2005. március 11.
A feljegyzések szerint az akác virágzásának kezdete az elmúlt százötven év alatt jó pár nappal előbbre tolódott, ami valószínűleg a tavasz növekvő átlaghőmérsékletének a következménye. Ez csupán egy megfigyelés a sok közül, amelyek a klímaváltozásra engednek következtetni.
A közelmúltban megjelent egy külföldi tanulmány, amelyben a szerzők ezerhétszáz növény- és állatfaj térbeli mozgásáról adtak hírt. E megfigyelések is igazolják azon meteorológusok jóslatát, akik a globális felmelegedésre figyelmeztetnek. A vizsgált fajok élettere minden évtizedben körülbelül hat kilométerrel északabbra húzódik. Erre a jelenségre odafigyelnek a hazai tudósok is, akik, uniós forrásokat is bevonva a globális felmelegedés növény- és állatvilágra gyakorolt hatását vizsgálják - tudtuk meg Fekete Gábor akadémikustól, az MTA vácrátóti Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének biológusától.
Rovarinvázió
A szakember szerint komoly gazdasági, természet- és környezetvédelmi következményei lehetnek annak, hogy bizonyos déli rovarfajok nálunk is megjelennek és elszaporodnak. Erre jó példa a vadgesztenye-aknázó moly, amely néhány évtized alatt tömegesen fertőzte meg Közép-Európát. Néhány év alatt délről ideért a kukoricabogár is, és komoly károkat okoz. Ezen kívül új liszteske- és pajzstetűfajokat is észleltek már. Azt is megfigyelték, hogy a veszélyes kártevők akkor tudtak megtelepedni és elterjedni, ha a tél az átlagosnál enyhébb volt. Így szaporodott el nálunk is az eperfapajzstetű meg a mediterrán vidékekről származó gyapottok-bagolylepke, amelynek hernyója (a cikket bevezető szöveg melleti képen látható) nagy károkat okoz. A hideg teleken egy részük elpusztult. Eközben azonban kiválogatódtak hidegtűrő populációik (népességeik), amelyek a kilencvenes évek közepére az egész országban elterjedtek, és több növényfajban jelentős károkat okoztak.
Kozár Ferenc biológus szerint az elmúlt kétszáz évben hatszáz-ezerkétszáz új rovarfaj jelent meg hazánkban, s ha a felmelegedés folytatódik, akkor ez a folyamat tovább tart.
Világveszedelem: a mandulapalka
Megtelepedtek nálunk eddig ismeretlen melegkedvelő növények is, például egy-egy mediterrán eredetű imola-, iglice- és hüvelyes kacskaring faj, egy buvákfű és a hasindító kutyatej. Itt van már egy új, szubmediterrán disznóparéj, a trópusi amerikai maszlag, az indiai maszlag, a melegkedvelő aggófű és a világ egyik legveszedelmesebb gyomnövénye, a mandulapalka, amely máris gondokat okoz a hazai növénytermesztőknek. Az enyhe telek következtében az őshonos növényzet kárára terjed a szintén veszélyes japán keserűfű, és olyan díszfák, cserjék szöknek ki a kertekből, mint a tűztövis, a júdásfa, a szivarfa, a papíreperfa, a puszpáng és a babérmeggy. A Zemplénben felfigyeltek egy olyan, eddig nálunk ismeretlen páfrányfajra, amely a szubtrópusi területek növénye.
A klímaváltozás biológiai következményeit különféle hazai és nemzetközi programok keretében vizsgálják a kutatók, számos kísérletet végezve. Fekete Gábor egy következményeiben különösen veszedelmes jelenségre hívta föl a figyelmet. A természetes homoki gyepek fennmaradásában kulcsszerepet tölt be a homoki csenkesz, amely súlyos károkat szenved az olyan száraz, meleg években, mint amilyen a 2003-as volt. Erre azért kell nagyon odafigyelni, mert a homok megkötésében nagy szerepet játszó évelő csenkesz helyét átvehetik olyan egyéves növények, amelyek már nem tudják megfogni a homokot, és emiatt valóban tartani kell attól, hogy a Duna-Tisza köze egyes homoki élőhelyein sivatagosodási folyamat indulhat meg.
Pethes József