2011. április 18. - Kihúzta a gyufát: Merészet lépett Orbán helyettese Tilalmas-e, hogy a Magyar Vadászati Védegylet elnöke azért lobbizzon a kormánynál: terjessze ki a szabadon elejthető állatok körét? Nemigen.
Ördög sugallta gondolat-e, hogy a védegylet vezetői tisztét egy parlamenti képviselő töltse be? Nem feltétlenül.
Akkor mégis miért gond, hogy Semjén Zsolt - fenti minőségében - átiratot intézett az agrárminiszterhez: tegye vadászhatóvá a szalonkát, a nyári és a kanadai vadludat, a barátrécét, a menyétet?
Talán azért, mert a tiltólistáról így csaknem kivétel nélkül védett állat kerülne le. Meg azért, mert néhány éve még egy emberként háborodott fel a nemzet, amikor olasz orvvadászok tízezer számra lövöldözték le védett énekesmadarainkat.
A KDNP-elnök Semjén Zsolttól természetesen nem várható el, hogy lepuffantásuk helyett - afféle XXI. századi Szent Ferencként - prédikálni próbáljon szerencsétlen madaraknak. Sőt el tudom képzelni, hogy a lajstrom egyes tételeinek törlése mellett szólnak elfogadható érvek. Ám ha az agrárminiszter teljesíti a kérést, az Isten sem mossa le Semjénről, hogy befolyásával visszaélve intézte el a dolgot.
De az ügy nem is emiatt ejt gondolkodóba igazán. Hanem a már-már zavarba ejtően széttartó politikusi érdeklődés okán: egyszer a kettős állampolgárság ügyét kezeljük, máskor az egyházak érdekeit képviseljük, aztán az üzletek vasárnapi zárva tartásáért kiáltunk, majd a magzati élet védelmére kelünk. Most meg leszámolnánk a szalonkákkal.
Nem állítom, hogy mindez szükségképpen összeférhetetlen; ámbár a vadászat már önmagában ízlés dolga. Azt viszont érdemes volna eldönteni, hogy a miniszterelnök-helyettesi tekintélyt elsősorban nemzeti sorskérdések, avagy ágazati lobbiérdekek szolgálatába akarjuk-e állítani. Azaz - hogy vadászok is értsék -: továbbra is ágyúval lövöldözünk-e arra a barna, semmi kis verébre. Szőnyi
