése szerint a Nemzeti Vagyonkezelő vezérigazgató-helyetteseként hivatal, hatalmával visszaélve járt el bizonyos állami Földügyletekben (például honvédségi területek cseréjekor), ezért másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Az eljárás során felhasznált legfőbb bizonyítékot a védelem szerint jogtalanul vette figyelembe a bíróság, mert az egy olyan hangfelvétel volt, amelyet készítője utólag is manipulálhatott. (Részletesen lásd: Fölemelt hangok, Magyar Narancs, 2009. december 17.)
Most azért rendelték el előzetes letartóztatását, mert a bíróság szerint fennáll az „iratok megsemmisítésének, manipulálásának és a tanúk megfélemlítésének" a lehetősége. Kiss Elemér, a vádlott védője erről azt nyilatkozta: ismerve a vadászati protokoll-listákon szereplő személyek korét, enyhén szólva vitatható, hogy Benedek közülük bárkit is megfélemlíthetne. Másrészt a Benedek családi házában tartott házkutatás során a nyomozók lefoglalták a gyanúsított több évtizedre visszamenően rendezett „személyes irattárát". Sokan vélik úgy, hogy ezek tanulmányozása urán Benedeket különösebb fölhajtás nélkül szabadlábra helyezik majd. Nehezen hihető, hogy az akkurátus adminisztrátor hírében álló, egykor 1500 ezer milliárd forintos földvagyon felett őrködő vezető a vádként felhozott, pénzügyi értelemben ,,pimf" ügyekbe bukjon bele. Ijesztésre viszont alkalmas az előzetes - főleg, ha a valódi célszemély nem is a nyugdíjba készülő volt államtitkár, jelenlegi OTP-főtanácsadó.
Benedek különböző beosztásokban több mint egy évtizeden át felügyelte az állami földalapot, és az Állami Vagyonkezelőn keresztül vagyis áttételesen - az állami erdőgazdaságok ügyeiben is volt intézkedési joga. Ezekben az ügyekben (akár vadászat engedélyezéséről is) a tulajdonos nevében hozhatott intézkedéseket. A védelem a vadászati törvény azon pontjára hivatkozott az előzetes letartóztatásba helyezés megfellebbezésekor, amely kimondja: a vadászati jog - mint vagyonértékű jog - a földtulajdonos elválaszthatatlan részeként a vadászterületnek minősülő terület tulajdonosát illeti meg - az állam esetében tehát az erre kijelölt felelős személyt. Az úgynevezett protokollvadászatokról semmiféle jogszabály nem rendelkezik. Rendelkezik viszont a vendégvadászatról, ami „szükséges igazolások, jegyzőkönyvek és engedélyek rendelkezésre állása esetén korlátozott lehetőséget nyújt vadgazdálkodási előírásoktól való eltérésre. (A Magyar Fejlesztési Bank új vezetése megtiltotta az összes erdőgazdaságban a bármilyen célú ingyenes vadásztatást, és elrendelte egy, az eddigi hiányokat kiküszöbölő vadásztatási protokoll elkészítését - tudtuk meg Nyíri Jánostól, a bank sajtószóvivőjétől.)
Arról sem rendelkezik a vadászati jogszabály vagy más hivatalos jogforrás, hogy milyen egyéb juttatásokkal lehet a meghívást „kiegészíteni”. Hogy például milyen engedély alapján kaphatott egy jelenlegi kormánypárti, magas tisztséget betöltő politikus millió forintot meghaladó értékű, aranylemezes díszítésű öltözék kiegészítőt" - amit egyébként aktuális vagyonbevallásában elfelejtett feltüntetni. De említhetjük a büntetőjog apparátusában korábban magas beosztásban dolgozó ismert kulcsfigurát is, aki egyedi készítésű herendi emléktárgyat kapott egy állami vadászaton - a sort a végtelenségig folytathatnánk neves sportemberekkel, „médiaszemélyiségekkel", színészekkel. És nemcsak értékes zsákmányokról, trófeákról, mázsás vadhúsjuttatásról („kompetenciáról") szólnak a hivatalosan sehol meg nem erősített, de nagyon is egybehangzó hírek, hanem csendben elrendezett gépkocsis károkozásokról, sőt súlyos sebesüléssel járó, de szerfölött „diszkréten" kezelt balesetekről is.
Az állítólag jogosulatlanul szervezett vadászatok ügyészi boncolgatása – ha a folyosói híreknek hinni lehet - nem csak Benedeknek okozhat kényelmetlen pillanatokat; jó néhány magas beosztású magyar ember feje fájhat emiatt manapság.
Módszertani útmutató
Hogy ki, mikor és milyen értékben kaphat bármit is „reprezentációként" az aktuális állami vagy szakhivatali vezetéstől, arról legfeljebb a belső utasításokból alkothatunk képet. Érdeklődésünkre a minisztériumok nem kívántak ez ügyben részletes információval szolgálni - majd' minden esetben azt az általános választ kaptuk, hogy „a válságos időkben természetesen a takarékosság jegyében járnak el" ezen a téren is. Az egyik tárcánál informálisan úgy tájékoztattak, hogy a miniszter egyedi emlékajándékok esetében darabonként 25 ezer, államtitkárok 20 ezer, és előzetes egyeztetés alapján a főosztályvezetők 15-20 ezer forint értékben számolhatnak el reprezentációs beszerzéseket.
Kiskapu persze bőven akad. Meglehetősen tág mozgásteret adnak például a meghívásos konferenciák, illetve továbbképzések. Ezeket általában nem közvetlenül a minisztériumok bonyolítják le, hanem valamilyen közvetítő cég, amely döntően valamilyen támogatásból (például az uniós kommunikációs-tájékoztatási keretek egyikéből), valamint az állami hivataloktól függő vállalatok hozzájárulásaiból finanszírozza ezeket az eseményeket. Egy jól bejáratott kapcsolat lehetővé teszi, hogy a végszámla több főről szóljon, mint a tényleges létszám, az így keletkező különbözet pedig ügyesen szétosztható - súlyos és utólag gyakorlatilag ellenőrizhetetlen milliókról beszélünk.
E megoldás lehetővé teszi például az emlegetett reprezentációs keret merő fikcióvá lényegülését, és így már könnyen beszerezhető az ominózus öltözékkiegészítő. Konkrét példaként olyan Rolex aranyórákat említett informátorunk, amiket az egyik minisztérium tisztviselőit korábban „üzleti kapcsolatépítés címen" Amerikába utaztató óriásvállalat három csúcsvezetője kapott karácsonyra - formailag persze a hivatallal „egyéb kapcsolatban álló" X. Y. Kft. volt az ajándékozó.
A módszer természetesen nem új. A Torgyán-éra időszakában a szarvasgombás-kaviáros-libériás pincéres vacsoráiról elhíresült, a kisgazda felső vezetés és üzletfelei részére heti rendszerességgel megrendezett „környezetvédelmi vacsorák" a Környezetgazdálkodási Intézetben hasonló módszerrel kerültek be a legális könyvelésekbe, s a Fradi 1999-2000 közötti, összesen 1,3 milliárdos konszolidálása is hasonlóan történt. Az utóbbi ügyben kulcsszerepet játszó „elszámolóhely", a Concordia nevű állami közraktár vezérigazgatóját, Korompai Nikolettet letöltendő börtönbüntetésre ítélték hűtlen kezelésért. Hasonló váddal, valamint hivatali hatalommal való visszaéléssel vádolták Szabadi Béla földművelésügyi államtitkárt is, aki: hónapokat töltött előzetesben, majd házi őrizetben - hogy aztán 2008-ban másodfokon ugyan, de még mindig nem jogerősen két év, négy évre felfüggesztett szabadságvesztést kapjon mindezért.
Összeérhet, aminek össze kell
A Benedek-ügyet értelmezni kívánó teóriák között természetesen az összeesküvés-elmélet sem hiányozhat. Egyes forrásaink szerint, ha más célból is, de Benedekre hasonló szerepet osztottak ki, mint hajdan Szabadi Bélára: akkor az okvetetlenkedő kisgazdapártot kellett margóra szorítani, most pedig az előző kormányzat kriminalizálása a feladat. Íme: a Fidesz egyik fő törekvése, hogy Gyurcsány Ferencet, de lehetőleg Bajnai Gordont is rács mögött lássa. A fő vádpont természetesen Sukoró, pontosabban az az állítás, miszerint a Nemzeti Vagyonkezelő a volt miniszterelnökök személyes utasítására kedvezményezte egy izraeli befektető földcseréjét, amivel milliárdos kárt okoztak az államnak. Egy feljelentés is fekszik emiatt a legfőbb ügyész asztalán az elszámoltatási kormánybiztossá nemrégiben kínevezett, és Benedek Fülöpöt többször is élesen támadó Budai Gyula fideszes-gazdakörös képviselőtől. Budai az utóbbi időben többször is kijelentette: bizonyítékai vannak arról, hogy Gyurcsány (és áttételesen Bajnai is) utasításokat adott az ügyben. A jelek szerint azonban ezek a „bizonyítékok" egyelőre ahhoz sem elegendők, hogy az ügyészség a fő célpont Gyurcsány mentelmi jogának felfüggesztését indítványozza egy érdemi vizsgálathoz. Egy célszerűen összeszerkesztett vallomás valamilyen alacsonyabb beosztású közreműködőtől tehát nagyon jól jönne: például az állami földügyekért csaknem egy évtizeden át felelős Benedek Fülöptől. Igaz, Benedek Sukoró ügyében többszörösen bizonyítottan is vétlen, még formailag sem volt köze az üzlethez. A furcsa akusztikájú vadászati váddal viszont „célszerűen orientálható" lehet. Csakhogy a protokollvadászat szervezésével vádolt, és emiatt vérig sértett Benedek a mai politikai-kulturális-pénzügyi élet számos jobboldali hírességéről is tud jó néhány vadásztörténetet. És ennek az érintettek aligha örülnek, tekintve, hogy a miniszterelnök nincs jó véleménnyel sem az úriasnak tartott vadászósdiról, sem a sajátos baráti vadásztársaságokról. Tamás Gábor
Állami teríték
„A vadászat olyan közkedvelt szórakozási forma, amelyet a szélesebb társadalmi rétegek választott tisztségviselőik, illetve kinevezett vezetőik útján gyakorolnak" - a Kádár-korból ismert ironikus megjegyzés ma is megáll. A köznép számára gyakorlatilag elérhetetlenül drága, és csak az úgynevezett felső középosztály számára létező szórakozás ma is zártkörűnek tekinthető. Egy bizonyos pozíció után előbb-utóbb megérkezik a csábító hétvégi vadászatra szóló meghívó - aminek nyilván nem könnyű ellenállni, főleg, hogy a vadászat nemcsak szórakozás, hanem a magas szintű informális kapcsolatépítés fontos, eszköze is.
Az a feltételezés sem igaz, miszerint a demokrácia protokollvadászai kevésbé tobzódnának, mint a letűnt idők lövöldözős kedvű tábornokai. Aki elég sok pénzzel rendelkezik, vagy kellően fontos beosztásban ül, az bármilyen állatot kilőhet manapság is - egyrészt az anyagi problémákkal küszködő társaságoknak létérdek a bevételek biztosítása, másreszt a földtulajdonos (ez alatt érthető akár az állam, illetve annak magas beosztású képviselője) céljai elérése érdekében gyakran szórakoztatja így egyes partnereit. Egy sok évtizedes tapasztalattal rendelkező megyei fővadász szerint a pártkáderek még az úgynevezett ünnepi hajtásokon is megelégedtek az 1600 darabos terítékkel - de az ezredfordulón előfordult egy napi 8000 darabos is. Márpedig az ilyen „siker" sokféle viszonyt tehet barátságosabbá: az „elegáns sport" összehozhatja azokat is, akik egyébként a tárgyalóasztalnál, netán a parlamenti patkóban nem találnak közös hangot. Aki ilyet szervez, az sok mindent tud, sok mindent lát. Ezen fontos személyek egyike volt egészen a közelmúltig a 63 éves Benedek Fülöp.